Az újszülött megfoghatatlan és különös kisugárzásával elbűvöli, magával ragadja környezetét. Körüllengi valami titkos „tudás”, amivel beavathat bennünket néhány nagy rejtélybe. Mindegyik újszülött külön habitussal és egyéni alkattal jön a világra, így a szülőknek alkalma adódik, hogy belemerülhessenek egy új ember világának felfedezésébe és ezzel önmaguk feltárásához is közelebb kerülhetnek.
Milyen az újszülött az első látásra?
Aki még nem találkozott közvetlenül frissen született kisbabával, könnyen azt hiheti, hogy olyanok, mint a filmekben szereplő, már kipihent és kisimult, rózsaszínű csöppségek, akiket a szülőszobás jelenetekben átnyújtanak a szüleiknek. Pedig a szülőcsatorna alagútja fárasztó útvonal a világrajövetelhez. Nem kell tehát megrémülni néhány szokatlan jelenségtől, melyek a megszületés traumájának szinte természetes velejárói és csak átmenetileg tarkítják az újonnan érkezőket.
Az első levegővétel után, míg az oxigén a véráramon keresztül fokozatosan el nem jut a test minden részébe egészen a végtagokig, sötétvörös és kékeslilás színben pompáznak a jövevények. Akkor sem kell kétségbe esni, ha a születés küzdelmei kisebb foltokat, vagy duzzanatokat hagynak a babán. Az erőlködéstől még dagadt lehet a szeme, vagy éppen az övé is kicsit bevérzik, mint ahogy ez előfordulhat a kitolási szakaszban préselő anyákkal is. Ráncos is lehet, mintha saját bőrébe még nem nőtt volna bele, és spontán grimaszai vannak. Az újszülöttek karakteréről néha olyan benyomást is lehet szerezni, mintha most született aggastyánok lennének bébinek álcázva.
Mivel koponyája szerkezete képes rugalmasan alkalmazkodni a hüvelyi szüléshez, ebből adódhatnak a kissé deformált, csúcsos fejformák, melyek csak lassan alakulnak át szabályosan gömbölyű fejecskévé. A nemi szervek pedig még eltúlzottan duzzadtak lehetnek az anyai vérből begyűjtött hormonoktól. Miniatűr, hajlékony körmei már születéskor hosszúak, és véletlenül meg is karmolhatja magát.
Lehet tehát testi aránytalanságokat is felfedezni és ellentmondásos képeket is beszerezni az újszülöttekről, mégis tökéletesen emberi formájuk van. Tiszteletre méltó vendégei az életnek, találkozni velük felülmúlhatatlan adomány és lehetőség. Képesek hatalmukba keríteni a legtöbb „kifejlett példányt” és méltán nevezhetjük az újszülött gyermeket csodálatra méltónak.
Bőrét kisebb-nagyobb mértékben kenőcsszerű, fehéres, ragacsos anyag borítja, melyet hagyni kell beszívódni, fürdetéskor sem kell ledörzsölgetni, elég épp csak leöblíteni. Fontos réteg volt ez számára odabent, mert védte a felázástól amíg a magzatvízben tartózkodott. Már a szülőcsatornán való áthaladás közben is veszít belőle a gyermek, de ami rajta marad, az továbbra is ápolja a bőrét és védi a fertőzésektől is.
Helyenként maradhatnak rajta finom, selymes pehelyszőrök is. Ezek a finom kis gyapjas pihék, főleg a vállakon, végtagokon, vagy a homlokon fedezhetőek fel, akár a füleket is boríthatják, de idővel szintén maradéktalanul eltűnnek, maguktól. Ugyanúgy lekopaszodnak róla, mint első gyér hajacskája a buksi hátsó feléről. A magzati szőrzet legtöbbször már a méhen belül eltűnik, de itt-ott még meglévő maradványai természetes jelenségnek számítanak.