Az élet első hetei

Tüsszögés

A gyakori tüsszentés nem feltétlenül jelent megfázást, a babák ezzel csak az erősebb ingerekre (pl. erős fényre) válaszolnak, és parányi orrjárataikat tisztítják meg így a váladéktól. Ha az orrváladék jelenléte akadályozza a szopásban a gyermeket, orrszívó segítségével könnyedén felszabadíthatóak az orrjáratok. Semmilyen más eszközzel nem ajánlatos az orrába nyúlni, mert könnyen sérülést okozhat.

Csuklás

A csuklás is általánosan jellemző ebben a korszakban, nem jelent és nem okoz semmilyen panaszt. Esetleg annyit érdemes fontolóra venni, hogy nem fázik-e, de az is lehet, hogy túl hirtelen lakott jól. Ha egyik sem, és a gyermek részéről nincs ellenvetés, ilyenkor is fel lehet kínálni az anyamellet néhány üdítő kortyolás erejéig. Nem tesz neki jót, ha citromlével itatják, ez tévhitre alapozott és kegyetlen megoldás.

A tej visszabukása

A jóllakott újszülöttek még sűrűn visszabukják az elfogyasztott táplálékot, olykor jelentős mennyiségben is. Ez semmiképp nem keverendő össze a hányással. Többnyire a lenyelt levegőbuborékok kényszerítik vissza így a baba gyomrából az anyatejet és gyomorszájuk záródása sem tökéletes még. Alapos és többszöri büfiztetéssel nagyjából kivédhető a nagyobb mennyiség visszajutása. Aggodalomra csak akkor van ok, ha a kisbaba nem gyarapodik kellőképpen.

Látás

Az újszülött látása fokozatosan fejlődik. Kezdetben elmosódva és optikailag feje tetejére állítva látja a világot, hiszen odabent az anyaméhben még nem volt alkalma gazdag képi tapasztalatokat szerezni. Ezért fontos, hogy minél kontrasztosabb, határozott formájú és élénk színű tárgyat legyen alkalma megismerni, képileg is ingergazdag környezetet lásson.

Erős és felvillanó fényre hunyorogva reagál, pislant. Tekintete lassan pásztázza végig a felületeket, a fókuszálás is olykor még ügyetlenül megy neki. Érdekes, hogy határozott, éles képet 20-25 cm távolságból lát, amely elegendő a szoptatás alatti szemkontaktus létrejöttéhez. Így édesanyjuk arcáról szerzik a legtöbb benyomást.

Hallás

A korai fázisban az újszülött hallása még fejletlen és egyben túl érzékeny. A tompa zajokra, morajokra, enyhe puffanásra, a szomszéd ágyon síró baba hangjára nem feltétlenül ad reakciókat, békésen szundít tovább. Ennek az is oka lehet, hogy az újszülöttet a természet oly módon is védi az erősebb hangingerektől, hogy a fülében lévő maradék magzatvíz szinte „dugóként” szolgál. Erős, éles hanghatásokra, pl. tapsra, csattanásra, hevesen reagál, ijedten összerezzen.

Mikor a kórházban megvizsgálják a baba hallását, jól látható, hogy az aktuális oldalon vizsgált fül felé önkéntelenül elfintorodik. Idővel egyre pontosabban érzékeli, hogy honnan jön a hang, és nem csak tekintetével, de feje oldalra fordításával is keresi annak forrását. A felesleges fülzsír a szopás közbeni állkapocsmozgással „kitermelődik” a fülből. Nem tanácsos fültisztító pálcikával a hallójáratba nyúlni.

Szaglás

Szaglásával már néhány napos korában képes felismeri édesanyját az anyatejének megnyugtató illatáról is, így nem csoda (mivel ilyen módon is képes megérezni anyja közeledését), hogy előbb abbahagyja a nyöszörgést, vagy sírást, mielőtt meglátná, vagy meghallaná őt.

Hőháztartás

Önálló hőháztartása még kialakulatlan és ráadásul még alig mozog, ezért fokozottan kell ügyelni a megfelelő hősszabályzásra. Roppant egyszerű, jól bevált praktikával megállapítható, hogy a babának melege van-e: legegyszerűbben a tarkóját megérintve lehet ellenőrizni, hogy nyirkos, vagy izzadt-e. Ha fázik, arról kezei árulkodnak, de mindig nézzük meg a tarkóját is.

Lehet „légfürdőztetni”, vagyis kellemes szobahőmérsékleten néhány percre pucérkodhat is a kisbaba. Vannak babák, akik ezt imádják, míg mások élénken tiltakoznak ellene. Ha a fedetlenség nem nyújt komfortos érzést, sőt még testápolás közben sem szeret meztelen maradni, akkor a mellkasát le kell fedni puha babatextillel az öltözködésig, hogy könnyebben tűrje a helyzetet. A huzatosabb helyeken tartózkodva fejét és fülét kis sapkával kell védeni.