Az újszülöttkori sárgaság
sárgaság, bilirubinBilirubin a neve annak a sárga festékanyagnak, amely bármely életkorban a sárgaság (icterus) okozója. A bilirubin a vörösvértestek piros festékanyagának, a hemoglobinnak a lebomlási terméke. Magzati korban a vörösvértestek más típusú hemoglobint tartalmaznak, mint a méhen kívüli életben, mivel a magzat az anyaméhben nem lélegzik, csak az anyai vér oxigénjét tudja felhasználni. A magzati vérfesték az adott körülmények között jobban köti az oxigént, és könnyebben adja át azt a szöveteknek. Ez a megszületés után már nem előnyös, az újszülöttnek felnőtt típusú vérfestékre van szüksége. Így a régi vörösvértestek elpusztulnak, helyükre új, felnőtt típusú hemoglobint tartalmazó vörösvértestek termelődnek.
A széteső vörösvértestekből felszabadul a magzati hemoglobin, s az átalakítás után több bilirubin lesz a vérben, mint normálisan. Egy bizonyos szérumbilirubin-határ felett (SI-mértékegységben 17 µmol/l) a bőrön, illetve a szemfehérjén megjelenik a sárga szín. A bilirubin egy májenzimnek köszönhetően vízben oldható formába kerül, s így a vizelettel ki tud ürülni, illetve egy része az epébe kiválasztódva a székletbe jut, annak sárgásbarna színét okozva. Tehát ha az egyensúly megbomlik több bilirubin termelődik, illetve kevesebb ürül, a felhalmozódó sárga festék icterust okoz.
Amíg egy táblázatból leolvasható maximált értéket az újszülött szérumbilirubin-szintje nem ér el, nem kell aggódni, csak a fent leírt folyamatok játszódnak le, s várhatóan az ötödik életnap után a sárgaság fokozatosan csökken, majd teljesen meg is szűnik. Kóros esetben a vörösvértestek szétesése fokozódik, vagy a bilirubinürítés csökken, s ekkor a sárgaság olyan mértéket érhet el, amit már kezelni kell.
Csak 1959 óta ismerjük a vércsoport Rh-faktorát. Addig nem lehetett tudni, mitől lesz valakinek főcsoportazonos (tehát az AB0-rendszer szerint megegyező) vér másodszori adását követően súlyos vérsejtszétesése, sárgasággal, veseelégtelenséggel, végső esetben halállal végződő szövődménye. Ekkor derült fény arra, hogy Rh-negatív egyénnek első alkalommal Rh-pozitív vért adva ellenanyagok termelődnek, amelyek másodszorra a kapott vér sejtjeit azonnal tönkreteszik.
Hasonló módon jön létre a vörösvértest-szétesés az Rh-negatív anya második Rh-pozitív magzatában-újszülöttjében is. Régebben azért volt sok a születés utáni kóros sárgaság, mert a magzatban vagy újszülöttben fokozott vörösvértest-szétesését váltott ki az, hogy az anya korábban transzfúziót (vérátömlesztést) kapott, abortuszon vagy szülésen esett át, amelynek során szervezetébe Rh-pozitív vér került. Mostanában ezt Anti D-injekció adásával megelőzik. (Ezt a jelenséget Rh-összeférhetetlenségnek nevezik. Létezik főcsoport-összeférhetetlenség is, amikor a nullás vércsoportú anya A vagy B csoportú újszülöttjénél játszódik le hasonló reakció.)
Vörösvértest-szétesést okoz még a vörösvértestmembrán öröklött rendellenessége, immunológiai okok, bizonyos gyógyszerek stb. Nagyobb kockázatot jelentenek a születés során létrejött vérömlenyek, amelyeknek felszívódásakor ugyancsak több bilirubin képződik.
Szintén sárgasághoz vezet a májenzim öröklött hiánya vagy időszakos csökkent működése, a máj gyulladásos megbetegedése, vagy az, ha a májban nem akadálytalan az epeelvezetés. Sőt, bármilyen újszülöttkori fertőzés, gyulladás (tüdőgyulladás, szepszis) a szérumbilirubin-szint emelkedését okozza.
Alkalmanként az anyatej is előidézhet sárgaságot.
Némelykor egy ritka betegség, az ún. galaktozémia miatt a tejcukor egy alkotórésze felhalmozódik a szervezetben, sárgaságot, szepszis jeleit váltva ki. Máskor feltételezhetően az anyatejben levő hormon gátolja a bilirubin lebontását, bár ez inkább elhúzódó, de nem kifejezetten magas értékű sárgaságot okoz. Szintén a megszokottnál hosszabb ideig marad sárga az, akinek veleszületett pajzsmirigy-elégtelensége van.
Amikor az újszülött sárgább, mint megengedett, a kivizsgálás azonnali megkezdése mellett kezelik is. Enyhe esetben elég lehet a fokozottabb folyadékbevitel (nagyobb adagú szopás, infúzió), különösen, ha nagy volt az újszülött súlyvesztése. Kórosan magas szérumbilirubin-szint mellett eleinte elegendő az ún. kékfény-kezelés, amikor UV-fényt sugárzó lámpa alá fektetik (inkubátorban) a ruhátlan gyermeket, hogy a bőrben megtörténhessen a bilirubin vízben oldható formává alakítása.
Amennyiben ez a kezelés nem segít, vércserére is szükség lehet. Ekkor a baba vérét 10-20 ml-es adagokban felnőtt típusú hemoglobint tartalmazó vörösvértestekre és normális bilirubintartalmú vérsavóra cserélik. Ha az újszülöttben valamilyen fertőzés igazolódik, antibiotikus kezelést kezdenek. A májban levő epeutak elzártsága sebészi beavatkozást tesz szükségessé.
Ez a három karotintartalmú táplálék a csecsemőkorban okoz (inkább narancssárgás tónusú) sárgaságot: ilyenkor a tenyerek-talpak is narancssárgák, viszont a szemfehérje fehér. Kezelést igazából nem igényel, de ajánlatos a fenti ételeket kisebb mennyiségben vagy ritkábban adni.