Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A herpesz szót hallva legtöbbször az egyesek ajkán időnként felbukkanó, igen kellemetlen és nem túl látványos, hámfosztott kis sebre gondolunk, pedig három – egymással rokon – vírus okoz részben állandó, részben hasonló, a test különböző tájain mutatkozó tüneteket. A HSV-1 és a HSV-2 két, egymással közeli rokonságban lévő vírus (Herpes simplex vírus). Előbbi főként az ajkon, utóbbi inkább a nemi szerveken okoz fertőzést. A víruscsalád távolabbi tagja a VZV-vírus (Varicella-zoster vírus), mely az övsömör és a bárányhimlő kórokozója.
Mindhárom herpeszvírus hasonlóan viselkedik: először lezajlik egy elsődleges fertőzés, majd a vírus nyugvó állapotba kerül. Ez a periódus akár éveket is jelenthet, a vírus teljesen tünetmentesen él az idegsejtekben, majd valamilyen, a szervezetet ért behatásra az idegsejtek nyúlványain keresztül a bőr felszínére vándorol.
Rendkívül hasonlóak egymáshoz a három vírus által okozott tünetek is: apró hólyagok, melyek hamar kifakadnak, és nedvező, hámhiányos területeket hoznak létre. Jellegzetességük, hogy a hólyagok nem egyenletesen helyezkednek el az érintett bőrfelületen, hanem kisebb csoportokat alkotnak.
Különbségek vannak azonban a tünetek helyében megoszlásában. Az övsömör esetén – mint neve is mutatja – a tünetek egy testtájékon (de mindig csak az egyik testfélen), övszerűen helyezkednek el. Jelentkezhetnek a törzsön, a végtagokon, de akár az arcon is. Rendszerint kifejezett fájdalom kíséri, amely gyakran megelőzi a bőrtünetek megjelenését.
A tünetek megjelenésének gyakoriságában is különbség van: bárányhimlőn szinte mindenki átesik, mégis évtizedek telhetnek el anélkül, hogy övsömör kifejlődne. Ugyanakkor a másik két vírus sokkal gyakrabban szokott jelentkezni, átlagosan évente két-háromszor. Ebben természetesen igen nagy egyéni eltérések lehetségesek. Mindmáig nem tudjuk pontosan, hogy milyen mechanizmusok tartják alvó állapotban a vírusokat, és miért kelnek időnként újra életre.
Az ajakherpesz milliókat érint Magyarországon; a nemi szervi herpesz is százezrek életét keserítheti meg. Külön veszély, hogy terhes nőkön a szülés körüli időszakban jelentkezve az újszülött egészségét is komolyan veszélyeztetheti. Az övsömör elsősorban idősebb korban okoz nagy fájdalmat, amely a bőrtünetek elmúlása után évekig fennmaradhat.
Erre a három vírus esetében külön-külön kell válaszolni. Az ajakherpesz esetében a fertőzés aligha védhető ki. Talán mégis érdemes figyelni arra, hogy akinek tünetei vannak, lehetőleg ne menjen látogatóba újszülötthöz. Sajnos, ez sem jelent teljes védelmet, akadnak olyanok is, akik tünetmentes állapotban is fertőznek.
A nemi szervi herpesz kialakulásának esélyét jelentősen mérsékelni lehet a partnerek számának csökkentésével; egyébként csak a kondomhasználat jelent védelmet. A harmadik fertőzés, a bárányhimlő gyakorlatilag elkerülhetetlen, de szerencsére késői formája, az övsömör jelentsen ritkább, mint a másik két herpesz kialakulása.
Többnyire az ajak szélén szokott jelentkezni, kis hólyagok formájában. Viszkető, égető érzés kíséri, évente többször is kiújulhat. A hólyagocskák fala gyorsan megsérül, így már csak a nedvedző, majd sárgás pörkkel fedett hámhiány látható. A hólyagok, illetve nedvedző területek átlagosan négy napig vannak jelen, a teljes gyógyuláshoz 8-9 nap szükséges. Leginkább az első négy napban fertőz: védőoltás egyelőre nem ismeretes ellene. Kiújulását külső tényezők okozhatják: napfény, a szervezetet ért megterhelés (pl. lázas betegség, gyomorrontás), de sok esetben azonban semmilyen kiváltó ok nem észlelhető.
A betegség okozója a HSV1 (Herpes simplex 1) nevű vírus. Tulajdonképpen egy szokatlan fertőzésről van szó: elég egyszer megfertőződni (legtöbbször még gyermekkorban), és utána évtizedeken át újra és újra megjelennek a tünetek. A gyerekkori fertőzés legtöbbször még ötéves kor előtt létrejön, de nem ritka az sem, hogy valaki fiatal felnőttkorban kapja meg először.
Az első alkalommal mutatkozó tünetek eltérnek a későbbi, ismétlődő jelenségektől: lehetnek egészen enyhék, de az is előfordul, hogy magas lázzal jelentkeznek a fájdalmas, gyorsan lepedékessé váló fekélyek a szájnyálkahártyán és a nyelven. Ilyenkor a lehelet általában bűzös, és a fájdalom is olyan fokú lehet, hogy az étkezést is lehetetlenné teszi.
Az első alkalommal jelentkező herpeszt legtöbbször nem ismerik fel, leginkább azért, mert más betegségek, többek között egyéb vírusfertőzések is okozhatnak hasonló tüneteket.
Ha valaki máskülönben egészséges, a betegség veszélytelen. Bár feltételezhető, hogy a vírusok feléledésére az ad alkalmat, hogy a szervezet pillanatnyilag nem tud megfelelően védekezni ellenük, mégsem észleltek olyan összefüggést, amely szerint azoknak, akiknek gyakrabban van herpeszük, azok védekező rendszere összességében „gyengébb” volna, mit azoknak, akiknek ritkán, vagy egyáltalán nincsenek tüneteik.
Míg a baktériumok ellen a már a 20. század eleje óta vannak hatásos szereink, a vírusok pusztítása lényegesen nehezebb feladatnak bizonyult a tudományos kutatás számára. Ennek egyik oka a következő: a baktériumok anyagcseréje lényegesen különbözik az emberétől. Minden ilyen eltérés lehetőséget ad arra, hogy valamilyen anyaggal célba vegyük. Ugyanakkor a vírusok nagyrészt az emberi szervezet anyagcsereútjait használják fel arra, hogy saját alkotórészeiket felépítsék. Ha ezeket az anyagcsereutakat gátolnánk, mérgezést okoznánk a szervezetben.
Így csak nagyon kevés olyan út marad, amelyet befolyásolni lehet. Úgy is mondhatnánk, hogy sokkal pontosabban kell célozni, mint a baktériumok esetében. Az utóbbi években sikerült megoldani olyan anyagok előállítását, amelyek a vírusanyagcsere egyes lépéseit gátolják, és az emberi szervezet sejtjeire ugyanakkor csak minimális hatást gyakorolnak. A pontosabb célzás eredménye az is, hogy a vírusellenes szerek általában csak egyféle vírus ellen hatásosak. A herpesz esetében a gyógyszer arra alkalmas, hogy a tünetek múlását gyorsítsa. Ez a segítő hatás annál inkább érvényesül, minél nagyobb területet érintenek a tünetek.
Bőrgyógyász szakorvos
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
