Bár az egészen biztos jeleket csak orvosi, ultrahangos vizsgálatokkal lehet kimutatni, azért nagy jelentősége van a patikákban kapható teszteknek. Ezek akár a fogamzástól számított negyedik napon is kimutatják a terhességet, így a reményteli izgatottsággal, vagy éppen a félelemteli szorongással eltöltött idő jelentősen lecsökkenthető.
A fogamzóképesség a ciklus közepén, a tüszőrepedés (ovuláció) körüli időszakban a legerőteljesebb. A fogamzás pillanatában a spermium a petesejtbe hatol, majd a két csírasejt magállománya egyesül és létrejön az új sejt. A két csírasejt a magállományuk egyesülése előtt ún. számcsökkentő (redukciós) sejtosztódáson megy keresztül. A kromoszómapárok elválnak egymástól, a csírasejtek csak 23-23 kromoszómával rendelkeznek. Így válnak alkalmassá az egyesülésre, és az új sejtnek már ismét 46 kromoszómája lesz, amely tartalmazza mind az anyai, mind az apai genetikai információkat.
Az egyesült új sejt, melynek neve zigóta, azonnal osztódni kezd miközben kb. 2-3 nap alatt leér a méhbe, ahol megfelelő hormonális előkészítés mellett megtapad. Sikeres megtapadás esetén a megtermékenyített petesejt tovább osztódik, és lassan eléri azt az állapotot, amikor már embriónak hívjuk. A méh nyálkahártyájának ekkorra már olyan a felszíne, hogy az embrió könnyen megtapadhat rajta.
Az évtizedekkel ezelőtt ún. biológiai próbákat alkalmaztak a terhesség viszonylag korai meghatározására. Ezekre a próbákra különböző kísérleti állatokat használtak fel, nőstény egeret, nyulat, vagy hím kecskebékát. Innen a ma már csak kevesek számára ismert békateszt elnevezés.
A mai teszteknél a terhesség esetén a vizeletben (is) jelen lévő HCG nevű hormon kimutatása a cél. A HCG (humán choriogonadotropin) termelődése a megtermékenyülés pillanatától a női szervezetben végbemenő bonyolult változások egyike. A terhesség fenntartásában játszik szerepet, megállítja a menstruációs ciklust, javítja a szülési apparátus működését. A hormon termelődése eleinte csak kisebb mértékű, ezért nem lehetséges rögtön a nemi aktust követően meghatározni a terhességet, csak akkor, ha a hormonális változás már eléri a kimutatható szintet.
Sok nő persze teszt nélkül is érzi, hogy valami megváltozott a szervezetében, sőt a teszt megvételére általában az első gyanújelek megjelenése után kerül sor. A gyanújeleket (émelygés, hányinger, hányás, fokozott nyálelválasztás, ételek megkívánása vagy azoktól való undorodás, szagokkal szembeni érzékenység, stb.) persze nem véletlenül hívják gyanújeleknek, ami azt jelenti, előfordulhatnak nem terhes állapotban is.
Valószínűségi jeleknek nevezi a szakma a nemi szerveket és az emlőt érintő elváltozásokat, a rendszeresen menstruáló nőknél a három-négy napos vérzéskimaradást is, és ebbe a csoportba sorolható maga a pozitív terhességi teszteredmény.
Ha a teszt terhességet jelez, akkor tanácsos minél hamarabb felkeresni a nőgyógyászt. Az általa végzett ultrahangvizsgálattal észlelhető a magzat nagysága, méhen belüli megtapadása és életműködései: mozgása és szívhangja. És ezek már minden kétséget kizáróan a biztos jelek.