Az ismert betegségek közül a hipertónia (magas vérnyomás) csak néha mutat olyan kísérő tüneteket, melyek miatt a páciens orvoshoz fordul és így tisztázódhat a kiváltó ok. Számos esetben vagy tünetmentesen zajlik, vagy olyan tünetekkel, melyek alapján a beteg nem magas vérnyomásra, hanem más betegségre gondol.
Előfordulási gyakorisága alapján a hazai lakosság kb. 10%-át érintheti. Sajnos ebből az egymillió páciensből legfeljebb minden második fordul orvoshoz, és minden negyedik kap hatásos kezelést. Közülük sokan nem szedik a készítményeket, mert "jól érzik magukat". Emiatt tartható titokzatosnak a magas vérnyomás, hiszen nem jár szükségszerűen panaszokkal.
Fő tünetei és az első panaszok
Tünetei közül a fejfájás emelhető ki, mely a tarkón, nyakszirten, sokszor a nyaki gerincben jelentkezik. A panasz megjelenése miatt sokan reumatológiai betegségre gondolnak, ám a helyi kezelés, a nyak tornáztatása értelemszerűen nem hozhat javulást.
Másik jellemző tünete a látászavar. Emiatt a betegek szemészetre kerülhetnek, ahol mellesleg kiderülhet szemészeti elváltozás is, de ez sem változtat a vérnyomás okozta panaszokon. Gyakori tünet a szédülés, amely miatt a beteg kiköthet a neurológiai rendelésen vagy a fülorrgégészeten is.
A társszakmák segítsége átmeneti, főleg csak pszichés megnyugtatásként hatnak. Ez idő alatt a magas vérnyomás őrli a szervezet érrendszerét s általa a szerveket is. Így lesz ez a kórkép vámszedője életünknek, mert létfontosságú szerveinken keresztül kimutathatóan csökkenti életkilátásainkat, rontja életminőségünket.
Orvosi szempontból a hipertónia hátterében egy renin nevű anyag áll, melyet a vesék termelnek. Ez a renin különböző lépéseken keresztül hatva egy nyolc aminosavból álló peptidet hoz létre, amely közvetlen vérnyomásemelő hatású, az erek falában lévő simaizom tónusának növelése, az ér átmérőjének csökkentése révén.
Két dolog kell ahhoz, hogy egy érszakaszban nagyobb értéket (magasabb vérnyomást) mérjünk:
1. Az érbe a befogadóképességénél is több vért pumpáljon a szív, és ezzel szinte pattanásig feszítse azt, emelve a vérnyomás felső értékét.
2. Az érbe jutott vér ne kerüljön a hajszálerekbe, hanem torlódjon fel benne, és ezáltal az éren belüli nyomás növekedését okozza, emelve a vérnyomás alsó értékét.
Gyakran mindkét tényező együttesen fordul elő. Persze az orvostudomány ezek hátterét is tisztázta, így a magas vérnyomásnak számos kiváltó oka ismert (veseprobléma; az aorta eltérése; a veséhez vezető artéria szűkülete; hormonális betegségek sora; vegetatív idegrendszeri eltérések; kémiai hatások, melyekbe a gyógyszerek mellett az alkohol és a dohányzás is besorolható; étkezési abnormalitások; túlzott sóhasználás stb.), de ugyancsak számos még az ismeretlen tényező is.
Végül is betegsége az, hogy egy érték, a kar artériájának nyomása magas? Szakemberek még alig 50 évvel ezelőtt is azt állították, hogy ne foglalkozzunk a magas vérnyomással. Persze ez akkor inkább az orvosok tehetetlenségét sugallta, mint a tényleges helyzetet. Ma pontosan tudjuk, hogy milyen következményekkel jár az elhanyagolt magas vérnyomás.
Megbízható statisztikai adataink főleg az Egyesült Államokból vannak, de ezek vonatkoztathatók hazánkra is, legfeljebb 50%kal magasabb előfordulási rendszerben kell gondolkodnunk. A legfontosabb halálokok a szív- és érrendszeri betegségek, benne a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a szív koszorús ereinek betegségei; és az agyvérzés hátterében mint fő kiváltó tényező szintén a magas vérnyomás áll.
Más hajlamosító tényezők is szerepelnek természetesen így a dohányzás, a vérlipidek (plikoleszterin), életkor, nem (férfiak főleg), a szív bal kamrájának megvastagodása stb. , de a magas vérnyomás szinte mindennek részese.
Így például fő okozója az erek elmeszesedésének (a szív saját ereiben is, nem csak az agyi erekben!), de a keringési elégtelenség kialakulásában, a szív ritmuszavarainak fellépésében és a hirtelen halál bekövetkeztében is fontos, meghatározó szerepet játszik. Sokan kizárólagosan a magas vérnyomásnak "köszönhetik" a maradandó látásromlásukat, keringési okokból amputálandó alsó végtagjukat vagy bénulással, sokszor maradandó beszédképtelenséggel járó agyi károsodásukat.










