A szív-érrendszeri betegségek rizikófaktorai

Nagyon sok, "hétköznapinak" nevezhető betegség tartozik a cardiovascularis rendszert érintő kórok gyűjtőfogalmába. Néhányat kiragadva ezek közül: szívinfarktus; mellkasi fájdalmat (angina pectoris) okozó koszorúér-szűkület; szívelégtelenség; azok a szívelváltozások, amelyek ritmuszavarokat váltanak ki; valamint az általános érelmeszesedés; a féloldali bénulást okozó agyi érelzáródás (amelyet a laikus közvélemény gyakran agyvérzésnek nevez, pedig az igazi agyvérzés viszonylag ritkán előforduló kóresemény); a fokozatos szellemi leépülés képében megnyilvánuló agyér-elmeszesedés; a szervezet bármely régiójának keringési zavarához vezető érszűkület.

Hosszan lehetne még folytatni a felsorolást. Ezek a kórképek egymással látszólag semmilyen összefüggést nem mutatnak. Ugyanakkor ha alaposabban végiggondoljuk kiderül, hogy a háttérben érrendszeri elváltozások állnak, nevezetesen az erek falának elzsírosodása, majd elmeszesedése.

Miután gyakran előforduló kórképekről van szó, érthető, hogy a világ nagy kutatócentrumaiban óriási pénzösszegek ráfordításával intenzíven vizsgálják, vajon melyek azok a kóroki tényezők (rizikófaktorok), amelyek az úgynevezett érelmeszesedés (atherosclerosis) kialakításában szerepet játszhatnak. Annál is inkább fontos szempont ez, mert a már kialakult érelváltozásokat jelen ismereteink alapján gyógyszeresen nem tudjuk érdemben befolyásolni. Döntő jelentősége lenne tehát az ún. cardiovascularis rizikófaktorok (a szív- és érrendszeri megbetegedések kiváltásában szerepet játszó kóroki tényezők) felismerésének.

Az érelmeszesedés okai

Ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy az érelmeszesedés kialakulása számos tényező (multifaktoriális folyamat) együtthatásának az eredménye. Ezek között több olyan is akad, amelyet már régóta jól ismerünk. Mindenképpen kiemelésre méltó a dohányzás, az elhízás (obesitas), a mozgásszegény életmód, a cukorbetegség (diabetes mellitus), a tartósan magas vérnyomás (hypertonia) vagy a vér emelkedett koleszterinszintje (hypercholesterinaemia).

Régi megfigyelés az is, hogy a nők addig, amíg rendszeresen menstruálnak, gyakorlatilag védve vannak a súlyosabb szív- és érrendszeri történésekkel szemben. (Érdemes megjegyezni, hogy a dohányzás és a gyógyszeres fogamzásgátlás együttes alkalmazásával egy ilyen vonatkozásban hátrányos genetikai adottság mellett ezt a természet adta védelmet is képesek vagyunk áttörni. Ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a fentebb említett két rizikótényezőt a húszas-harmincas éveikben járó, szívinfarktuson átesett minden egyéb vonatkozásban egészséges fiatal nők esetében nagy biztonsággal megtalálhatjuk.) Ezzel szemben a férfiak a keringési rendszer esetleges megbetegedéseit illetően miután ezzel a hormonális alapokra visszavezethető védettséggel nem rendelkeznek már fiatalabb életéveikben is jóval nagyobb veszélynek vannak kitéve.

Tehát, kissé sarkítva a kérdést, felfoghatjuk úgy, hogy a férfi nemiség már önmagában is rizikótényező. Ezekkel az ismeretekkel hozható összefüggésbe az a világszerte egyre inkább elterjedőben lévő terápiás eljárás, amelynek lényege, hogy a menopauza után mesterségesen pótolják a hiányzó, illetve a szervezet által csak lényegesen kisebb mennyiségben előállított női hormonokat. Az is egy megfigyelés, hogy akiknek a családjában (szülők, nagyszülők, oldalági rokonok) gyakori például a szívinfarktus, azoknak lényegesen nagyobb az esélyük arra, hogy hasonló megbetegedés áldozatai legyenek. Ez pedig nem mást bizonyít, mint hogy az örökletes adottságok sajnos ilyen téren is meghatározzák életkilátásainkat.

Természetesen az utóbbi évek kutatásainak eredményeképpen ezekről a ma már klasszikusnak számító rizikófaktorokról is nagyon sok új ismerettel rendelkezünk. Tudjuk például, hogy nem csak a hypercholesterinaemia veszélyes, hanem a vér zsír jellegű komponenseinek arányaiban megfigyelhető eltolódások is. De például az elhízás típusa sem mindegy. Kiderült, hogy a törzsre, s főleg a hasra lokalizált zsírpárnák az igazán károsak.

Ossza meg:

Kövessen minket: