2017. Szeptember 19. kedd
Hajlambeli eltérések -  A legfőbb rizikófaktorok -  ...és végül a tanulság
Az érelmeszesedés és az arterioszklerózis olyan fogalmak, melyek a hazai szóhasználatban lassanként nem is szorulnak magyarázatra, hiszen jelentésük közismert. A tényleges tartalomhoz azonban a szavak elemzésével, két részre bontásával jutunk közelebb. A latin kifejezésben az arteria-előtag az ütőeret jelenti, míg a sclerosis jelentése meszesedés. Ez a jelenség, vagyis az erek falában kialakuló és a véráramlást akadályozó felrakódások az egész szervezetre vonatkozhatnak, nem kímélve az agyi ereket, a szív ereit és a perifériás érrendszert sem.

Az erekkel és az érelmeszesedéssel kapcsolatos kutatások az 1950-es években vettek nagyobb lendületet. Ekkorra főleg az Egyesült Államokban a szív és a keringési rendszer betegségei oly mértékben törtek előre a halálozási statisztikákban, hogy különlegesen nagy összegű állami támogatásokkal beindították az erre vonatkozó kutatásokat.

Életveszélyesen elmeszesedett nyaki ütőér

Kiderült, hogy az érelmeszesedés nem csupán az előrehaladott kor velejárója. Vietnamban elesett huszonéves katonák boncolásakor már megtalálták az agyi és a szívkoszorúerek meszesedését, illetve annak kezdeményeit. Később kiderült, hogy akadnak (szerencsére ritkán) genetikailag sérült egyének, akikben már csecsemőkorban elkezdődik ez a folyamatosan előrehaladó, pusztító kórkép.

Hajlambeli eltérések

Testtájak szerint

Kórbonctani adatok bizonyították, hogy szervezetünk különböző régióiban az érelmeszesedésre való hajlam más és más. Így tehát van, akinek az aorta (főütőér) hasi szakaszán, másoknak az agyhoz vezető és az agyat ellátó erekben, megint másoknak a szív vagy esetleg az alsó végtag ereiben lép fel kifejezettebb formában az érszűkület.

Földrészek szerint

Úgyszintén ismeretesek földrajzi régiók szerinti különbségek. Az európai és az észak-amerikai lakosok között rendkívül nagy az érelmeszesedésre való hajlam, míg az ázsiai földrész egyes keleti régióiban igen alacsony.

Fajta és nem szerint

Léteznek a rasszal és a nemmel kapcsolatba hozható különbségek is: az USA színes és férfi lakosai között lényegesen magasabb az infarktusos halandóság (okozója a szív koszorúsereinek megbetegedése, meszesedése), mint a nők és különösen a fehér bőrű nők körében.

Sokatmondó szűrővizsgálatok

Ezekre az új ismeretekre a nagy lélekszámot felölelő és ma is folyó szűrővizsgálatok eredményei világítottak rá. Napjainkban a kutatások már nemcsak az erekre, nemcsak az érfalra, nemcsak annak rétegeire, hanem a sejtstruktúrákra, a kórélettani vonatkozások ismeretére, a biokémiai változásokra, a genetikai eltérésekre is egyaránt kiterjednek.

Tudjuk, hogy a vérben levő lipidmolekuláknak (fehérjéhez kötött zsír) mi a szerepük a folyamatban, ismerjük az erek belső falát borító sejtréteg ez irányú szerepét, a különböző receptorok kóros funkcióit, az érfal simaizomzatának kóros szerepét. Ezenkívül számos vonatkozásban tisztázott a szervezet egészének felelőssége az érelmeszesedés kialakulásában. Köztudott, hogy a dohányzás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a stresszhelyzetek ismétlődése mennyire ártalmasak. Ezeken túl ismertek a különböző és jól elkülöníthető lipidfrakciók és azok élettani funkciója is.

Kétféle koleszterin

Nem egységes viszont a koleszterin. Létezik olyan frakciója, mely alapvetően ártalmas, és olyan is, mely védő hatású az érelmeszesedés folyamatában. Csoportosításuk a denzitás alapján (egyszerűsítve: a mindenkori molekulaméret alapján) történik. Tudott az is, hogy nem csupán a koleszterin, hanem a triglicerid (szintén fehérjéhez kötött lipid) is szerepet játszik ezekben a nem kívánt folyamatokban.

Az alacsony denzitású és szabad gyököket nem tartalmazó lipidek fontos hajlamosító tényezői az érelmeszesedésnek oly módon, hogy az erek belső falára rakódva, azok átmérőjét szűkítik. Ezek a felrakódások szinte mágnesként vonzzák magukhoz az újabb lipidmolekulákat. Bár a szervezet a felrakódott anyagok ellen antitesteket termel, és az ún. makrofágok igyekeznek "eltakarítani" az oda nem való részecskéket, az egyensúly felbomlásakor ezek a védekező funkciók csak a folyamat lassítására elegendők, azok visszafordítására önmagukban már nem. A mai gyógyszerkutatás ezt a folyamatot igyekszik támogatni úgy, hogy a segítő funkciójú, magas denzitású fehérjékhez kötött koleszterinmolekulák (HDL-koleszterin) működését elősegíti, vagy a folyamatot más oldalról erősíti (biokémiai, illetve receptor szinten).

A legfőbb rizikófaktorok

Étkezési szokások

Számos esetben a koleszterinszegény étrend tartása is elég ahhoz, hogy az arterioszklerózis kialakulásának folyamatát leállítsuk. Tudjuk, hogy általában mely ételek ajánlottak és melyek kerülendők.

Felsorolunk néhányat a kerülendő ételekből: vaj, zsír, szalonna, hagyományos kolbász, szárnyasok zsíros részei, fasírozott, nem kenhető margarin, csirke bőre, rántással készült levesek, halikra, zsírban sütött halak, zsírban sütött hasábburgonya, chips, sózott zöldség, fagylalt, puding, vajjal vagy tejszínnel készült édes sodók, magas zsírtartalmú tejtermékek, torták, csokoládé, csokoládés italok, sózott földimogyoró, pékáruk stb.

Mindezek vagy önmagukban károsak, vagy elfogyasztásuk után a szervezetünk zsírdepók formájában tárolja őket, főleg a bőr alatti szövetekben és a hashártya rétegei között. Ha tudjuk, hogy ártalmasak, próbáljuk meg kerülni ezeket az ételeket! Ha szükséges, fogyókúrázzunk, azok közül is keressünk olyat, amelyik egészséges, és hosszú távú fogyást eredményez.

Magas vérnyomás

Rendkívül fontos annak ismerete, hogy a magas vérnyomásértékek hogyan növelik az érelmeszesedés kockázatát. A vérnyomást az artériákban mérjük, és kóros viszonyok között az érelmeszesedés is az artériákban, tehát a magasabb nyomású erekben alakul ki, nem a vénákban. Ha az erek falában zajló és kiegyensúlyozott élettani folyamatok felborulnak, lehetőséget adnak a vérben nagy koncentrációban keringő lipidek lerakódására, majd ezek szerkezeti átalakulása eredményezi az érelmeszesedést.

Ehhez az egyensúly-felboruláshoz a legegyszerűbb lehetőséget a magas vérnyomás adja. Ilyenkor az érfalban lévő szövetek és sejtek az ér üregében uralkodó magas nyomás miatt képtelenek az összepréselt saját apró hajszálereiken keresztül megfelelő mennyiségű oxigénhez és tápanyaghoz jutni. Ez oda vezet, hogy a szokványos biokémiai funkciók sorra felborulnak. (Gondoljunk a vízvezetékre: ha a nyomás nagyobb annál, mint amekkorára méretezték, akkor a cső falában apró kis repedések, anyagkárosodások alakulnak ki, majd bekövetkezik a csőtörés.)

A szervezetben is előfordul a mechanikai rendszerekhez hasonló folyamat, amikor a nagy nyomástól megreped egy érszakasz (vérzés következik be). Egy biológiai rendszer azonban, mely önmagát felépíti és korrigálja, ennél rutinosabban védekezik: a kis sérüléseket saját maga igyekszik pótolni. Az érfal apró károsodásaiba kóros esetben nem az érbelhártya sejtjei nőnek vissza, hanem a keringő vérben lévő káros zsíralkotó részek rakódnak le, gyűlnek össze, majd túlprodukálva a szükségleteket leszűkítik az ér belső átmérőjét. Időközben ezek a kezdetben laza szerkezetű zsírszármazékok el is meszesednek.

A magas vérnyomás így tehát az egész érrendszert károsítja. Károsítja természetesen direkt módon a szerveket is (vese, agy, szív stb.), de az érfalban a felrakódásokat, az elmeszesedést, a szűkületet úgy hozza létre, hogy magának az érfalnak a normális állapotát teszi tönkre, a pattanásig feszülő és így állandó igénybevételnek kitett, belülről összenyomott érfalak révén.

Dohányzás - a kóros szenvedély

Mit eredményez a dohányzás? Mindnyájunkban akadnak meszes érszakaszok, egyesekben ezek csak az érfal belsején található kisebb foltocskák, másokban az érben körkörösen meglevő mészkemény átalakulások. A dohányos ember szervezetében a nikotin az érintett érszakaszokat (ütőerek) összehúzza, szűken tartja, míg a nem dohányzókban ezek az erek tágak. Az évtizedek során a dohányosokban ez a meszesedés tehát a szűk ereket merevíti el, a nem dohányzókban a tág ereket. Ennek megfelelően a dohányos személy szívizomzata, agya, veséje kevés oxigént kap a szűk meszes ereken keresztül, szemben a nem dohányos egyén bőséges oxigénellátásával.

Tehát egy dohányosban sokkal korábban alakulnak ki a szűkületek, elzáródások és ezek következményei is az érintett szervekben. Az agyi események (bénulás, beszédzavar, vizelettartási képtelenség stb.) és a szívvel kapcsolatos betegségek (infarktus, szívleállás, keringési elégtelenség, ritmuszavarok stb.) is jóval ritkábbak azokban a páciensekben, akik soha nem dohányoztak vagy időben felhagytak káros szenvedélyükkel.

Fontos pár mondatot szólni az ún. perifériás érbetegségben szenvedőkről is, hiszen számuk rendkívül nagy, és az ő érelmeszesedésük következménye a leginkább megnyomorító. A gyakran dohányos, elhízott, cukorbeteg páciensekben az érszűkület, az erek meszesedése és elzáródása végső soron az alsó végtag részleges vagy teljes elvesztésével, amputálásával járhat. Számos beteg még akkor sem képes szakítani szenvedélyével, lemondani a dohányzásról, amikor már fél lábát csonkolták.

...és végül a tanulság

A fenti gondolatok korántsem merítik ki az érszűkület kérdéskörét. Nem tárgyaltuk például azokat a lehetőségeket, amelyek a betegséggel való együttélést, a gyógykezelést jelentik. Nyitott terület a primer (elsődleges) megelőzés, a gyógyszeres beavatkozások, az erek katéterezésének és tágításának lehetőségei, a szív- és érsebészeti beavatkozások számos vonatkozása. Szorosan idetartozik az ún. szekunder (másodlagos) prevenció is, amely a már felismert betegek életkilátásait javítja. A mozgás, a sport szerepe és az életminőség javításával elérhető eredmények, a rehabilitációs lehetőségek is bőséges teret érdemelnének.

Érdemes és fontos foglalkozni az érrendszerünkkel, hiszen általános állapotunk, jó egészségünk, szellemi frissességünk, közérzetünk és főleg a minőségi életkilátásunk (élettartamunk) függ tőle.


Szerző: Dr. Regős László
belgyógyász, kardiológus
2006. 09. 06.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés