2014. Október 21. kedd
Munkára fogott izmok -  Zűrös zörejek -  Mindennapi kórságok
"Nagy szíve van", mondjuk néha, amikor valakinek az érzelemgazdagságát, jóindulatát, együttérző képességét emlegetjük. Ilyenkor persze lelki dolgokról van szó, jó tulajdonságokról. Távolról sem ennyire kellemes, ha az illetőnek nemcsak a "szíve", hanem a szíve is nagy.

Vizsgálatra jelentkező fiatalabb és idősebb betegektől egyaránt gyakran halljuk: „Doktor úr, én régóta tudom, hogy nagyobb a szívem, sportszívem van.” Ám a későbbi vizsgálatok az esetek jelentős részében kiderítik, hogy a beteg szíve ugyan valóban megnagyobbodott, de ennek már semmi köze a gyermek- vagy ifjúkori sporthoz. A szívmegnagyobbodás hátterében többnyire valamilyen kórfolyamat fedezhető fel.

kerékpáros, sportszív, szívmegnagyobbodás

Munkára fogott izmok

Általános jelenség az élővilágban, hogy a rendszeresen dolgoztatott izmok megerősödnek, megvastagodnak („hipertrófizálnak”). Nagyon szép példáit láthatjuk ennek a rendszeres fizikai megterhelésnek kitett sportolók esetében (úszók, tornászok, testépítők vagy bodybuilderek). E tekintetben a vázizomzathoz hasonlóan viselkedik a szívizom is. Természetesen az erős fizikai aktivitás a szívre is nagyobb terheket ró.

Megnövekszik ugyanis a különböző szervek (izmok, szív stb.) tápanyag- és oxigénigénye, amelynek kielégítéséről a vérkeringés által a szívnek kell gondoskodnia. Az egészséges szív pedig nagyon jól alkalmazkodik a „megváltozott körülményekhez”. A szervezet fokozott igényeinek megfelelően képes növelni a percenkénti összehúzódások számát (tehát nő a szívfrekvencia), az összehúzódások erejét, s ezáltal az időegység alatt a keringésbe juttatott vérmennyiséget. Nő tehát az ún. perctérfogat. Amennyiben a szív rendszeresen ilyen feladatokra van kényszerítve, alkalmazkodik a nagyobb terheléshez. Ennek keretében, hasonlóan a vázizomzattal kapcsolatban észlelt jelenséghez, izomtömege megnő.

A szív megnagyobbodása falvastagságának növekedésében és/vagy méreteinek változásában nyilvánul meg. Érdekes, hogy ilyen jellegű alkalmazkodása a terhelés formájától is függ. Amennyiben a terhelés rövid, de nagyon jelentős erőkifejtést igényel (pl. súlyemelés), tehát ún. izometriás vagy statikus jellegű, akkor nem annyira a szív globális mérete, hanem falának vastagsága növekszik. A rendszeres, dinamikus vagy más kifejezéssel élve izotóniás terhelés (pl. a futás) főleg a szív méreteinek növekedéséhez vezet. Az előbbi inkább nyomás-, az utóbbi inkább térfogatterhelést jelent.

Zűrös zörejek

Természetesen számos következménnyel is jár a sportszív kialakulása, ezek azonban elsősorban a „beteget” vizsgáló orvos számára fontosak. A szív nagyságának növekedése mellett további, élettaninak nevezhető (tehát nem kóros!) változásokkal is számolhatunk. Ilyen például, ha a páciensek pulzusfrekvenciája nyugalmi körülmények között az átlagosnál (70-80/perc) alacsonyabb. Lehet akár 40-50/perc is.

Szívük fölött fonendoszkóppal hallgatózva olyan hangjelenségek (3. és/vagy 4. hang, zörejek stb.) figyelhetők meg, amelyeket normál szív nem, vagy csak speciális körülmények között produkál. Alkalmanként akár billentyűműködési zavart is észlelhetünk. Sportolók EKG-ján nemegyszer szinte már ijesztő ingerképzési vagy ingerületvezetési hibák figyelhetők meg. Mindezek a kórosnak látszó eltérések azonban az esetek túlnyomó többségében reverzibilisek, tehát visszafordíthatók. Ugyanis az intenzív (és rendszeres!) testedzés befejezésével a fenti (és egyértelműen élettani) eltérések visszafejlődnek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az „igazi” sportszív feltétele az egyébként egészséges szív!

Az előbbiekben jellemzett sportszív kialakulásával csakis az intenzív és rendszeres fizikai aktivitást folytató személyek esetében lehet számolni, elsősorban például a sportolók (hosszútávfutók, ökölvívók stb.) között. Így már azonnal érthető, hogy a sportszívvel kapcsolatos kérdések csupán a lakosság elenyésző százalékát érintik.

Mindennapi kórságok

Ezzel szemben számos betegség ismert, amely a szív tartós megterheléséhez vezet. Közöttük olyan, hétköznapinak nevezhető kórfolyamatok is vannak, mint pl. a magasvérnyomás-betegség, a szívbillentyű-betegségek egy része (pl. a főütőér kiáramlási szakaszának szűkülete), a nagyerek elmeszesedése és a sort még hosszan lehetne folytatni. A szív velük összefüggő, tartós terhelése a sportszívhez sok vonatkozásban hasonló eltéréseket eredményez, számos következményét illetően azonban rendkívül jelentős különbségek is mutatkoznak.

Míg az élettaninak nevezhető terhelés (pl. sporttevékenység) eredményeképpen a szív összehúzódó (szisztolés) és elernyedő képessége (diasztolés funkció) nem károsodik, addig a kóros körülmények között kialakuló szívmegnagyobbodás egyik fontos jellemzője a diasztolés funkciózavar. Sajnos nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a kóros balkamra-megnagyobbodás ritmuszavarokra, a szívizom keringési zavaraira (pl. szívizominfarktus stb.), sőt hirtelen halálra is hajlamosít.

Olyannyira fontos tényező ez, hogy manapság az itt vázolt kórélettani folyamatok (magas vérnyomás, érelmeszesedés stb.) következtében kialakult szívmegnagyobbodást további cardialis történések (a szívvel kapcsolatos események) rizikótényezőjeként is emlegetik.

Összefoglalva tehát azt lehet mondani: az „igazi” sportszív kialakulásának folyamata nem más, mint egy élettani, teljesen egészségesnek nevezhető alkalmazkodási reakció, amellyel az emberek aktív és rendszeres sporttevékenységének hiányában, a mozgásszegény életmód következtében sajnos manapság egyre ritkábban találkozunk a mindennapi orvosi gyakorlatban.


Szerző: Dr. Nádházi Zoltán
2006. 09. 06. (Aktualizálva - 2012. 09. 27.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés
Ajánló
Ajánló
Ajánló