2017. Július 28. péntek

A májrák és az epehólyagrák

májrák, epehólyagrák, hepatitisz, cirrózis
1 . oldal
Hajlamosító tényezők -  Panaszok, tünetek -  A nyomra vezető fehérje -  Kalcium- és vércukorszint -  Vizsgálatok és diagnózis -  Kezelés -  Az epehólyagrák
A májrák legtöbbször valamilyen előző májbetegség (pl. májzsugor, cirrózis) talaján jön létre. Az epehólyagrák viszonylag ritka megbetegedés, megjelenése kapcsolatot mutat az epekövességgel.

Bizonyos afrikai, a Szaharától délre elhelyezkedő országokban, valamint Délkelet-Ázsiában a májrák igen gyakori, ezeken a területeken az összes rosszindulatú daganat 50%-át teszi ki, de Európában és Észak-Amerikában viszonylag ritkábban jelentkezik. Férfiak között nagyobb arányban alakul ki. A jelentős gyakoriságú területeken jobbára fiatalokat érint, míg Európában és Amerikában az idősebb kor betegsége.

májrák, epehólyagrák

Hajlamosító tényezők

A májrák legtöbbször valamilyen előző májbetegség talaján jön létre. Ebből a szempontból a legnagyobb jelentősége a májzsugornak van: az ebben szenvedő egyének kb. 4%-ánál várható a májrák megjelenése, és maga a cirrózis a májrákos betegek kb. 3/4-énél igazolható.

A májzsugor, orvosi nevén cirrózis a működő májállomány fokozódó mértékű kötőszövetes átalakulását jelenti, a szerv keringési és funkcionális zavarainak kíséretében. Cirrózishoz vezethet többek között az alkoholizmus, bizonyos ritkán használt gyógyszerek, féregfertőzés, örökletes vasraktározási betegség, valamint a B-vírus okozta hepatitisz (májgyulladás). E két utóbbi, ha lehet, még gyakrabban szerepel a májrákos betegek kórelőzményében. Lehetséges kiváltó okként az állott, romlott élelmiszerekben megtelepedő gombafélék toxikus anyagai is szóba jöhetnek.

A hepatitisz B vírus szerepe talán külön kiemelést is érdemel. Tény, hogy a májrák lényegesen gyakrabban fordul elő olyan területeken, ahol e vírus elterjedtebb.

A vírus felszíni anyagát hordozók körében a májrák 200-szor gyakoribb azokhoz képest, akikben ez az anyag nem mutatható ki. Érdekes új adat, hogy a vírus örökítő anyaga májrákos betegek ép májsejtjeinek magjába, az ott található genetikai állományba is beépül, tehát már a daganat kialakulása előtt szinte integrálódik a beteg szervezetébe.

Kérdés, hogy a vírus közvetlen előidézője-e a ráknak. Az eddigi kutatások eredményei alapján úgy tűnik, hogy a hepatitis B-vírus a gyakori májcirrózist okozó hatása révén, nem pedig direkt vezet a májrák rizikójának. Minden bizonnyal igen jelentős javulás várható a májrák statisztikájában a hepatitisz B-vírus ellen alkalmazott és világszerte népszerűsített védőoltások eredményképpen.

Panaszok, tünetek

A májrákos beteg általában bizonytalan, máskor egyértelműbb jobb bordaív alatti, gyomortáji fájdalommal, étvágytalansággal, fogyással keresi fel orvosát. Mivel az előzőekben leírtak szerint jelentős százalékban májzsugor is fennáll, hasi folyadékgyülem is szerepelhet a panaszok között. Ez annak a következménye, hogy a zsugorodott májszövet nem képes átengedni magán a hasi szervek irányából rajta keresztülfolyó vérmennyiséget, így a megnövekedett nyomás miatt abból folyadék szűrődik ki az erek falain át a has üregébe. A máj működését jelző laboratóriumi próbák általában kórosak, de negatív laboreredmények még nem zárják ki egyértelműen rák fennállását.

májrák, epehólyagrák

A nyomra vezető fehérje

Egy eredetileg a magzati életben megtalálható fehérjének (alfa-fötoprotein) felnőttkorban való vérszintbeli növekedése a májrákos betegek közel 70%-ában megfigyelhető. A daganatsejtekre ugyanis jellemző lehet, hogy korábbi, adott esetben embrionális-magzati stádiumba kerülnek vissza. Ezen anyag szintjének emelkedése tehát segítséget jelenthet a diagnózisban, annak ellenére is, hogy értéke a bizonyítottan rákos betegek 30%-ában normális. Szintje a májba áttétet adó, egyéb szervi daganatok képződése során is növekedhet. (Ezek nem tévesztendők össze az elsődleges májrákkal: pl. a here, petefészek, hasnyálmirigy vagy gyomorrák májbeli áttéteiről van szó.) A vérben lévő koncentrációja arányos a daganat kiterjedésével.

Logikusnak látszik, hogy hepatitisz B vírus hordozóiban meghatározott időközönként, szűrő jelleggel megmérjük ezen anyag szintjét: így adott esetben következtetni tudnánk az esetleges májrák indulására, és még időben közbeléphetnénk. E szűrőhálózat kifejlesztése azonban egyelőre a nyugati országokban is a tervezés stádiumában van.

Kalcium- és vércukorszint

Májrákos betegek vérében nemegyszer magas kalciumszintet, illetve vörösvértestszámot találunk, ami a daganatsejtek által termelt, kóros jellegű, hormonszerű anyagoknak tudható be. A beteg máj cukortermelése csökken, -felvétele viszont növekszik, így gyakran alacsony vércukorszinteket észlelhetünk. A vér alvadásához szükséges faktorok is a májban termelődnek, ezért érthetők a májrákos betegek vérzékenységi problémái. A májnak az epefesték anyagcseréjében játszott központi szerepe magyarázza a májrákban gyakori sárgaságot. Az elsődleges májrák legtöbbször a csontokba és a tüdőbe ad áttéteket.

Vizsgálatok és diagnózis

Amennyiben a tünetek alapján az orvosban májrák lehetősége merül fel, több lehetőség közül is választhat a diagnózis felállítása érdekében. A beteg szerv vizsgálható ultrahanggal, izotóptechnikával, komputeres röntgenmódszerrel és a májat ellátó erek kontrasztanyagos feltöltésével. Az elsődleges, illetve áttéti májdaganatok elkülönítésére főleg az utóbbi látszik alkalmasnak. A májban keletkezett daganatok érhálózata kifejezetten dús, szemben a máshonnan, áttétként odakerülő "göbökkel". Ultrahangkészülék ellenőrzése mellett lehetőség nyílik az elváltozásból történő mintavételre is, szövettani feldolgozás céljából.

Kezelés

Egyértelmű diagnózis esetén mindenképpen megkísérelendő a daganatos elváltozás sebészi eltávolítása a szerv érintett lebenyének kioperálása révén – hacsak a beteg pillanatnyi állapotából eredő kizáró vagy halasztó okok nincsenek. Mérlegelés tárgya az is, hogy mennyire javítja a gyógyulás esélyeit a megbetegedett szerv teljes eltávolítása és transzplantáció révén történő helyettesítése.

Ha a daganat műtéti úton nem kezelhető, egyre gyakrabban alkalmazott lehetőség a daganat vérellátását biztosító erek lekötésével vagy kémiai úton történő elzárásával előidézni a daganatos sejtek pusztulását.

A daganatellenes gyógyszerek adhatók szokásos vénás injekciók formájában, de úgy is, hogy közvetlenül a májba menő erekbe fecskendezzük őket. E szereket egymással, illetve a sebészeti és radiológiai technikákkal kombinálva is alkalmazhatjuk a gyógyulás esélyeinek javítására.

Az epehólyagrák

Viszonylag ritka megbetegedés az epehólyagrák. Jelentkezése kapcsolatot mutat az epekövességgel. Mivel ez utóbbi gyakrabban alakul ki nőkben, így közöttük az epehólyag rákos elváltozásával is többször találkozunk. A statisztikák szerint a köves epehólyagoknak 3, a követ nem tartalmazóknak viszont csak 0,2%-ában találnak daganatos elváltozást. Leginkább véletlenül, a kövesség miatt eltávolított epehólyagban fedezik fel a daganatot.

Az epehólyagrák a dél-amerikai indiánok és a mexikóiak között földrajzi halmozódást mutat, gyakorisága az életkor előrehaladtával fokozódik.

Ha a betegség csupán a belső felszínen található nyálkahártyát érinti, és nem tör mélyebbre, a műtét eredményeként az esetek háromnegyedében maradandó gyógyulás következik be. Kiterjedtebb folyamatokban a prognózis sajnos rosszabb.

Más daganatokhoz hasonlóan a sebészi, sugár- és gyógyszeres terápia kombinációjával kell próbálkozni a lehető legjobb eredmény érdekében.


Szerző:

Dr. Békési Gábor
belgyógyász szakorvos


Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés