2017. Május 24. szerda

Marha nagy baj: szivacsos agyvelőgyulladás

agyvelőgyulladás, kergemarhakór
1 . oldal
Szivacsos agyvelő-károsodással járó betegségek -  Honnan hová? -  Emberi szivacsos agyvelőbetegségek -  Az átvitel valószínűségének csökkentése
Ha az állatok között pusztító szivacsos agyvelőgyulladás (kergemarhakór) emberre való átterjedése lehetséges, akkor veszélyesek lehetnek a fertőzésre fogékony állatok szöveteiből és váladékaiból készített gyógyászati termékek. Hol tart ma a kutatás és a szabályozás a kergemarha-kórral kapcsolatban?

Néhány éve megszaporodtak a sajtóban az állati szivacsos agyvelőbetegségek esetleges emberre való átterjedésével kapcsolatos jelentések. A kérdés foglalkoztatta a magyar szakembereket is: az Egészségügyi Minisztériumban szakértői csoport alakult. Az Európai Unióban érvényes, a szivacsos agyvelőgyulladással kapcsolatos, gyógyszerekre vonatkozó szabályozásokkal összhangban az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) határozatot hozott a VII. Magyar Gyógyszerkönyv módosítására, melynek célja: nehogy az állati betegség a gyógyítás során átterjedjen az emberre.

kergemarha-kór, szivacsos agyvelőgyulladás

A fertőzés veszélyét hordozó termékek közé tartoznak az olyan állatok szöveteiből és váladékaiból készített termékek, melyek a mindennapi életben is (tehát nem csak kísérleti körülmények között) fogékonyak a szivacsos agyvelőgyulladás kórokozóival való fertőződésre.

Szivacsos agyvelő-károsodással járó betegségek

A fertőző szivacsos agyvelőbetegségek közé tartoznak a bárányok és kecskék surlókórja, a szarvasok és jávorantilopok idült lesoványodással járó betegsége (chronic wasting disease), a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegsége (bovine spongioform encephalopathy, röviden BSE), és az embereken jelentkező Kuru és Creutzfeld-Jakob betegség (CJD). A betegségek közös jellemzője, hogy több évig tartó lappangási periódus után alakul ki maga a betegség, mely aztán viszonylag gyorsan halálhoz vezet. Egyik betegség sem gyógyítható.

Honnan hová?

A betegség diagnózisa a klinikai tünetek alapján történik: a diagnózist megerősíteni csak a halál után elvégzett agykórszövettani vizsgálattal lehetséges, amikor egy jellegzetes, fibrilláris fehérje mutatható ki.

A szivacsos agyvelőbetegségek állatról állatra terjedése és átvitele közismert. Bárányt például fertőzött állatból készült vakcinával meg lehet fertőzni. Bizonyított az emberi betegség emberre történő átvitele is. Emberi tetem alapi mirigyéből készült hormonkészítménnyel fertőztek meg például egészséges embert. Fertőzött agysebészeti eszközök használata és fertőzött szaruhártya is okozhatja a fertőzés átvitelét.

A szarvasmarhák BSE-nek nevezett betegségét először Angliában ismerték fel 1986-ban. A kórokozó állatról állatra élelmiszerrel terjed, sokszor egész csordák fertőződtek. Más országokban is találtak már BSE fertőzést részben Angliából importált, részben helyi állatok között. Emberben nemrég új típusú CJD megbetegedést ismertek fel, melynek kórokozója több rendelkezésre álló bizonyíték szerint ugyanaz az ágens, mely a szarvasmarhák BSE betegségét okozza. Mindez aggodalmakat ébreszthet a BSE lehetséges emberi terjedésével kapcsolatban.

Emberi szivacsos agyvelőbetegségek

Emberben két szivacsos agyvelőgyulladással járó betegség ismert. A Kuru kizárólag Új-Guineában fordul elő az ottani bennszülöttekben. A szakértők szerint a betegek többsége a rituális, kannibalisztikus szertartások során fertőződött. A másik kórkép a Creutzfeld-Jakob betegség (CJD). A subacut spongioform encephalopathiának is nevezett betegség a központi idegrendszer egyre súlyosbodó, elkerülhetetlenül halálos kimenetelű, úgynevezett lassú vírusfertőzése. Általában középkorú felnőttekben alakul ki, és fokozódó elbutulást, izomgörcsöket okoz.

Világszerte előfordul a betegség, terjedési módja kevéssé ismert. Több adat szól amellett, hogy az emberről emberre való terjedés átültetett szaruhártya, illetve holttest kemény agyhártyájának közvetítésével történt. A kórokozót az agygerincvelői folyadékból sikerült kimutatni; ez nagyon hasonlít a birka hasonló megbetegedését (scrapie) okozó kórokozóhoz. Az egyesek által prionnak nevezett fertőző ágens meglepően ellenálló a fizikai és kémiai hatásokkal (hővel, formalinnal, UV- vagy röntgensugarakkal) szemben.

Általában 3-12 hónap alatt vezet halálhoz a már kialakult betegség, de néha két évig is élhet még a beteg. Erre a betegségre kell gondolni, ha középkorú felnőttben gyorsan progrediáló (előrehaladó) elbutulás alakul ki, főként, ha ez jellegzetes izomgörcsökkel jár.

Az átvitel valószínűségének csökkentése

Figyelembe kell venni a megelőzésben, hogy mely állati eredetű részek lehetnek fertőzöttek a kórokozótól, illetve azt, hogy az adott állati termék vajon olyan országból származik-e, ahol a BSE előfordul vagy egyáltalán bejelentésre kötelezett betegség. A ma rendelkezésre álló adatok szerint a tej és a hétköznapi fogyasztásra szánt tejtermékek esetén valószínűleg kizárt a fertőzés kockázata.

Gyógyászati célra viszont alkalmaznak olyan, szarvasmarhából és (a betegséggel nem csak kísérletesen fertőzhető) egyéb állatokból származó anyagokat, melyek a fertőző ágenst tartalmazhatják, ezért itt szigorúbb szabályozás szükséges. Az OGYI határozata felsorolja mindazokat a hatóanyagokat, segédanyagokat, reagenseket, melyek a szivacsos agyvelőgyulladás kórokozóit hordozhatják, és ezért gyógyászati célra való felhasználásukat szigorú ellenőrzéshez köti. Ezek közé tartoznak egyes állati eredetű fehérjék és aminosavak, zsírok, enzimek, vérsavó, hormonok stb.

A fentiek értelmében tehát, amennyiben választani lehet nem kérődzőből származó anyag és kérődzőből származó alapanyag között, az előbbit érdemes előnyben részesíteni. Ellenkező esetben is az állatok eredetétől, a gyártásban felhasznált szövetek természetétől, illetve az alkalmazott eljárás jellegétől függően a fertőző ágensek átvitelének kockázata jelentősen csökkenthető.

Az esetleges fertőződések megelőzésével kapcsolatban a hazai szabályozás megfelel az Európai Uniós ajánlásoknak. A kutatók reménye szerint közel az idő, amikor védőoltások győzheti le a jószágok járványát, sőt a betegség emberi változatát is.


Szerző:

Dr. Szilágyi Tibor

2006. 09. 06.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés