2024. Március 28. csütörtök
A szem működése -  Másodpercenként milliónyi inger
Tapasztalataink zömét érzékszerveink működése révén szerezzük. Noha érzékszerveink meglehetősen élesek, a nagy egésznek, a külvilág folytonos változásainak csupán egy részét vagyunk képesek rajtuk keresztül közvetlenül megragadni. Működési körük (más élőlények érzékszerveihez hasonlóan) behatárolt. Valamennyiben közös, hogy az általuk megragadott információt azonos formában, vagyis idegingerületként kódolva, az érzőidegen át juttatja el az agyba. A látás esetében az első jelfeldolgozó egység a szem.

A szem működése

Szemgolyónk, ez a pingponglabda méretű lágy gömb tulajdonképpen egy különösen érzékeny kamerát rejt. Java részét szívós, fehéres színű burok borítja kívülről, amelyet ínhártyának vagy a szem fehérének neveznek. Elülső része a fényáteresztő tulajdonságokkal bíró és csaknem teljesen átlátszó, kupola alakú szaruhártya. Ennek széléig ér a kötőhártya, a szem fehérét borító vékony védőréteg. Makulátlan tisztaságáról könnyeink gondoskodnak, melyek minden pislantáskor végigmossák teljes felületét. Az ínhártya alatt egy sima réteg helyezkedik el, az érhártya, ebben található a szemet tápláló számtalan apró hajszálér. A szem hátsó része felé továbbhaladva, az érhártya alatt helyezkedik el a retina (recehártya), melynek fényérzékeny rétege érzékeli a külvilág színes képeit.

Kamera fejben

A fény, miután áthaladt a szaruhártyán, először egy vízszerű folyadékban, a csarnokvízben folytatja útját. Ezt követően érkezik a szembogárhoz (pupillához), ehhez az apró nyíláshoz, amelyet az izmok által mozgatott, színes szivárványhártya vesz körül. A fényviszonyoknak megfelelően ezek az izmok állítják be a pupilla átmérőjét. Mérete erős fényben 1 mm-nél is kisebb lehet, míg sötétben akár kb. 8 mm-re is kitágul, hogy a lehető legcsekélyebb fény is bejuthasson a szembe.

Működése teljesen automatikus, de érzelmi felindulások, harag, félelem, illetve bizonyos kémiai anyagok is befolyásolhatják a pupilla méretét. A fénysugarakat fókuszáló szemlencse a pupilla mögött található, ennek feladata az, hogy tiszta, éles kép jöjjön létre a recehártyán. A művelet során a szemlencsét a körkörös sugárizom alakítja megfelelő formára: ha az érzékelendő tárgy közel található, akkor domború lesz az alakja, míg távoli tárgyak esetén teljesen ellaposodik. Ezt a folyamatot nevezik akkomodációnak, melynek szintén megvannak a határai: túl közelre a szemünk elé emelt tárgyak elvesztik éles körvonalaikat.

Végül a szemlencse és a recehártya között a kocsonyás, áttetsző üvegtest helyezkedik el, mely mint egy futball-labda állandóan nyomás alatt van. Az üvegtest tölti ki a szemgolyó belsejét, s a külső ínhártyával együtt ez adja szilárdságát.

Másodpercenként milliónyi inger

Összes érzékletünk kétharmada érkezik látás útján, ez másodpercenként több milliónyi idegingerületet jelent, melyek a szemből indulnak az agy felé. Az óriási információmennyiség feldolgozásához a többi érzékeléshez hasonlóan az agynak külön erre a feladatra szakosodott részei vannak. Az agyba érkező látóidegi jelek mindenekelőtt az agy hátsó részén lévő elsődleges és másodlagos látókérgi központokban dolgozódnak fel. A tarkót ért erős ütés a látókéreg működését is befolyásolhatja, ezért látunk csillagokat, ezért sötétedhet el előttünk a világ.

A látóideg által közvetített jelek a szemből nem egyenesen futnak a látókéregbe. A szemekből az agy felé tartó látóideg rostjai részben kereszteződnek az ún. látóideg-kereszteződésben. A látóideg-kereszteződés után a szemből származó üzenetek már az agypályaszerű látókötegeken haladnak az oldalsó térdestestekbe. Ezek az ún. térdestestek az agy halántéklebenyébe is irányítanak bizonyos látóidegi információkat, de a homloklebenyben található térérzékelési és emlékezési központok szintén hozzájutnak látási információkhoz. A térdestestek érintése után az ingerületek útja az agy hátsó részén lévő látókéregbe vezet. A recehártyán feje tetejére állított képet az agy végül itt állítja helyre (pontosabban a bal szem által látott félképet a jobb agyfélteke látókérge, míg a jobb szem által küldött képet a bal oldali látókéreg).

Amikor a külvilág egy tetszőleges eseményét megfigyeljük, a látókéregnek nem egyetlen része értelmezi és dolgozza fel a szemből érkező információkat. Az agy a látott kép különböző összetevőit (a színeket, a kontúrokat, a mozgási jellemzőket) mind máshol dolgozza fel, az összegyűlt információkat az elsődleges és a másodlagos látókéreg különböző részei elemzik. A folyamat végén mely a másodperc tört része alatt megy végbe az eredményeket a másodlagos látókéreg gyűjti össze, s ott alakul ki belőlük az a jellegzetes érzet, amelyet látványnak vagy képnek nevezhetünk.

Érdekességek:

• Minden látott tárgy távolságának megítélése a kép értékelésétől függ.
• Tapasztalatból tudjuk, hogy az egymás előtt álló tárgyak közül az elöl lévő közelebb van hozzánk.
• Az is ismert, hogy amikor oldalra fordítjuk a fejünket, úgy tűnik, mintha a közelebbi tárgyak elhaladnának a távolabbiak előtt. Ez a látószögelhajlás jelensége.
• Egy általunk is ismert tárgy (pl. ceruza) távolsága a látott mérete alapján is felbecsülhető.
• A párhuzamos vonalakat (pl. sínek) úgy látjuk, mintha a távolban összeérnének ez a távlati hatás és a tárgyak körvonalai a távolság növekedésével mind elmosódottabbá, a környezettől kevésbé elkülönültté válnak.
• A látott képeket tapasztalataink fényében előzetesen feldolgozzuk, mielőtt ítéletet alkotnánk, az előzetes rutinszerű információ feldolgozása azonban bizonyos tehetetlenséget is jelent.
• Számos érzékcsalódás úgy alakul ki, hogy a képből fizikailag hiányzó részeket az agy kiegészíti.



Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés