A gerinc nyílirányú élettani görbületei a nagy mozgások (ülés, járás, állás) begyakorlásával alakulnak ki, és eredményezik az egyénre jellemző tartást, mely általában az iskolás kor kezdetekor alakul ki. A helyes testtartás kialakulását a has- és légzőizmok ereje, a légzés típusa alakítja ki, de természetesen a külső környezeti tényezők is befolyásolják.
A gerinc nyílirányú alakváltozásai elsősorban az élettani görbületek változása révén jönnek létre. Kialakulásukban döntő a törzs és a hátizmok csökkent teherbíró képessége, de sokszor a helyes tartáshoz szükséges akaraterő hiánya és pszichés tényezők is szerepet játszanak.
-------------------------------------a cikk lentebb folytatódik------------------------------------------
Legyen lapos a hasa!
A legtöbb ember a hasára hízik, és gyakran egy sikeres fogyókúra után sem tűnnek el a hasi zsírpárnák, az úszógumik.
Itt egy jó kis haslaposító koktél! Megnézem >>
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha a normálistól eltérő testtartás aktív izomerővel korrigálható, akkor hanyag vagy helytelen tartásról beszélünk. Ha ez állandósul, és aktív izomerővel nem korrigálható, akkor gerincdeformitásról beszélünk.
A helytelen tartás izomerősítő gyakorlatokkal egyensúlyban tartható, romlása megakadályozható. Korrigálására rendkívül lényeges a rendszeres torna, sportok közül főleg az úszást, a kosár- és kézilabdát ajánljuk. A helytelen tartás megszüntetése azért fontos, mert elhanyagolt esetben megfordíthatatlan alaki deformitás jön létre, melyet a beteg saját izomerővel korrigálni már nem képes.
Az előzőekben leírt hanyag tartást el kell különíteni egy megjelenésében hasonló, de röntgenfelvételeken is jól látható csigolya szerkezeti elváltozással járó kórképtől, az úgynevezett Scheuermann-betegségtől. A kórkép lényege a csigolyatest zárólemezének csontosodási zavara, ami a csigolyatest elülső részének ék alakú deformitásához vezet. A deformitás elsősorban a háti szakaszra lokalizálódik, de előfordul a háti és ágyéki szakasz átmenetében is, valamint a felső ágyéki csigolyák magasságában.
A betegség általában 10-16 éves kor között fordul elő, ritkán 10 éves kor alatt is észleljük. Fiúknál és lányoknál kb. azonos számban fordul elő, magas növésű fiatalokon a gyakoribb. A betegség kóroktanában több teóriát ismerünk, mint pl. az érelmeszesedés, az A-vitamin-hiány, és az izomerő defektust is.
Minél fiatalabb korban jelentkeznek a tünetek, annál kedvezőtlenebb a prognózis. Különösen a serdülőkor a veszélyeztetett, hisz ilyenkor a gyors ütemű hossznövekedés, az endokrin áthangolás és a megnövekedett igénybevétel miatt a panaszok folyton súlyosbodnak és az elváltozás progrediál. A betegség lefolyásában 3 stádiumot különböztetünk meg:
I. stádium: 8 éves kor körül kezdődik, hanyag tartással, a háti görbület fokozódásával, esetleg panaszok nélkül. Ép viszonyok között a gyermek a háti gerincét homorítani tudja, M. Scheuermannál a görbület alig vagy nem csökken.
II. stádium: 12-18 év között rendszerint több csigolya vesz részt a folyamatban, gyakran alakul ki háti kyphosis. A beteget általában ll. stádiumban a görbületnek megfelelően nyomási és ütögetési érzékenység viszi orvoshoz, fokozott fáradékonyság áll fenn, mely főként huzamos ülés, de hosszabb állás, járás után is fokozódik. A II. szakasz a növekedés utolsó éveire esik, amikor a szervezet a fokozott igénybevételnek van kitéve. Ha ezt az időszakot a beteg különösebb panasz nélkül átvészeli, a prognózis kedvezőnek tekinthető. Ha a panaszok nem szűnnek meg, a beteget olyan munkakör felé kell irányítani, amely nem jár a gerinc fokozott igénybevételével.
III. vagy késői stádium: végigkíséri a beteget egész élete folyamán. A fájdalom a folyamatban résztvevő csigolyákra lokalizálódik, és nyomásra, ütögetésre fokozódik. Különös gondot kell fordítani az alsó háti és ágyéki lokalizációjú folyamatra, amelyek a 3. évtizedben súlyos lumbágóhoz vezethetnek és a beteget nehezebb fizikai munkára alkalmatlanná teheti.
A betegség jóindulatú, az életet nem veszélyezteti, de következményei az egyén teljesítőképességét lényegesen csökkentik. Az l. szakaszba rendszeres gyógytorna javasolt, hát- és hasizomgyakorlatokat végezzen a gyermek. Ali. szakaszban a fájdalom megszüntetésére, az izomzat fellazítására, és a csigolyatestek tehermentesítésére kell törekedni a gipszágy alkalmazásával.
Ismételt családi előfordulás, kifejezett deformitás esetén, valamint nagyfokú romlás esetén fűzőt viseltetünk. Olyan fűző szükséges, amely a gerincet nyújtva tartja, de a légzést nem akadályozza. A fűzőviselés az izmok működőképességét csökkenti, ezért fontos a hát izomerősítő gyakorlatok rendszeres végzése. Többen hónapokon keresztül napi 20-30000 E-, A-vitamin adagolását javasolják.
Gyógyhírek
/A Heim Pál Gyermekkórház havilapja/