2024. Március 19. kedd
Mikor kapjon a csecsemő először lisztes ételt? -  Mit ne egyen a cöliákiás? Mit kaphat helyette? -  Hogyan diagnosztizálják a lisztérzékenységet?

 Fogyókúrázóknak: Légkeveréses Halogén Főzőkészülék

Kenyeret, vagy valamilyen péksüteményt mindennap fogyasztunk – ezek az alapvető élelmiszerekhez tartoznak. Vannak azonban olyanok, akik ezeket nem ehetik. Ők a lisztérzékenyek, másként cöliákiások.


A gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab) fehérjéjének egyik alkotóelemét gluténnek nevezik. Ez az anyag egyesek bélrendszerében olyan kóros folyamatokat indít el, hogy a bélnyálkahártya tönkremegy, a tápanyagok felszívására alkalmatlanná válik. Ennek hasmenés, fogyás lesz a következménye.

Coelikalia2

A betegség általában akkor kezdődik, amikor a csecsemő először liszt tartalmú ételt (keksz, babapiskóta, tejbegríz, kifli stb.) kap. Mivel sok alapvető táplálék készül liszttel, ez a folyamat naponta megismétlődik, és a csecsemő fejlődése megáll, hasa puffadttá válik, végtagjai vékonyak, arca szomorú lesz. Ez a kép pár héttel vagy hónappal a lisztes ételek rendszeres fogyasztása után alakul ki.

 

------------------------------------------------------HIRDETÉS-------------------------------------------

Légkeveréses Halogén Főzőkészülék:

38 800 Ft HELYETT 14 990 Ft!

Akár zsír vagy olaj nélkül is süthetünk benne. Füst- és szagmentes!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor kapjon a csecsemő először lisztes ételt?

A nemzetközi ajánlások szerint 6 hónapos kortól szabad a csecsemőnek liszttel készült ételt adni. Addig az anyatejes táplálás javasolt, ekkortól lehet az étrendet gyümölcsökkel, zöldségekkel, illetve lisztes pépekkel kiegészíteni. Mégsem ettől függ, hogy valakinek kialakul-e a lisztérzékenysége vagy sem. Ez ugyanis genetikusan meghatározott, öröklött tulajdonság. Magyarországon 400-500 emberből legalább egy cöliákiás, tehát viszonylag gyakorinak tekinthető a betegség. A túl fiatalon adott lisztes étel súlyosabb tüneteket okoz ezeknél az egyéneknél, a későbbi bevezetés enyhébbet, de éppen emiatt sokszor nem gondolnak rá, nehezebb a diagnosztikája.

Mivel öröklődő betegség, ha egy gyermeknél lisztérzékenységet diagnosztizálunk, a család többi tagjánál is szükséges szűrővizsgálatot végezni. Későbbi életkorban a lisztérzékenyek vérszegénnyé válnak, csontritkulás alakulhat ki náluk, és gyakoribb a béldaganatok előfordulása. Mindezt azonban helyes diétával megelőzhetjük, amit a betegnek élete végéig tartania kell.

Mit ne egyen a cöliákiás? Mit kaphat helyette?

Mint már említettük, a gabonafélékben található glutén okozza a bélelváltozásokat. Ezért tehát ezt kell kihagyni az étrendből: a lisztérzékeny beteg nem eheti a mindennapi kenyeret, tésztát, süteményeket, konzerveket. Még egy szál ropi is káros! Helyette azonban kaphat kukoricát, rizst, burgonyát, illetve ezekből készült kenyeret, tésztát.

Forgalmaznak speciális gluténmentes lisztet is, de ez nagyon drága. A bébiételeken feltüntetik, hogy melyik nem tartalmaz glutént. Zöldségeket, gyümölcsöket, húsféléket korlátlanul lehet fogyasztani. Szerencsére forgalomban vannak olyan receptkönyvek, amelyek segítenek a lisztmentes ételek elkészítésében. A cöliákiásoknak saját civil szervezetük van.

Hogyan diagnosztizálják a lisztérzékenységet?

Már 1950 óta tudjuk, hogy mi váltja ki a lisztérzékenységet. Kezdetben a vékonybélbiopszia szövettani vizsgálatával tudták csak igazolni a diagnózist. Háromszor kellett mintát venni a bélből, közben a gyermek hol diétázott, hol újból kapta a számára ártalmas lisztes ételeket. Jelenleg vérből meghatározható bizonyos faktorok 96%os biztonsággal igazolhatják a betegség fennállását, de a végleges diagnózishoz még most is szükségesnek tartanak egy alkalommal elvégzendő vékonybél-biopsziát.

A lisztérzékenység – elnevezése ellenére – nem tartozik az allergiás megbetegedések közé. Az egész életen át szigorúan betartott lisztmentes diétával ugyanolyan életkilátásaik lehetnek a cöliákiásoknak, mint azoknak, akiknek búzából készül a mindennapi kenyerük.


Szerző: Dr. Hídvégi Edit

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés