A vitaminokat közvetett módon fedezték fel. Többről is elmondható, hogy hiányát, és az azzal járó tüneteket az emberek korán felismerték, sőt gyógyítani is tudták, még mielőtt magát a vitamint kémiai anyagként azonosították volna. Ilyen hiánybetegség pl. a skorbut, mely évszázadok óta ismert, vérzékenységgel, levertséggel járó kór. Az újkori hajóutakon tüneteit friss citromlével orvosolták anélkül, hogy sejtették volna a betegség okát, a C-vitamin (aszkorbinsav) hiányát. A legtöbb vitamint századunk első évtizedeiben azonosították, és tisztázták az emberi szervezetre gyakorolt hatásaikat is.
Két nagy csoportra oszthatjuk őket, ún. víz- és zsíroldékony vitaminokra. Az előbbiek (az anyagcserében, idegműködésben szerepet játszó B-vitamin-család és folsav, stb.) a vérben és az egyéb testfolyadékokban oldott formában vannak jelen. A vizelettel viszonylag gyorsan kiválasztódnak, ezért napi pótlásuk elengedhetetlen. A zsíroldékonyak (az A, melynek hiánya az ún. szürkületi vakságot okozza, a csontállomány és a fogzománc képződéséhez fontos D, a sejtosztódásban és szaporodásban nélkülözhetetlen E-vitamin, stb.) ezzel szemben huzamosabban raktározódnak a zsírszövetekben, a lipoidokban gazdag agyvelőben és a belső szervekben. Hiánytüneteket ezért csak a hosszabb ideig tartó elégtelen bevitelük (pl. télen, vagy éhezés, tartós fogyókúra esetén) okoz.
Hogyan ismerhető fel a vitaminhiány?
Talán meghökkentő, de még ma sem tudunk pontos választ adni arra a kérdésre, hogy mennyi vitaminra is van szükségünk. Csak orvosi ajánlások vannak arra vonatkozóan, hogy az életkortól, a testsúlytól és a fizikai állapottól függően mennyit kell bevinni szervezetünkbe.
Az emberi test vitaminszükségletét számos tényező befolyásolja. Az igény megnő pl. növekedés, fejlődés, terhesség esetén, időskorban, fogyókúra alkalmával. A sportolás – különösen a versenysport –, a tartós, nehéz fizikai és szellemi megterhelés, a fertőző betegségek, valamint az azt követő lábadozás ugyancsak nagyobb mennyiséget igényelnek. A dohányosok és az alkoholisták szervezetének az egészséges felnőttek számára ajánlott napi értékek két-háromszorosára van szüksége ahhoz, hogy a szenvedélybetegség okozta káros hatásokat valamelyest ellensúlyozza.
Másik kérdés, honnan tudjuk, hogy vitaminhiányunk van, hiszen ma már ez nem jelentkezik olyan markánsan, mint régen a hajósoknál vagy az eszkimóknál. Éppen ezért nehéz felismerni, ha valakinek lappangó, ún. látens vitaminhiányra vezethetők vissza a panaszai. Ha ezt pl. a helytelen étkezési szokás váltja ki – aminek sokszor rossz közérzet a következménye –, akkor egy vitaminkészítmény már egy héten belül javulást eredményezhet. A tüneteknek azonban más oka is lehet, pl. vérszegénység, vagy egy sor más betegség. Ha azok nem szűnnek a vitaminkúra után, mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulni.
Táplálékaink változó mennyiségben tartalmazzák az „éltető elemeket". A vízoldékony vitaminok hántolatlan gabonaneműekben, friss gyümölcsökben és zöldségfélékben találhatók meg, míg zsíroldékonyakat főként húsok, belsőségek, hal, tejtermékek szolgáltatnak nagyobb mennyiségben.
Tudnunk kell a vitaminokról, hogy igen érzékeny vegyületek, könnyen oxidálódnak, lebomlanak fény, hő és nedvesség hatására. Az élelmiszerek feldolgozása (tisztítás, aprítás, főzés, sütés stb.) még az eredetileg vitamindús élelmiszereket is vitaminmentessé teszi. A legbomlékonyabb a C-vitamin. Érdekes, hogy szobahőmérsékleten tartva a zöldségfélékben 2-3 nap alatt elvész a vitamintartalom döntő hányada, de mindez már egy óra leforgása alatt végbemegy egy összevágott fejes salátában, ha azt híg ecetes lében áztatjuk. A sertéshúsban aránylag nagy mennyiségben lévő B1-vitamin sütésre, párolásra, vagy főzésre javarészt lebomlik.
Ahhoz, hogy biztonsággal bevigyük szervezetünkbe a szükséges mennyiségeket, javasolt azok pótlása. Még az egészséges és megfelelően táplálkozó (sok friss gyümölcsöt, zöldséget fogyasztó) embereknek sem árt, ha – különösen télen, amikor fokozottan érik környezeti ártalmak (szmog, fertőzésveszély), táplálkozási kiegészítő vitaminkészítményeket iktatnak étrendjükbe. Azok számára pedig, akik betegek vagy éppen lábadoznak, nagyobb dózisú, gyógyszer kategóriájú vitamintermékeket ajánlott fogyasztani.
Fontos alapkérdés, hogy nem jár-e kockázattal a mesterséges vitaminbevitel. Erre azt lehet válaszolni, hogy teljességgel biztonságos, ha olyan vitaminkészítményeket fogyasztunk, amelyeket a szakhatóságok engedélyeztek.
A vízoldékony vitaminok kapcsán orvosi vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy még a napi szükséges mennyiség 50-100-szorosának bevitele sem okoz mellékhatást. A zsíroldékony vitaminok mintegy tízszeres dózisban túladagolva kiválthatnak bizonyos mellékhatásokat, ezek azonban fogyasztásuk megszüntetésével visszafordíthatók. Fontos tudnivaló, hogy pl. terhesség és növekedő gyermekek esetében a D-vitamin pótlását orvosi előíráshoz kell kötni.
Érdemes külön beszélni a C-vitaminról – tekintettel a téli, influenzajárványos időszakra –, valamint az aszkorbinsavat, béta-karotint, és az E-vitamint magában foglaló ún. antioxidánsokról. Ezen vitamincsoport jelentősége a városi környezetben nagy, különösen a téli fűtési szezonban, ködös időben, és a környezeti szennyeződéssel arányban egyre növekszik.
A vírusokat és baktériumokat felfaló ún. fagocita fehérvérsejtek fertőző mikroorganizmusokat pusztító képessége, amely a szervezet védekezőképességének alapját képezi, a sejtekben lévő C-vitaminkoncentrációtól függ. Kísérletekkel bizonyították, hogy az aszkorbinsav nagy (napi l-2 grammos) dózisokban történő bevitele csökkenti a fogékonyságot némely betegséggel szemben (pl. nátha), és számottevően gátolja a szövődmények kialakulását.
Egyes antioxidáns hatású vitaminok (béta-karotin, E- és C-vitamin) önmaguk oxidációjával képesek közömbösíteni az ún. oxidatív szabad gyököket. Ezek az igen aktív kémiai anyagok az ionizáló sugárzások, vegyszerek, tüzelő- és hajtóanyagok égése, a környezetszennyezés hatására kerülnek az emberi szervezetbe. Rendkívül ártalmasak, blokkolják a sejtek, szövetek fehérjetermészetű enzimrendszereit. Az átörökítést hordozó gének alkotórészeinek, a sejtmagvakban található nukleinsavaknak (RNS, DNS) a károsításával rákkeltő (karcinogén) hatásúak is.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a táplálkozás kismértékű, folyamatos kiegészítése vízoldékony vitaminokkal és E-vitamint tartalmazó készítményekkel biztonságos, és az egészség megőrzése szempontjából ajánlatos. Ezek használatával számos betegséget, kellemetlenséget előzhetünk meg.
Hogyan támogassuk az immunrendszerünket?
Mozogjunk, fordítsunk időt a megfelelő minőségű alvásra és örömteli tevékenységre minden nap! Fogyasszunk naponta zöldséget nyersen, főzve. Pótoljunk esszenciális omega-3 zsírsavakat, vitaminokat, ásványi anyagokat, antioxidánsokat.
A molekuláris hidrogén új lehetőség az immunrendszer támogatásában. Védi sejtjeinket, csökkenti a gyulladást, segíti a felépülést a hosszantartó betegségekből, elűzi a fáradtságot.
Szponzorált tartalom