Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Kommunikáció hiányában a csecsemőkori hasfájások tisztázása nehéz feladatot ró a vizsgáló orvosra. Hasfájás akkor is fennállhat, ha semmiféle kóros eltérés nincs a háttérben. Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen esetben vajon mi okozza? Csak akkor végezhetünk korrekt kivizsgálást, ha minden betegséget ismerünk, amely e fájdalmak hátterében meglapulhat. Gyakran csupán akkor jelenthető ki a hasfájásról, hogy funkcionális eredetű, ha kizártuk a szervi elváltozások lehetőségét, tehát indirekt módszereket alkalmazunk.
A szülő azt észleli, hogy megváltozik a gyermek sírásának jellege. A csecsemő akkor is sír, ha éhes, ha szomjas, vagy ha a pelenkába ürített széklet és vizelet irritálja; sír, ha melege van, ha fázik, vagy úgy érzi, hogy távol került a biztonságot jelentő anyai, apai gondoskodástól. Ilyenkor a szülő könnyen orvosolhatja a problémát, s a csecsemő általában megnyugszik.
Általában a zsigeri szervek falának feszülése vagy fokozott motilitása (mozgása) idézi elő a fájdalmat. Az előbbire a legjobb példa a túletetés. Szinte hihetetlen, de egy fiatal csecsemő képes testsúlya 1/4-1/6 részének megfelelő táplálékmennyiséget elfogyasztani nap mint nap. Elképzelhető, milyen hatalmas munka hárul a tápcsatornára, az elfogyasztott táplálék továbbítására. Ha nem büfiztetjük meg a csecsemőt, aki amúgy is hajlamos nagy mennyiségű levegőt nyelni az elfogyasztott táplálék mellé, akkor a gyomor feszülése hasfájás és sírás, illetve nyugtalanság képében mutatkozik meg. A gyomorfal feszülése csökken az eltávozott levegővel, és ennek, illetve a táplálék továbbhaladásának megfelelően a fájdalom és kellemetlen érzés megszűnik.
Sajnos a legtöbb funkcionális hasfájást maga a szülő idézi elő a helytelen táplálási szokásokkal, az életkori sajátosságok ismeretének hiányában. Előfordul viszont az is, hogy mindezek ismeretében és alkalmazásuk ellenére a gyermek „hasfájósnak” minősíthető, de később „kinövi”.
Igen sok gyógyszer, fűszer és egyéb anyagok is kiválasztódnak az anyatejjel, amelyek elfogyasztása kellemetlen érzést, puffadást, hasfájást, motilitási problémákat okozhat a csecsemőnek. Tehát az anyának is pontosan kell tudnia, hogy mit ehet és mit ihat, ha gyermekét szoptatja. Mindig gondoljunk rá: nem biztos, hogy a „hiba" a gyermekben van! Az alkohol és a dohányzás feltétlenül károsan befolyásolja a csecsemő fejlődését, ezektől tehát a szoptatós anyáknak tartózkodniuk kell!
A fokozott bélműködés hátterében leggyakrabban irritatív fűszeres ételek fogyasztása, illetve a fertőzéses eredetű hasmenések állnak. Igen nagy jelentőséggel bír a higiéniás rendszabályok betartása, a tápszerek, illetve későbbiekben az ételek gondos elkészítése: legjobb, ha a fertőzéseket megelőzzük. Fontos a korrekt felvilágosítás, amelyben a védőnők és orvosok szerepe meghatározó.
A fokozott bélműködés, a belek vitustánca kólikaszerű hasfájásban nyilvánul meg, ennek hátterében a bélfal feszülése, húzódása áll. A panasz megszűnése a bélműködés normalizálódásától várható. Lázas, gyulladásos esetekben a beleket kísérő nyirokcsomók megnagyobbodása a bélfal vongálásával („meghúzásával”) fájdalmat vált ki, amikor a perisztaltikus hullám tovahalad. Ezt a betegséget Limphodenitis mesenterialis névvel jelölik, és már csak azért is érdemes megjegyezni, mert a jelentkező fájdalom kísértetiesen hasonlíthat a vakbélgyulladás fájdalmához.
Nagyobb baj feltehetően mindaddig nincs, amíg a csecsemő súlyfejlődése kielégítő, hetente legalább 15 dkg-ot hízik (ez persze lehet több is), nem hányogat, maximum egyet-egyet bukik (ami normálisan is előfordulhat büfizéskor), székletürítése normális és rendszeres, és a széklet konzisztenciája is megfelelő.
Természetesen minden csecsemő önálló individuum, független egyéniség, nem úgy „működik", mint egy gép, és táplálkozási, súlyfejlődési szokásai eltérőek. A szopós csecsemők ellenállóbbak, védettségi szintjük általában jobb, és táplálásuk is olcsóbb, higiénikusabb – vétek nem élni a szoptatás lehetőségével! Ha anyai okokból nincsen rá mód, mesterséges tápláláshoz kell folyamodni, de legyünk tisztában vele, hogy ez sohasem olyan tökéletes, mint a szoptatás. A székrekedés és a has bal oldalán tapintható székletcsomók is okozhatnak funkcionális hasfájást. A bélférgesség szintén hasfájással járhat; gyermekközösségekben gyakori betegség.
Újszülött korban a gyomor- és a bélrendszer fejlődési rendellenességei fájdalommal járhatnak, működési zavarokat okozhatnak. Szerencsére elég ritkák, de tisztázásuk nem mindig egyszerű. Világrajövetele után néhány napig az újszülött sűrű, zöldes „székletet” ürít, amelyet mekóniumnak nevezünk. Ennek besűrűsödése, illetve nem kielégítő eltávozása bélelzáródást (ileust) okozhat. A hasfájást sárgaság, hányás, táplálási képtelenség és egyéb tünetek kísérik, konzervatív kezelése nem mindig sikeres. Ennél azonban sokkal gyakrabban fordulnak elő a kizárt sérvek, amelyek többségükben műtéti megoldást igényelnek. Nemcsak a bélkacs csúszhat ki a lágyékcsatornába, hanem a petefészkek is, főleg koraszülött leánygyermekek esetében. Ritkábban záródnak ki a hasfali és köldöksérvek, de hasi panaszokat, passzázszavart okozhatnak (akadályozzák a béltartalom továbbhaladását, az ürítést).
Sajnos, bár nem gyakran, de csecsemőkorban is előfordulhat vakbélgyulladás, és nem ritka a kísérő perforáció és hashártyagyulladás sem. Néha csak kólikaszerű hasfájást észlelünk, a tünetek kevésbé jellegzetesek. Az egyidejűleg fennálló hányinger, hányás, székrekedés, hasmenés, láz, a laboreredmények jellegzetességei segíthetnek a diagnózis felállításában. A gyomor kimenetelének szűkülete (pylorus stenosis) általában súlycsökkenéssel vagy stagnálással, rossz étvággyal, gyakori hányással, fájdalmas sírással jelentkezik. Megoldása műtéti.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a csecsemők nagyon érzékenyek a folyadékvesztésre. Néha egykét hányást, illetve hasmenést követően egész anyagcseréjük, folyadékháztartásuk felborul, a kiszáradás tüneteit mutatják. Száraz, bevont nyelv, beesett, aláárkolt szem, a kutacs besüppedése, a bőr rugalmasságának csökkenése, a vizelet mennyiségének kevesbedése vagy megszűnése, aluszékonyság, keringési és légzési problémák jelentkeznek. Az anyagcsere felborulását jelzi az acetonos lehelet és a vizeletben megjelenő aceton. Ez az anyag önmagában is hasfájást tart fenn. A kezeletlen vagy felborult cukorbetegség során hasonló hasfájást észlelhet a beteg, ez a diabéteszes ketoacidózis.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
