Droghasználat, bűnözés, kövérség – csupán töredéke azon problémáknak, melyekkel nap mint nap szembesülünk. Ezeknek azonban van egy közös vonásuk: az embere csábítással szemben mutatott ellenállási képtelensége.
Az embernek általában van bizonyos mértékű önkontrollja, mellyel jobb esetben sikeresen tud gazdálkodni. Azonban ha bizonyos dologgal szemben nagyobb önuralomra van szükségünk, például a diéta megtartása, akkor egy másik dologra, például a szorgalmas tanulásra kevesebb energiánk jut. Ha a rossz gazdálkodás miatt tartalékaink kimerülnek, akkor elvesztjük a kontrollt indulataink felett, és ekkor a diétázó például elkezd édességet enni, a tanuló leül tévézni vagy a politikus megvesztegethető lesz.
A Dr. Michael Inzlicht vezette torontói kutatócsoport önkénteseket arra kért, hogy egy nagyon szomorú film nézése közben fojtsák vissza érzelmeiket, ezzel próbálva energiatartalékaikat kimeríteni. A film után 1-9-es skálán kellett értékelni, mennyire sikerült a kontrollt megtartani az érzelmek felett. Ezt követően ún. Stroop-tesztet kellett elvégezniük, melyben eltérő színnel megjelölt színnevek közül a látott színt kell megnevezni (például ha pirossal van írva az, hogy „zöld”, akkor pirosat kell mondani).
A kutatók az eredmények értékelése során megállapították, hogy azok, akik a film alatt jobban el tudták fojtani érzéseiket, azok jelentősen rosszabbul teljesítettek a Stroop-teszten, mely azt jelzi, hogy a film alatt nagymértékben felhasználták saját energiakészletüket. A teszt közben elvégzett EEG-vizsgálat megerősítette ezt az eredményt.
Amikor valaki eltér attól, amit normálisan szeretne (például a teszt esetében nem a szó színét, hanem a szó jelentését akarná mondani) akkor a homloklebeny egyik részében, az elülső cingulumban megnő az idegsejtek aktivitása. A teszten rosszabbul teljesítők között gyengébb aktivitást találtak ezen régióban az EEG során. Úgy tűnik tehát, hogy ha valamilyen feladathoz nagymértékben igénybe kellett venni az önuralmat, akkor a következő esetében azt már nem fogjuk tudni megtartani.