2021. Július 30. péntek

 Fogyókúrázóknak: Légkeveréses Halogén Főzőkészülék

A major depresszió százezrek életét keseríti meg Magyarországon is. A most megjelent Közpolitikai Összegző Tanulmányból azt is megtudhatjuk mekkora többletterhet ró a társadalomra. A tanulmány elkészítésében számos szakember és szervezet vett részt a Magyar Pszichiátriai Társaság szakmai vezetésével. A depresszióval összefüggő társadalmi-anyagi teher 362 milliárd forint, ami nagyobb, mint a hipertónia, asztma, rheumatoid arthritisz és az oszteoporózis miatti kiadások összesen.


A Magyar Pszichiátriai Társaság XXIV. Vándorgyűlésén mutatták be „A major depresszió okozta egyéni és társadalmi-gazdasági problémák és lehetséges kezelésük” című Közpolitikai Összegző Tanulmányt. A szerzők arra keresték a választ, hogy az egyik leggyakoribb mentális betegség, a major depresszió pontosan mekkora terhet ró az egyénre, a környezetére és a társadalomra és milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy ezeket a terheket csökkenteni lehessen.

A major depresszió egy "orvosi értelemben vett betegség", ami nem egyezik meg szomorúsággal, átmeneti rosszkedvvel. A depresszió diagnózisát mindig szakember (pl. pszichiáter) állítja fel, pontosan meghatározott kritériumrendszer alapján. A jelentős stresszhelyzetek, veszteségek (pl. akár COVID okozta gyász, anyagi veszteség, súlyos betegség) fokozhatják a depresszió kialakulásának esélyét. A legfrissebb adatok már jelzik, hogy a COVID járvány rontotta a mentális betegségekkel kapcsolatos helyzetet, így könnyen előfordulhat, hogy a tanulmányban leírtakhoz képest is rosszabb a helyzet.

------------------------------------------------------HIRDETÉS-------------------------------------------

Légkeveréses Halogén Főzőkészülék:

38 800 Ft HELYETT 14 990 Ft!

Akár zsír vagy olaj nélkül is süthetünk benne. Füst- és szagmentes!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Más európai országokhoz hasonlóan, az unipoláris major depressziót hazánkban is a felnőtt lakosság 15%-a tapasztalja meg élete során. Egy év alatt 7,1%-a válik érintetté e betegségben, tehát éves szinten közel 700 ezer honfitársunk szembesül a depresszióval. A szakirodalomból ismert nemek közötti különbség a magyar adatokban is megmutatkozik: a major depresszió gyakrabban fordul elő a nők körében (20% nőknél, szemben a férfiaknál megfigyelt 9%-os előfordulási gyakorisággal).

Az unipoláris major depresszió (lehangolt és normál hangulatú fázisokkal járó klinikai kórkép) bármely életkorban kezdődhet, de általában 40 éves kor körül diagnosztizálják. Az utóbbi években a betegség kezdete egyre fiatalabb korra tolódik, 20-30 év közé, de nemritkán már a serdülőkorban jelentkezik az első epizód.

Major depresszió diagram1

A várandósság, valamint a szülés körüli időszakban a kismamák 12-19%-át érinti a depresszió, de a szülés után kialakuló depresszió is gyakran előforduló mentális betegség. Ezt igazolja az a szomorú tény is, hogy a szülést követő időszakban az anyai halálozás 2. leggyakoribb oka a befejezett öngyilkosság.

A depresszió számos területen nagyobb életminőség-romlást eredményez, mint sok más, súlyos és sokakat érintő krónikus betegség, így komoly gazdasági teherrel jár mind egyéni, mind össztársadalmi szinten. Az unipoláris major depresszió 2010-ben a világon a harmadik leggyakoribb oka volt a teljes egészségben megélhető életévek elvesztésének, de az előrejelzések alapján 2030-ra az unipoláris depresszió és a következményes öngyilkosság lesz az első számú ok. A mentális egészséget érintő kórképek napjainkban a munkaképesség-csökkenés 21,1 százalékáért felelősek. A betegség okozta terheket jellemzően két csoportra osztják fel: direkt (az adott betegség közvetlen, finanszírozót vagy magát a beteget érintő), és indirekt (a tágabb értelemben vett, társadalmi és állami) költségek körére.

Major depresszió2

A major depresszió okozta teljes gazdasági teher évi 362,457 milliárd Ft, amiből a direkt költségek 28,440 milliárd forintra, az indirekt költségek pedig 334,017 milliárd forintra becsülhetők. Az indirekt költségek jelentősen meghaladják (92%) a direkt költségek (8%) terhét (92% vs. 8%): a társadalomra nehezedő közvetett teher megközelítőleg a teljes éves gyógyszerkassza nagyságával egyenértékű. A major depresszió okozta legnagyobb indirekt teher a betegek munkanap-kiesése és produktivitás-csökkenése.

A major depresszió gyakorisága a háziorvosi praxisokban a hazai felmérések szerint 8-10 százalék között van, és a háziorvoshoz fordulók gyakran testi panaszok vagy betegség miatt kérnek konzultációt, így a „háttérben meghúzódó” depresszió felismerése gyakran (bár egyre csökkenő mértékben) elmarad. Ha a közvetlen ellátási költségeket nézzük, a becsült – háziorvosi ellátás keretében kezelt – betegszám, illetve az ellátási költség alapján az összes hazai depressziós beteg háziorvosi ellátása évente közel 800 millió forintos kiadást generál. A járóbeteg-szakellátásban megjelenő unipoláris depressziós betegek száma évente 360 ezer főre tehető, a betegek kezelése kapcsán elszámolt pontérték alapján éves szinten mintegy 1,9 milliárd forintos finanszírozási költséget generálva. Talán némiképpen meglepő, de a major depressziós betegek fekvőbeteg-ellátására fordított éves összeg nem éri el a 300 millió forintot (aktív fekvőbeteg-szakellátásban) sem.

A major depresszió kezelésére gyógyszeres és nem gyógyszeres (pl. pszichoterápia) kezeléseket alkalmazhatnak. Visszatérő, súlyos depressziók esetén indokolt és elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés, antidepresszívumok alkalmazásával. A hazai szakértők által kezelésben részesülő betegek becsült száma (300 ezer fő), illetve a szóban forgó gyógyszerek általánosan 90%-os támogatási kulcsát tekintve a hazai unipoláris major depresszióval diagnosztizált betegpopuláció éves gyógyszeres terápiájára fordított összeg megközelítőleg 16 milliárd forint. A depresszió kezelésének költségében a gyógyszeres terápiákkal összefüggő költségarány mindösszesen 6-29 százalék.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2019. évi adatai alapján látható, az ambuláns pszichoterápiára az állam mindösszesen 650 millió forintot költött, amiben nem a depresszióval küzdők, hanem az összes, ambuláns terápiában részesülő mentális beteg (közel 130 ezer fő) államilag finanszírozott pszichoterápiája benne volt. Ez fejenként, évente 5000 forint.

A depresszió sokszor nem önmagában jelentkezik, hanem gyakran társbetegségek kialakulása kíséri. Ilyenek a szorongásos betegségek, a szív-koszorúér-betegség, szívinfarktus, a stroke, a daganatos megbetegedések, a Parkinson-kór, valamint a cukorbetegség is. A major depresszió fennállása több, mint kétszeresére növelte a későbbi 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, és ez az egy tényező önmagában 6,4 milliárd Ft költséget generál évente.

Az indirekt költségek kapcsán a depresszióval összefüggő produktivitás-csökkenéshez kapcsolódó kiadásokat, a szociális ellátórendszer terheinek növekedéséhez kapcsolódó kiadásokat és a depresszió okozta öngyilkosságok társadalmi terheit vették számba. Major depresszióval élő beteg esetén egy év alatt átlagosan 41,6 kiesett munkanappal, és további 76,8 csökkent hatékonyságú munkanappal kalkulálhatunk, tehát tehát az érintett az év 12 hónapjából mindösszesen 8 hónapban képes teljes értékű munkát végezni..., ami több mint 245 milliárd forint indirekt költséghez vezet évente.

A bruttó táppénz-kiadásokat összehasonlítva más betegségcsoportokkal (szív- és érrendszeri betegségek, emésztőrendszeri betegségek) a depresszió miatti táppénzkiadás volt a legmagasabb, (évi 52,762 milliárd forinttal).

Nemzetközi és hazai kutatások alapján az öngyilkosságot elkövetők vagy megkísérlők 65-87%-a (nem kezelt) depresszióban szenved az elkövetés idején, illetve kezeletlen major depressziós betegek 15-19%-a öngyilkosságban hal meg. Ezzel szemben a sikeresen kezelt depressziós betegeknél a befejezett öngyilkosság és az öngyilkossági kísérletek gyakorisága is a tizedére csökken. 2019-ben 1550 befejezett öngyilkosság történt, amely alapján több mint 1.000 önkezűleg elkövetett haláleset esetében játszhat szerepet a depresszió. A számítások szerint a depressziós betegek öngyilkosságával összefüggő szociális teher meghaladhatja az évi 35 milliárd forintot.

Külön említést érdemel az ún. terápiarezisztens depresszióval élő betegek (akiknél két, adekvát dózisú és időtartamú antidepresszív terápia sikertelen volt, ill. a beteg állapota lényegesen nem javult, esetleg romlott). Egy, a közelmúltban végzett hazai kutatás százezer beteget adatait elemezte, akiket major depresszióval diagnosztizáltak, a betegek 8,3%-a szenvedett terápiarezisztens depresszióban. A szakmai becslések 24-30 ezer terápiarezisztens depresszióval élő beteggel számolnak. A terápiarezisztens depresszióban szenvedő betegek életminősége hatványozottan rosszabb, mint a nem terápiarezisztens társaiké, az ilyen betegek többsége munkaképtelen, továbbá számosan közülük önellátásra is képtelenek. Körükben 7-szer gyakoribb az öngyilkosság, mint a nem terápiarezisztens betegeknél és a további társult betegeségek (komorbiditások) közel másfélszer gyakoribbak.

A bemutatott klinikai és gazdasági terhek mérséklése érdekében a major depresszió korszerű ellátását az egészségügyi kormányzat fókuszált figyelme kell, hogy övezze.


Forrás: VM Komm
2021. 06. 16.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés