Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A Kalifornia Egyetem munkatársai, Gregory Weiss, a molekuláris biológia és kémia professzora, valamint Philip Collins docens, aki fizikával és csillagászattal foglalkozik, egy kis csapatot hoztak létre a rejtély megfejtésére. Vizsgálataik során a különálló lizozimeket egy karbon nanocsőhöz ragasztották, melyet egy elektromos áramkörre csatlakoztattak. Amikor áramot juttattak bele, a nanocső egy pici – az emberi hajszálnál százezerszer kisebb – mikrofonformát vett fel, amellyel hallani lehetett a proteinek „falatozását”.
Ezzel a kísérlettel két dologra derült fény. Egyrészt arra, hogy miközben a protein a baktérium felületén halad, a mozgással párhuzamosan harapdálja is azt. Másrészt arra, hogy minden egyes harapás nyomán egy apró lyuk keletkezik, míg végül akkora lesz a nyílás, hogy a baktérium felrobban. Az is kiderült, hogy minden egyes harapásnak sajátos ritmusa van, egy lépés alatt nyitja ki a baktérium a „száját” és két lépés alatt zárja be.
Weiss elmondta, hogy a jövőben más proteineken is kipróbálják a fenti mikrofonos módszert, abban bízva, hogy ezáltal a rákos sejteket is fel tudják majd kutatni, méghozzá nagyon korai fázisukban, ami jóval nagyobb javulási eredményeket hozhat.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
