2024. Március 28. csütörtök
A dependens személyiségzavar főbb tünetei -  Mikor forduljon orvoshoz? -  A dependens személyiségzavar okai -  A dependens személyiségzavar szövődményei -  A dependens személyiségzavar diagnosztizálása -  A dependens személyiségzavar kezelése -  Mit tehet dependens személyiségzavar esetén? -  A személyiségzavar megelőzése
A személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés egy olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő környezet és kultúra elvárásaitól. A dependens (függő) személyiségzavar a szorongásos személyiségzavarok csoportjába tartozik.  

A dependens személyiségzavar olyan vonás és viselkedési forma, amelyben az egyén állandó törődést és gondozást igényel, ezért görcsösen tapad szüleire, házastársára vagy közeli ismerősére, és e személynek teljesen aláveti magát az elválástól való félelem következtében.

Dependens személyiségzavar

A dependens személyiségzavar főbb tünetei

A dependens személyiségzavarral élő egyén számára létszükséglet, hogy mások támogassák és elfogadják őt, ezért cselekedeteit a megfelelés vágya hatja át. Túlzott függőségigénye torzítja a kapcsolatait is. Partnerválasztásában gyakran megfigyelhető a bántalmazó, hűtlen vagy alkoholfüggő személyekhez való vonzódás.

Mindennek megfelelően az alábbi viselkedésformákat követi:

• Mások bátorítása vagy részletekig menő tanácsai nélkül képtelen hétköznapi helyzetekben döntéseket meghozni.

• Nem meri meghozni élete legtöbb fontos döntését, azokat átengedi másoknak (pl.: lakhely, munkahely megválasztása).

• Egyet nem értését nem meri, vagy nehezen tudja kifejezni, mert fél az elutasítástól és a mások támogatásának elveszítésétől.

• Nehezen képes kezdeményezni, a felelősséget inkább másokra hárítja.

• Mások szeretetének elnyerése reményében olyan dolgokat is megtesz, amelyek kellemetlenek vagy megalázóak számára.

• Egyedül elveszettnek, kiszolgáltatottnak érzi magát – vagy nagy engedményekre képes –, hogy elkerülje az egyedüllétet.

• Rögtön új partner után néz, ha egy szoros kapcsolata véget ér.

• Szorong a magánytól, egyedülléttől.

• Rendkívül érzékeny a kritikával és elutasítással szemben.

• Igényeit – még ha jogosak is – nem tudatja másokkal.

• Tehetetlennek, gyengének érzi magát.

• A nagyfokú függőséghez az elválástól való félelem (szeparációs szorongás) társul.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a fentebb felsorolt jellemzők bármelyike alapján magára ismer, és ez jelentős szenvedést, boldogtalanságot, örömtelenséget okoz, forduljon pszichiáter szakorvoshoz és kérje a segítségét.

A megfelelő szakember felkeresésében kérheti háziorvosa segítségét is, vagy közvetlenül felkeresheti a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelést.

A dependens személyiségzavar okai

A dependens személyiségzavar kialakulásának egyik magyarázata szerint a szülők korai elvesztése vagy a tőlük érkező elutasítás megzavarja a kötődésre és leválásra való készség fejlődésének menetét. Ennek következtében az érintett gyermek felnőttkorában is félni fog a magára maradástól.

Ugyanakkor meghúzódhat a háttérben a szülők túlságosan beavatkozó és túlvédő magatartása is a gyermekükkel szemben, ami elváláskor végképp felerősíti a gyermekben a bizonytalanság és szorongás érzését. A szülő saját dependens viselkedése is szolgálhat mintául a gyermek számára.

A dependens személyiségzavar szövődményei

A dependens személyiség kóros mértékben él át bánatot, magányt és hajlamos alulértékelni önmagát, ezért hajlamos a depresszióra, és fokozottan kitett a fóbiák és a szorongás kockázatának. A dependens személyiségzavar alkoholfüggőséghez, drogok és pszichoaktív anyagok használatához, és egyéb egészségkárosító szokásokhoz (például dohányzás) vezethet. A szeparációs szorongás és a tehetetlenségérzés akár öngyilkossági gondolatokra is késztetheti az érintettet.

A dependens személyiségzavar diagnosztizálása

A dependens személyiségzavar diagnózisának felállításakor kiemelten fontos az egyéb pszichés zavaroktól – főként a szorongásos és a hangulati, ún. affektív zavaroktól – történő elkülönítés. A személyiségzavar diagnosztizálása a gyermekkortól felvett kórelőzmény, a tünetek együttes jelenléte alapján, illetve a kliens társas, munkahelyi kapcsolatai terén tartósan jelentkező problémák feltérképezésével, magatartásának megfigyelésével történik.

A kórisme megerősítését speciális interjú és kérdőív segíti. A részben strukturált interjú vagy önkitöltős kérdőív kérdései a szociális alkalmazkodásra, az önpusztító hajlamra, a depresszió érzéseire, az elkülönítő én-állapotokra és a személyes kapcsolatokra irányulnak.

A korábbi agykárosodás, szervi sérülés EEG és/vagy különböző képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok alapján állapítható meg.

A dependens személyiségzavar kezelése

A kezelés elsődleges módja a pszichoterápia, szükség esetén gyógyszeres kezeléssel kiegészítve. A pszichoterápiás kezelés jelentős mértékben képes javítani a dependens személyek állapotát, aminek eredményeképpen a korábbinál sokkal egészségesebb viszonyulást képesek kialakítani a kapcsolataikban. A kognitív viselkedésterápia megtanítja az egyént a hatékony cselekvésre és saját véleménye, érdekei képviseletére. Viszonylag hatékony lehet a csoportterápiás kezelés is.

 

A dependens személy főleg depresszív és szorongásos panaszaival fordul orvoshoz, amelyeket a dependens kapcsolat elvesztése vagy annak fenyegetettsége okoz. A dependens személyek általában passzívan vetik alá magukat a kezelésnek, amelynek összes felelősségét a terapeutára hárítják. Ezért a terápia során elérendő fontos cél, hogy a dependens személy fogadja el saját felelősségének gondolatát.

Mit tehet dependens személyiségzavar esetén?

Amennyiben családtagján a dependens személyiségzavar fentebb részletezett tüneteit, vagy azok valamelyikét észleli, igyekezzen mielőbb szakembert (pszichiáter szakorvos) bevonni a probléma megoldásába.

A dependens gondolkodás és viselkedés gyermekkorban még természetes jelenség, megjelenése általában nem vezet felnőttkori személyiségzavar kialakulásához.

A személyiségzavar megelőzése

Mivel a személyiségzavarok hátterében csak kisebb arányban húzódnak meg örökletes tényezők, kialakulásuk megelőzésében fontos szerepe lehet a csecsemő- és gyermekkorban biztosított, támogató szülői odafordulásnak, ugyanakkor a gyermek feletti racionális, nem túlzó kontroll gyakorlásának. Mivel a gyermekkori tapasztalatok kihatnak a felnőttkori viselkedésre, fontos a viszonylagos önállóságra nevelés, hogy a gyermek maga dönthessen bizonyos őt érintő dolgokról.


Forrás: egeszsegvonal
2023. 01. 18.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés