2019. December 10. kedd

Alvás, álom, álmodás

Hogyan alszanak az állatok?

Az alváskutatás fontos feladata az állatok alvásának megfigyelése is. Madarak és emlősök esetében hasonló agyhullámmintázatot találtak, mint az embernél, így feltételezhető, hogy az említett gerinces osztályoknál már létezik az álomlátásos alvás. Mivel verbális kommunikáció hiányában az állatok nem képesek álomélményeikről beszámolni, a kérdést nehéz eldönteni.

Érdekes viselkedést találtak a delfinek alvásának vizsgálatakor. A delfinek agyának két féltekéje külön-külön alszik, ennek megfelelően csak a test egyik oldalán mozognak a törzsizmok és az úszók, így az állat körbe-körbe úszkál. Amikor a másik agyfélteke pihen, az úszás iránya megfordul. Gerinctelen állatok esetében a megfigyelések arra irányultak, hogy melyik állattörzs esetében beszélhetünk már egyáltalán alvásról. Mindenesetre biztos, hogy a törzsfejlődés alsóbb szintjein lévő szervezetek esetében is léteznek nyugalmi és aktív periódusok.

Pótoljuk a mulasztást?

Pótoljuk a mulasztást? Az alvásmegvonással (depriváció) végzett kísérletek azt mutatták, hogy a szervezet az alváshiányt, amint lehetősége van rá, bepótolja. Az álomlátásos alvás esetében ez a pótlás 100%-os, a lassú hullámú alvásnál 70-80%-os. Egy átvirrasztott éjszaka után tehát nem feltétlenül alszunk kétszer annyit, de az alvás során megnő az álomlátásos alvás részaránya, egészen addig, amíg a virrasztás miatti kiesést a szervezet be nem pótolja.

Az alvás megvonásával járó kísérletekben a vizsgált alanyok fáradtak, ingerlékenyek, agresszívak lesznek, tanulási képességeik erősen csökkennek. Ezek a tünetek akkor is előidézhetők, amikor a vizsgált személyt vagy a kísérleti állatot az alvási ciklus paradox (álomlátásos) fázisainak elején állandóan felébresztik. A tartós depriváció tudatzavarhoz vezethet. Az alvást előidéző motivációs állapot, az álmosság igen erős hajtóerő. Akaratunkkal ideig-óráig szabályozni tudjuk, de egy ponton túl a kialvatlanságból fakadó hiányállapot legyőzi tudatunkat, és elalszunk.

Léteznek kóros állapotok is. A narkolepszia állandó alvási kényszerrel járó betegség. Megemlíthető az a kórkép is, amikor az álomlátásos alvási szakasz után az alvási ciklus nem tér vissza a lassú hullámú fázisba, hanem mindig ébrenléti állapotba megy át, így a beteg állandóan felébred.

Belső szabályozással

Az alváskutatás egyik központi kérdése az alvást szabályozó struktúrák vizsgálata. Fénytől elzárt emberekben is fennmarad az alvásébrenlét ciklus, tehát a szabályozó központokat nem a szervezeten kívül kell keresni. Így megdőlt az az elképzelés, mely szerint a nappalok-éjszakák váltakozása lenne az egyetlen szabályozó tényező, bár valószínű, hogy a ciklus kialakulásában ez is szerepet játszott. Hol van az a központi struktúra, amelyik belső óraként szabályozza e folyamatokat? A kérdésre hosszú évtizedek óta keresik a választ. Annyi biztosnak látszik, hogy agyunkban egyszerre több olyan központ is létezik, amelyek épsége nélkül normális alvásébrenléti állapot nem tartató fenn.

Érdekes kérdés, hogy vajon szervezetünk alapállapota-e az alvás, amelyet ébresztőközpont szüntet meg, vagy éppen fordítva: létezik-e altatóközpont, melynek hatására elalszunk. A válasz meglepő, hiszen mind a két feltevés igaznak bizonyult. Agyunk agytörzsi hálózatos állományából a kéreg felé száll fel a retikuláris aktiváló rendszer, amely az agykérget aktiválja. Serkentése felébreszti az alvó állatot, roncsolása kómát okoz.

Az alvás szabályozása azonban korántsem ilyen egyértelmű. Mind a nyúltvelőben, mind a közép- és köztiagyban, de az agy kéregállományában is vannak olyan képletek, amelyek szerepet játszhatnak az alvás szabályozásában. Az agy kémiai vizsgálata során megfigyelték, hogy a lassú hullámú alvás alatt az agy szerotonintartalma nő meg, a paradox alvás idején pedig noradrenalain-tartalma. Ezek az összefüggések azonban még nem teljesen egyértelműek.

A nappali ritmus

Alváskutatások során megfigyelték, hogy az alvási ciklushoz hasonlóan éber állapotban is vannak aktívabb és kevésbé aktív, nyugalmi fázisok, mid szellemi, mind fizikai téren. Ezek váltakozása nagyon hasonlít az alvás ciklikusságához, így az alvási fázisok egymást követő szakaszai tulajdonképpen egy nappali ritmus folytatásaként jönnek létre. A napi bioritmus tökéletes megértése azonban még várat magára.



« első‹ előző1.  |  2.  |  
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés