2017. Április 25. kedd

A mellrák

emlőrák, mellrák
1 . oldal
Kialakulása, típusai -  Rizikótényezők -  Diagnózis, stádiumbeosztás -  Gyógyítás -  Megelőzés, szűrés
A mellrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata. Gyakorisága növekedést mutat, főleg az idősebb korosztályban. Egyes statisztikai elemzések szerint hasonló tendenciával számolva néhány éven belül a nőknek akár 10-12%-át is érintheti majd e megbetegedés, de ekkorra a betegek túlnyomó többsége véglegesen gyógyítható lesz.

Az emlőkben talált csomók jelentős hányada jóindulatú, azaz nem növekszik korlátlanul a környező szövetek felé, nem tör be az érrendszerbe, és nem ad áttéteket más szervekbe. Körülhatároltak, elmozgathatók, sokszor egyértelmű tok veszi körül őket. Szövettani elemzésüket követően döntenek a szakemberek a további tennivalókról. Az esetleges későbbi elfajulás lehetőségének kizárására ilyen esetekben is sokszor az eltávolítás a választott megoldás. A leírtakkal ellentétes, vagyis agresszív tulajdonságú, a környezetet beszűrő és áttétképzésre hajlamot mutató folyamatok komolyabb problémát jelentenek.

emlőrák, mellrákA kis, fehér folt emlőrák (mammogram)

Kialakulása, típusai

Az emlőrák leggyakrabban a szervben található mirigysejtekből és a tejutak falát bélelő elemekből indul ki. Megjelenését tekintve lehet egyszeres göb, de bizonyos ritkább fajtáiban a gyorsabb növekedésből eredően az emlő csaknem egészét érintő beszűrtségét látjuk.

Legtöbbször fájdalmatlan elváltozás képében, véletlenszerű leletként jelenik meg. Nemegyszer kisebbnagyobb sérülést követően fedezi fel a beteg, és a sérüléssel okozati összefüggést gondol. Általában ez nem állja meg a helyét, csupán arról van szó, hogy a trauma miatt a beteg áttapintja emlőjét, és így észleli a már régebben kezdődő betegséget. A környező erek nyomása miatt feszülés jelentkezhet, tehát a fájdalmas elváltozás még nem zárja ki rák jelenlétét. Bizonyos esetekben az emlőbimbóból véres szivárgás észlelhető, máskor a bimbó behúzottsága, az emlő deformálódása vagy a bőr "narancshéjra" emlékeztető duzzadt-behúzott volta hívja fel a figyelmet a kórfolyamatra.

Előrehaladott esetekben a megbetegedés elérheti a közeli vagy messzebb eső nyirokcsomókat, távolabbi szerveket is. Elsősorban a hónalji, mellkasi, nyaki nyirokcsomók, illetve a csontok, a tüdő, a máj és az ellenoldali emlő jöhetnek szóba e tekintetben. A mellkas falára ráterjedve néha annak kemény megvastagodása is tapasztalható.

Rizikótényezők

A kockázatot növelheti a család első fokú nőrokonai körében szereplő emlődaganat, a gyermektelenség, az, ha az első terhesség 30 év felett következett be, a korábbi mellrák a beteg kórelőzményében, a korán kezdődő vagy a megszokottnál későbbi életkorig tartó menstruáció és a valamilyen okból szükségessé váló sugárkezelés. A veszélyeztetettség még nagyobb, ha valakinek például az édesanyja és a nővére is emlőtumorban szenvedett, ha az anya betegsége még a klimax előtt kezdődött vagy kétoldali volt.

A szakirodalomban ellentétes véleményeket találunk arról, hogy van-e szerepe az emlőrák keletkezésében a különböző okokból indokolt hormonkezeléseknek, illetve a hormonszinteket befolyásoló szerek alkalmazásának. A klinikai és kísérleti adatok valóban amellett szólnak, hogy az emlődaganatok kialakulásában a női nemi hormonoknak szerepük lehet. Ezt támasztja alá a terhesség, a szoptatás és a menses körülményeinek eltéréseivel kapcsolatos rizikónövekedés is.

Sikerült kimutatni, hogy az emlőrákok egy csoportja és ez a ritka férfi emlőrák esetén is így van rendelkezik a hormonok hatásának "fogadására" alkalmas sejtrészecskékkel, míg másik részük nem. Ezekből a megfontolásokból kiindulva kezdték alkalmazni a mellrák gyógyításában a női hormonok hatásaival szemben működő vegyületeket, sokszor igen jó eredménnyel. A fogamzásgátlók esetleges kockázatnövelő szerepe még további, széles körű vizsgálatokat igényel, hiszen sokféle, különböző és egyre kisebb hormontartalmú fajta kerül bevezetésre.

A csontritkulás, az érszövődmények, a szexuális zavarok és a kellemetlen szubjektív tünetek miatt bevezetett klimax utáni hormonpótlás e tekintetben netán várható veszélyeinek mértéke jóval alulmarad a kezelés igazoltan előnyös, az életkort meghosszabbító és az életminőséget javító hatásai mellett. A hormonpóló kezelésben részesülők előírásszerű, rendszeres ellenőrzése a kockázat fokát még tovább csökkenti.

Széles körű statisztikai elemzések szerint összefüggés tételezhető fel még az állati zsiradékok fogyasztásának mértéke, a törzsre szorítkozó elhízás, e kettő kombinációja, az alkoholfogyasztás és az emlőrák gyakorisága között is.

Ugyancsak szerepet játszhat az emlőrák kialakulásában a sejtmag örökítő anyagának azon területén jelentkező szerkezeti és működészavar, mely a daganatfejlődés ellen hat.

Diagnózis, stádiumbeosztás

Egy-két centiméteres daganat az emlőben már egyszerű tapintással is észlelhető. A kisebb elváltozások felismerésének leghathatósabb eszköze az úgynevezett mammográfia, az emlő speciális röntgenvizsgálata. A diagnosztikus fegyvertárba tartoznak még az ultrahangvizsgálat, a daganat által okozott felszíni hőmérséklet-változást regisztrálni tudó készülék és a komputeres röntgeneljárások is. Az e módszerek segítségével igazolt elváltozásokból ambuláns körülmények között is történhet mintavétel, mely a szövettani hovatartozás megítélését szolgálja. Távolabbi terjedés kiderítésére csontizotóp-vizsgálat, mellkasröntgen, hasi ultrahangvizsgálat és a laboratóriumi paraméterek ellenőrzése jöhetnek szóba.

Fontos tudni, hogy a vizsgált daganat hormonérzékenye, érett vagy differenciálatlan, azaz agresszívebben viselkedő sejtekből áll-e (ennek megítélését segítheti bizonyos, az embrionális állapotra jellemző anyagok kimutatása), és hogy milyen intenzitású a daganatsejtek szaporodási tendenciája (erre az örökítő molekulák, vagyis a DNS anyagcseréjének mérése szolgál).

A daganat mérete, környezetéhez való viszonya, az erekbe történő beterjedése, a nyirokcsomók, illetve a távolabbi szervek érintettsége és a szövettani típus alapján négy fő és több alcsoportot, stádiumot különböztethetünk meg. Értelemszerűen a gyógyulás esélyei annál jobbak, minél korábban ismerik fel a betegséget.

Gyógyítás

Az adott betegség stádiuma, a beteg életkora, általános egészségi állapota, valamint a szövettani és biokémiai jellegzetességek együttesen határozzák meg, hogy a gyógyító eljárások melyikét, illetve melyek kombinációját és milyen sorrendben alkalmazza a kezelőorvos. Minden eset egyedi mérlegelést igényel. A sebészi, radioterápiás és gyógyszeres lehetőségek széles skálájának még érintőleges felsorolása is meghaladná írásunk kereteit. A kezeléssel járó fáradság, a befektetett idő és energia, a mellékhatások kellemetlenségeinek vállalása a tudomány állandó fejlődésének köszönhetően napról napra jobban megtérülni látszanak.

Megelőzés, szűrés

Nyilvánvalóan szükséges az említett rizikófaktorok lehetőség szerinti kiiktatása és a fokozott kockázatnak kitett csoportok rendszeres ellenőrzése.

A tünetmentes, jelentős rizikófaktorral nem rendelkező nők esetében a következő ajánlások tehetők:
• 40 év alatt havonta önvizsgálat, évenként orvosi szűrővizsgálat;
• 40 és 50 év között havonta önvizsgálat, évenként orvosi szűrővizsgálat, egykét évente mammográfia;
• 50 év felett havonta önvizsgálat, évenként orvosi szűrővizsgálat és mammográfia.

Mindennek megvalósítása persze még a legfejlettebb országokban is komoly szervezési, anyagi terhet ró az egészségügyre, ennek ellenére széles körű bevezetése egyre inkább elkerülhetetlen lesz, mégpedig az időben megkezdhető kezelés és a végleges gyógyulás esélyének minél nagyobb növelése érdekében. Az önvizsgálat egyszerű technikáját bárki könnyen elsajátíthatja nőgyógyászával történő, egyébként is szükséges, rendszeres konzultációinak egyikén.



Szerző:

Dr. Békési Gábor


Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés