2020. Április 04. szombat
Az emlőrák okaival és megelőzésével kapcsolatban sok pletyka és ellentmondás lát napvilágot, és bár a melldaganatok kialakulásának pontos okát még a szakértők sem ismerik, sok tévhitet így is egyértelműen el lehet oszlatni. A prevention.com pontosan erre vállalkozott.

Tévhit: Az emlőrák nagyrészt genetikai eredetű.
Tény: Az esetek mindössze 5-10 százalékát okozzák a BRCA1 és BRCA2 nevű hibás emlőrák gének. Még az olyan nők körében is, akiknek családjában előfordult emlőrák, sok esetet nem a jellegzetes génmutáció, hanem a közös életmódbeli jellegzetességek és a genetikai hajlam kombinációja okozza.

emlőrák

Tévhit: A kismellű nőknél alacsonyabb a kockázat.
Tény: A melltartóméret semmiféle szerepet nem játszik abban, hogy kialakulhat-e valakiben emlőrák. Az emlőrák a lobulusok sejtjeiben fejlődik ki, amelyekből az emlő méretétől függetlenül ugyanannyi található minden nőben. A lényeg az, hogy minden 40 éven felüli nőnek rendszeres mammográfiai vizsgálatot kell végeztetnie.

Tévhit: Az emlőrák mindig csomó formájában jelentkezik.
Tény: Az emlőrákkal diagnosztizált betegek körülbelül 10 százaléka nem tapasztal csomókat, fájdalmat vagy más jeleket az emlőjében. A megjelenő csomók közül pedig 80-85 százalék jóindulatú. Ettől függetlenül bármilyen tartósan megmaradó csomó vagy tünet megjelenése esetén orvoshoz kell fordulni. Az emlőrák tünetei közé tartozik a kitapintható csomó vagy megkeményedés az emlőben illetve a hónalj környékén, az emlő vagy az emlőbimbó érzékenysége, az emlő vagy az emlőbimbó alakjának megváltozása, váladékozás az emlőbimbóból, valamint vörös, duzzadt vagy hámló bőr az emlőn vagy az emlőbimbón.

Tévhit: A mammográfia megelőzi vagy csökkenti a kockázatot.
Tény: A rendszeres mammográfiai vizsgálatok nem előzik meg és nem is csökkentik az emlőrák kockázatát. Csupán kimutatják a meglévő emlőrákot, amivel körülbelül 16 százalékkal csökkentik a halálozást az emlőrákos betegek körében. Az emlőrák azonban sok esetben már 6-8 éve jelen lehet, mielőtt a vizsgálat kimutatja, ezért nagyon fontos, hogy minden nő évente menjen el orvosához szűrésre, és végezzen önvizsgálatot.

Tévhit: A mammográfia emlőrákot okoz.
Tény: A sugárzás káros hatásainak kockázata eltörpül a korai diagnózis óriási előnyei mellett. A 40 éven felüli nőknek általában azt javasolják, hogy évente végeztessenek mammográfiai vizsgálatot. A sugárzás szintjét hatóságilag szabályozzák, és meglehetősen alacsonyan szabják meg – körülbelül akkorában, mint amennyi természetes forrásból származó sugárzás éri az embert 3 hónap alatt.

Tévhit: A fogamzásgátló tabletták emlőrákot okoznak.
Tény: Az orvosok szerint nem támasztja alá elegendő bizonyíték azt a javaslatot, hogy a nők az emlőrák elkerülése érdekében abbahagyják a fogamzásgátló gyógyszerek szedését. Bár a 90-es években tanulmányok még azt mutatták ki, hogy a fogamzásgátlót szedők esetében valamivel nagyobb a kockázat, a szakértők hangsúlyozzák, hogy a mai fogamzásgátló készítmények összetétele sokat változott azóta, a többségük sokkal kevesebb hormont tartalmaz. A fogamzásgátlóval összefüggő emlőrákkockázat ráadásul az etnikumtól és az életkortól is függhet, és minden nő esetében más és más.

Tévhit: A fiatal nőkben nem alakul ki emlőrák.
Tény: Igaz, hogy a betegség a változó koron átesett nőkben gyakoribb, mégis bármilyen életkorban jelentkezhet. Az összes emlőrákos eset 25 százaléka 50 éven aluli nőkben alakul ki, és esetükben magasabb a halálozás aránya. Mivel a fiatal nőknek feszesebb a melle, a mammográfiai vizsgálat nehezebben mutatja ki a csomókat, ezért 20 éves kortól érdemes minden nőnek rendszeres önvizsgálatot végeznie, 3 évente orvosi szűrést kérni, 40 éves kortól pedig rendszeres mammográfiai vizsgálatokat végeztetni.

Tévhit: A dezodorok és izzadásgátlók emlőrákot okoznak.
Tény: Ha valaki kerüli ezeket a pipereholmikat, attól még nem szünteti meg az emlőrák kockázatát. 2002-ben a Hutchinson Rákkutató Központ kutatása kimutatta, hogy nincs összefüggés a dezodorok vagyizzadásgátlók használata és az emlőrák között. A pletykák szerint az izzadásgátlók megakadályozzák a méreganyagok távozását a szervezetből, felgyűlnek a nyirokmirigyekben, ami rákot okozhat. Egy másik vélemény szerint az izzadásgátlóban lévő vegyi anyagok, például az alumínium és a parabének rákkeltők. Eddig azonban egyetlen kutatás sem támasztotta alá ezeket.

Tévhit: A melltartó viselése növeli az emlőrák kockázatát.
Tény: Nincs olyan meggyőző tudományos vagy klinikai bizonyíték, amely alátámasztaná ezt az állítást. Ha a melltartót nem viselő nőkben ritkábban alakul ki emlőrák, ez csak azzal magyarázható, hogy általában soványabbak: az elhízás e ráktípus közismert kockázati tényezője.

Tévhit: Rákot okozhat a felmelegedett műanyag palackból való ivás.
Tény: A pletyka tévesen feltételezi, hogy dioxinok szabadulnak fel a kocsiban hagyott és a napfény melegétől felhevült műanyagpalackból a vízbe. A műanyagok valójában nem tartalmaznak dioxinokat, és a napsugarak nem elég erősek ahhoz, hogy létrehozzák őket. Az egyszer használatos műanyagpalackok többsége polietilén-tereftalátból (PET) készül, amelynek biztonságosságát szigorúan tesztelik. Néhány kutatás szerint hő hatására biszfenol-A szabadulhat fel, amely befolyásolhatja a rák kockázatát, ezért az a legbiztosabb, ha biszfenol-A mentes műanyagból készült újrafelhasználható palackot választunk.

Tévhit: A normál mammográdiai eredmény rákmentességet jelez.
Tény: Bár a mammográfia számít a legjobb korai diagnosztikai módszernek, ez sem tökéletes. A tünetmentes nők esetében akár 20 százalékban nem mutatja ki a betegséget. A vizsgálat csak 16 százalékkal csökkenti a nők emlőrák okozta halálozási arányát. Ráadásul azért, mert egy mammográfia negatív lett, attól még később kifejlődhet emlőrák – a jelenlegi irányelvek ezért javasolnak éves vizsgálatot.

Tévhit: Az emlőrák megelőzhető.
Tény: Igaz, hogy bizonyos kockázati tényezőket, például az elhízást és a mozgáshiányt megváltoztathatjuk, jelenleg nincs elég információ az emlőrák okáról ahhoz, hogy biztosan megelőzhessük a betegséget. A megelőzés lehetőségének kidolgozásához további kutatásokra lesz szükség.


Forrás: Medipress
2011. 05. 04.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés