A betegség hátterében a nagyobb mennyiségű androgén hormon keletkezése áll, melynek hatására a faggyúmirigyek megnagyobbodnak, a faggyútermelés fokozódik. A szőrtüszőkben található baktériumflóra a faggyú egyes alkotóelemeit szabad zsírsavakra bontja, ez indítja el a gyulladásos reakciót. Ebből következik, hogy a betegség elsősorban ott fordul elő, ahol a legsűrűbben vannak a szőrtüszőnyílások és a faggyúmirigyek: tehát az arcon, vállon, mellkason, háton (csúcsával lefelé néző háromszög alakban), a felkar bőrén, súlyosabb esetben a fartájon is.

A faggyúmirigy több lebenyből áll, kivezető nyílása általában a szőrtüszőbe nyílik. Ha a megvastagodott szaruréteg elzárja a szőrtüsző, illetve a faggyúmirigy nyílását, akkor szarucsap (comedo) keletkezik. Míg a felületesebb fekete színű könnyen kinyomható, addig a szürkésfehér színű a faggyúmirigy nyílásában ül, kisebb, mélyebb és nehezebben is nyomható ki. A szőrtüszőt elzáró csap akadályozza a faggyú szabad elfolyását, ezért faggyúciszták jöhetnek létre. Ezek könnyen megrepedhetnek, tartalmuk a környezetbe kerül, ún. steril gyulladást okozva.
Tehát a folyamat bevezető jelensége a faggyúmirigyeket eltömeszelő szarucsap, és az alatta kialakuló váladékpangás. Ebben a környezetben szaporodik a Propionibacterium acnes nevű kórokozó. Ha a szőrtüsző nyílását elzáró csap nagyobbra nő, a szőrtüsző felső része elsorvadhat. Ilyenkor a helyén kis gödör és hegek láthatóak. Ezek rendszerint többszörösek, a bőr felszíne egyenetlenné válik (mintha moly rágta volna).
Bizonyos gyógyszerek és külső hatások is kiválthatják a betegséget. Enyhébb formában csak néhány göbcse, gennyhólyag látható, súlyosabb esetben a homlokot, arcot egészen elboríthatják. Gyógyuláskor hegeket hagyhatnak maguk után. A bőrön egymás mellett láthatóak a gyógyult hegek és az újabb, kezdődő gennyhólyagok. Néha a gennyes, beszűrt csomók beolvadnak, egymással közlekedő üregrendszert képeznek. A serdülő korosztály különösen hajlamos arra, hogy a sebe túlsarjadó heggel gyógyuljon, ilyenkor különösen fontos a pattanások megelőzése.
Mivel a pattanások igen kellemetlenek, kozmetikailag rendkívül zavaróak, ezért néha a betegek az apróbbakat kivakarva, kinyomkodva próbáinak megszabadulni tőlük, így hegeket, pigmentfoltokat idéznek elő saját maguknak, s végül sokkal kedvezőtlenebb helyzet alakul ki, mint amilyen az eredeti állapot volt.
A betegség hullámzó lefolyású, a romlás bizonyos időszakokban, rohamokban észlelhető. Pszichés stressz, egyes ételek fogyasztása és némelyik gyógyszer szedése ronthatja az állapotot. A kávé, csokoládé, dió, sajt, a sós és füstölt ételek, továbbá a jód- és brómtartalmú gyógyszerek ronthatnak az állapoton.
Egyeseken a betegség akár 30 éves korban is látható. Erre a formára jellemző a menstruáció előtti és alatti rosszabbodás. Főként az állon és az orrgyök felett, a szemöldökívek közötti területen jelentkeznek a pattanások; tömöttebbek, apróbbak, mint a pubertáskori formákban. Nyáron a betegség szinte magától javul. A pihenés, szabadság, rendszeres táplálkozás, napfény, jó levegő együttesen hozza meg a jó eredményt. Ez is azt mutatja, hogy összetett hátterű betegségről van szó.







