2014. Október 25. szombat
Motivációk -  Veszélyek -  Hogyan szokjunk le?
Legyen szó akár körömrágásról, ujjszopásról vagy túlevésről, a kényszeres szokások sok embert gyötörnek, akik miközben tisztában vannak azok esetleges káros következményeikkel, mégsem képesek leszokni róluk.

Annak ellenére, hogy a látszat szerint ezeket a kényszeres cselekvéseket sokszor az idegesség és a stressz váltja ki, az egyéntől függően bármikor előfordulhatnak: ha unatkoznak, pihennek, egyedül vannak vagy tévét néznek.

körömrágás, ujjszopás, dohányzás, szokás

Motivációk

És hogy miért űzik ezeket a szokásokat? Valószínűleg azért is, mert valamiféle elégedettség-érzetet nyújtanak. Carol Goldberg New York-i pszichológus szerint „Minden olyan szokás, amely állandósul, jutalom, ami valamilyen módon megnyugtatja az embereket, vagy valami mást nyújt nekik. Hiszen ha nem lenne érdemes művelni, nem is csinálnák.”

A körömrágás az egyik leggyakoribb kényszeres szokás, amely a gyerekek mintegy harmadát, a tizenévesek 44, a felnőtteknek pedig 29 százalékát érinti – állítja Penny Donnenfeld pszichológus, aki szerint ez a szokás egyfajta csecsemőkori maradvány. A kisbabák fejlődésük ún. orális szakaszában mindent a szájukba vesznek, ami egyrészt a világ felfedezésének eszköze, másrészt örömforrás, és az önmegnyugtatás eszköze is lehet. Donnen saját praxisában olyan esettel is találkozott, amikor a körömrágás utánzással vált felvett szokássá: egy kisgyermek népszerű osztálytársától „tanulta el”.

Az ujjszopás is csecsemőkori eredetű, az ún. szopóreflexre vezethető vissza. Az újszülöttek mindent, ami a szájukba kerül, automatikusan szopni kezdenek, ez teszi lehetővé, hogy a kezdetektől képesek legyenek táplálkozni. Sok gyerek 2-4 éves koráig szopja az ujját, és a legtöbben maguktól kinövik.

A túlevés hátterében számtalan ok állhat, többek között szorongás, frusztráció, érzelmi üresség. Mivel egyes ételek elfogyasztása boldogságérzetet okozhat, az evés öngyógyításként funkcionálhat.

A dohányzás már jóval több, mint ártalmatlan szokás, ugyanis fizikai függőséget okozhat. A rendszeresen dohányzók a nikotin rabjává válnak: hatására egyes vegyi anyagok szintje megváltozik az agyban, ami megnyugtató, örömteli érzést ad, ami után a dohányosok ismét vágyakozni kezdenek.

Veszélyek

Ezek a látszólag ártalmatlan tevékenységek káros következményekkel is járhatnak.

A körömrágás például kifejezetten egészségtelen lehet, a körmünk alatt ugyanis számtalan kórokozó bújhat meg, a piszkos kezünket szájba venni tehát egyáltalán nem jó ötlet. Donnenfeld szerint ez az apró szokás ráadásul a megítélésünket is rontja: nem fest túl jó képet az emberről.

Az ujjszopás is kockázatokat rejt: az Amerikai Fogászati Szövetség szerint egyenetlen fogsorhoz és a szájpadlás elváltozásaihoz vezethet, ha a gyerekek nem szoknak le róla még az állandó fogaik kibújása előtt.

A túlevés és a dohányzás okozta egészségügyi problémák széles körben ismertek. A túl sok evés elhízáshoz vezethet, amely számos betegség, például cukorbetegség, szív-érrendszeri problémák és a rák fokozott rizikójával hozható összefüggésbe. A dohányzás növeli a tüdőrák, az agyvérzés, vagy a szívroham kockázatát.

Hogyan szokjunk le?

„Noha nem egyszerű, de határozottan lehetséges” – mondják a pszichológusok. Goldberg szerint az első lépés az, hogy le akarjunk szokni! Ha egyszer eldöntötte valaki, hogy feladja, az egyik megoldás lehet az azonnali megvonás, mindenféle segítség nélkül, vagy olyan trükkök, segédeszközök bevetése, amelyek segíthetik a rossz szokás elhagyását.

A körömrágósok viseljenek kesztyűt, vagy tartsák a kezüket a zsebükben – javasolja Goldberg. Kollégája szerint bármilyen tevékenység segíthet, ami lefoglalja a kezünket: például a kötés, vagy egy stresszlabda szorongatása. Az is fontos, hogy észrevegyük, amikor az ujjunkat a szánkba vesszük, hiszen az ujjszopás és a körömrágás sokszor önkéntelen tevékenység. Ha tudatosítjuk, hogy milyen helyzetekben tesszük, könnyebb lesz megakadályozni ezt az automatizmust és végleg leszokni róla.

Nagyobb kihívást jelent a túlevés elleni küzdelem. „Körömrágás nélkül lehet élni, de evés nélkül nem” – mondja Goldberg. Ezen a téren képesnek kell lennünk erőfeszítéseket tenni azért, hogy kordában tartsuk az elfogyasztott étel mennyiségét.

A dohányzás esetében szükségünk lehet olyan segédeszközökre, például nikotinos rágógumira, tapaszra, amelyekkel a fizikai függőséget is meg tudjuk szüntetni. Jó szolgálatot tehet a napi rutin megváltoztatása is: ha például a kávé mellé mindig elszívtunk egy szál cigarettát, inkább hagyjuk ki a kávét is.

Ugyan a végső cél mindig viselkedésünk megváltoztatása, fontos, hogy legyenek közbenső céljaink is az ehhez vezető úton. Például ne azt mondjuk, hogy soha többet nem rágjuk a körmünket, hanem elsőként csak azt határozzuk el, hogy amint észrevesszük, hogy az ujjunkat a szánkba tettük, vegyük ki – javasolja a Donnenfeld, aki szerint egy kis hiba nem azt jelenti, hogy hiábavaló volt minden. „Ha megeszünk egy fánkot, nem azt jelenti, hogy a következő nap is azt ehetünk, amit akarunk, mondván, már úgysem számít. Azon a ponton a miénk a döntés, hogy felhagyjunk a rossz szokással.”


Forrás: Medipress/Vital
2010. 01. 27.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés
Ajánló
Ajánló
Ajánló