2017. December 17. vasárnap
Így öregszünk -  A rák ellen is hasznos a felfedezés
Stockholmban bejelentették, hogy az orvostudományi Nobel-díjat az idén Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak amerikai tudósoknak ítélték oda megosztva. A három kutató felfedezte, hogyan másolódnak a kromoszómák és milyen folyamat védi őket a töredezéstől. Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez.

A Karolinska Intézet indoklása szerint a három kutató egy alapvető biológiai problémára talált megoldást: felfedezték, hogyan másolódnak a kromoszómák és milyen folyamat védi őket a töredezéstől. Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez.

kromoszómák, telomer, telomeráz, rák öregedés, Nobel-díj

Így öregszünk

„A telomer azt jelenti, hogy a kromoszóma vége. Amikor osztódik a sejt, akkor egy pici darab mindig leválik a kromoszómák DNS-láncának a végéből. Olyan ez a folyamat, mint valamiféle 'szalámi-effektus', mindig leszeletelődik valami” – mutatott rá Falus András akadémikus, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója, aki az MTI-nek nyilatkozott a díj odaítélése kapcsán.

Az öregedés molekuláris biológiai alapjait magyarázva az akadémikus elmondta, hogy amíg a géneket nem tartalmazó szakasza rövidül, a DNS nem károsodik. Azonban előbb vagy utóbb ez a „szeletelés” eléri a géneket, a hiány érzékelhetővé válik, a keletkező sejtek működésének és életképességének csökkenését, öregedését vonva maga után.

Falus András ismertetése szerint a telomeráz nevű enzim a sejtosztódást követően újból és újból „visszaszintetizálja”, visszapótolja a telomer leváló, csonkolódott szakaszát. „Ezzel biztosítja a telomeráz az egyensúlyt, meggátolja az öregedést, azt, hogy ne fogyjon el az 'élet fonala'” – mutatott rá az akadémikus.

A rák ellen is hasznos a felfedezés

Falus András elmondása szerint a gond az, hogy a rákos sejtekben a telomeráz enzim túlságosan aktív, megakadályozva a kóros sejtek elpusztulását. E mechanizmusnak köszönhetően válnak a rákos sejtek „halhatatlanná”.

„A kromoszomális genetikai egyensúlyért felelősek a telomerek és a telomeráz: egyrészt csonkolódik a DNS-lánc, másrészt visszaszintetizálódik, kiegészül a lerövidült szakasz” – összegezte.

Mint az akadémikus kifejtette, Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak munkásságának egyrészt a rákkutatás szempontjából van jelentősége. „A telomeráz megakadályozhatja, hogy a rákos sejtek örökké éljenek” – hangsúlyozta Falus András.

Másrészt munkásságuk fontos az öregedés folyamatával kapcsolatos kutatások szempontjából is, hiszen amennyiben le lehet lassítani a telomerek rövidülését, ezáltal növelhető a szervezet élettartama is.


Forrás: MTI
2009. 10. 06.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés