2020. November 25. szerda
Szegények és gazdagok -  Ital és étel -  Piac -  India szaga -  Toalettpapír és zsebkendő -  Szállás -  Fürdés -  Kórház a hegyek között -  Stressz nélküli világ
Szerkesztőségünk egyik tagja nemrégiben egy közel 3400 km-es kerékpártúrán tette próbára magát a távoli Indiában és Nepálban. Élménybeszámolóját hallgatva úgy gondoltuk, olvasóink számára is érdekes lehet, ha e két országot egészségügyi szemszögből is bemutatjuk. Természetesen nem teljes körű elemzése lesz ez a miénktől merőben eltérő közegészségügyi és higiéniai állapotoknak, inkább csak szubjektív pillanatfelvétel.

Aki még soha nem járt korábban Ázsiában – mint ahogy e sorok írója sem –, nehezen tudja elképzelni, hogy milyen körülmények közé érkezik az európai utazó. A felkészülésben számos forrásra támaszkodhatunk, de bármilyen alapos is az „elméleti képzés”, a gyakorlat óhatatlanul meglepetéseket fog okozni. Természetesen, akárcsak a világ legtöbb országában, Indiában is járhatunk-kelhetünk úgy, hogy viszonylag keveset látunk és tapasztalunk, s ezért a valódi viszonyokról csak csekély ismeretet szerzünk, azonban nekem nem ez volt a célom. Talán ezért is választottam közlekedési eszközül a kerékpáromat, aminek köszönhetően nem csupán a repülő ablakából és a hotelek teraszáról nyílt alkalmam szemügyre venni a két varázslatos országot.

India

A sokat utazók szerint minden országnak jellegzetes szaga van. A repülőről leszállva India is megcsapott jellegzetes aromájával. A fűszerekből, füstölőkből és talán a szennyvízből áradó, de valójában nem teljesen azonosítható összetevőkből álló, jellegzetes szag. Persze ez az első pillanatban talán kicsit riasztó élmény hamar megfakul, hiszen az orrunk gyorsan alkalmazkodik még a legelviselhetetlenebb bűzhöz is.

Jómagam Nyugat-India legnépesebb városában, Mumbaiban, régi nevén Bombayben értem földet. Bár a gyorsan növekvő és gazdagodó város folyamatosan fejleszti infrastruktúráját, az építkezések tempója nehezen képes lépést tartani a lakosság gyarapodásával. Ennek is köszönhető, hogy a tiszta víz és még inkább a csatornázás milliók számára csupán álom, a szennyvíz gyakran az utcákon folyik, ami jelentősen befolyásolja a városban uralkodó „szagviszonyokat”.

Szegények és gazdagok

Az indiai szemmel nézve gazdag metropolisz tömegével vonzza a vidéki lakosságot, amelynek jelentős része természetesen nem találja meg a szerencséjét. Egész Indiában talán itt a legnagyobbak a jövedelembéli különbségek. A dollármilliomos és -milliárdos üzletemberek, boollywoodi sztárok és népszerű krikettjátékosok néhány ezrével szemben ott élnek a város utcáin a testüket csupán néhány koszos rongydarabbal vagy még azzal sem takaró gyermekkoldusok milliói, akiknek szívszorító látványát képtelenség megszokni.

A szembeszökő különbségek illusztrálására az egyik legmegdöbbentőbb kép az volt, amikor megláttam a nyomornegyedeken átvezető óriási, emberméretű csöveket, melyekben a jómódú rétegek városrészei felé vezették a tiszta vizet. A nyomornegyedekben nem voltak láthatók leágazások.

India indiai konyha étel

Ital és étel

Persze, ha már a víznél tartunk, érdemes megjegyezni, hogy Indiában a csapvíz nem olyan minőségű, mint amit mi, európaiak kockázatmentesen fogyaszthatunk. Bár a középrétegek is jellemzően palackozott ásványvizet isznak, tény, hogy a helyiek bélflórája alkalmazkodik a kétes tisztaságú vízhez, ezért őket nem gyötrik a turistáknak kellemetlen napokat okozó bélfertőzések. A vízzel azonban más esetekben is jó, ha óvatos az utazó, hiszen a kórokozók a csapvízzel mosott gyümölcsökről vagy az italok hűtésére szolgáló jégkockából is a szervezetünkbe kerülhetnek. Fontos, hogy figyeljünk arra is, mit eszünk. Az egyik tanács, amit jól tettem, hogy megfogadtam: ne egyek olyan, látszólag turistákra specializálódott éttermekben, ahol egy lélek sem ül. Az ok egyszerű: nagy valószínűséggel nem forog olyan gyorsan a konyhán az alapanyag, ami adott esetben azt is jelentheti, hogy a feltálalt étel romlott nyersanyagból készült. Sokkal biztonságosabb, ha az utazó inkább azokat a helyeket látogatja, ahol a helyiek is előszeretettel étkeznek. Persze ez esetben is okos dolog tartózkodni a nem kellően átsült vagy átfőtt ételektől, hiszen a kórokozók „nem alszanak”. Mindazonáltal más oka is van annak, hogy elkerültem a fent említett éttermeket.

India olyan, gyorsan fejlődő ország, melynek energiaigénye egyelőre meghaladja a rendelkezésre álló források kapacitását, ezért errefelé nem ritkák a 10-12 órás áramkimaradások sem. Az ún. turistaéttermek leolvadó hűtőszekrényeiben tárolt élelmiszerek, különösen a húsféleségek ezért további rizikót jelentenek. Nem mintha India a húsfogyasztásáról lenne nevezetes, hiszen vannak olyan területek (pl. Gudzsarát tartomány), ahol az állati eredetű ételeket teljes mértékben száműzték a menüből, ám – már a fenti megfontolások miatt – másutt is célszerű inkább a zöldségfélék mellett dönteni. Nem nagy áldozat, hiszen a vegetáriánus koszt nem jelent egyszersmind egyhangú étrendet is, tekintve, hogy az indiainál változatosabb vegetáriánus konyhát nemigen találni a Földön.


A cikk folytatódik - 1/3. oldal
1.  |  2.  |  3.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés