World Science Forum – Tudomány a klímaigazságosságért

A klímaváltozás már ma is súlyos negatív hatással van Afrikára, és a közeljövőben ez csak fokozódni fog. Az éghajlatváltozás károkozása az élet megannyi területére kiterjed, de valószínűleg az élelmiszer-ellátás kiszámíthatatlanná válása okozza majd a legsúlyosabb problémákat. Afrikaiak millióinak kell szembenézniük azzal, hogy a jövőben egyszerűen nem lesz elegendő élelmük önmaguk és gyermekeik táplálására, és e nehézségek az éghajlat szárazabbá válásával és az átlaghőmérsékletek emelkedésével csak egyre erősödni fognak. A tudomány és a civil társadalom hozzájárulása nélkül semmi esélyünk igazságos helyzetet teremteni a klímaváltozás elleni harcban, hiába várják el ezt jogosan az afrikaiak – derült ki az előadók megszólalásaiból.

Fókuszban az élelmiszerellátás

A plenáris szekció első előadója Felix Dapare Dakora botanikus-agronómus, az Afrikai Tudományos Akadémia elnöke és a Nyugat-ausztráliai Egyetem docense volt. Dakora professzor a klímaváltozás afrikai mezőgazdasági termelésre gyakorolt negatív hatásainak lehetséges ellensúlyozásáról beszélt.

„Afrika élelmiszer-ellátása olyan probléma, amely egyedülálló az egész világon. Azért kell ezt mondanom, mert a helyzetet már most is jogosan nevezhetjük természeti katasztrófának, sőt katasztrófáknak. De az afrikaiaknak meg kell tanulniuk e helyzettel együtt élni, és megtalálni a saját megoldásaikat e problémára – mondta előadásában. – Ahhoz, hogy sikeresen csökkenthessük a klímaváltozás negatív hatásait, arra van szükség, hogy forrásokat fektessünk a mezőgazdasági kutatásba és fejlesztésbe.

Ez azért lenne rendkívül fontos, mert ha sikerülne megoldani a klímaváltozás okozta mezőgazdasági problémákat, akkor a jobban termő növények és a termőtalaj szenet nyelne el, és elraktározná. E tudást pedig korántsem csupán Afrikában lehetne hasznosítani. Az így kifejlesztett mezőgazdasági termékekből valószínűleg Európa is szinte azonnal profitálhatna. Ezért arra biztatok mindenkit, hogy fektessen e területbe, mert így tudjuk közösen kezelni a klímaváltozás hatásait.”

Gazdasági növekedés és káros vegyületek

A klímaváltozás a környezet szinte minden jellemzőjét és összetevőjét érinti. Ahogy pedig megváltoznak a természet fizikai és kémiai tulajdonságai, gyakorlatilag a földi élet minden elemének adaptálódnia kell ehhez az átalakuló környezethez. Ez alól az emberi egészség sem kivétel. Az egészségre ható talán legfontosabb környezeti tényező a bennünket körülvevő világ (a levegő, az ivóvíz, a talaj) kémiai összetétele.

Ramia Al Bakain, a Jordániai Egyetem analitikai és környezeti kémiai professzora, a plenáris szekció következő előadója, azt kutatja, milyen haszna lehet az analitikai kémiának a szennyvízkezelésben, illetve a biztonságos élelmiszer-ellátásban alkalmazható újszerű és zöld módszerek kifejlesztésében, és milyen fenntartható megoldásokat találhatunk a természeti források megóvására.

Ahogy előadásában elmondta, a környezeti kémia szempontjából az egyik legnagyobb jelenkori probléma az, hogy a gazdasági növekedés céljait nehéz elválasztani a káros vegyületek kibocsátásától. „Szoros negatív összefüggés fedezhető fel az emberiség felemelkedése és a környezet állapota között.

Az ipari forradalom óta zajló fenntarthatatlan gazdasági növekedés és az emberi tevékenység sajnálatos módon hatalmas nyomást helyezett a globális ökoszisztémára – érvelt Al Bakain professzor.

Ugyancsak kihívást jelent, hogy az emberi társadalmak rendszeresen kudarcot vallanak a kockázatok kezelésében. Ennek legfőbb oka, hogy hatalmas szakadék tátong aközött, amiben mi, kutatók egyetértünk, és ami eljut a közvéleményig. Át kell hidalnunk ezt a szakadékot, mert ettől a helyzettől mindannyian szenvedünk.”

A környezeti kémikus szerint más nehézségekkel is szembe kell néznünk. Például hogy nehezen találunk megoldást azokra a problémákra, amelyek csapatmunkát, együttműködést igényelnek. „A Föld éghajlata az egész emberiség közös tulajdona, ezért az üvegházgáz-kibocsátás egyik országban elért csökkentése minden más országnak is előnyére válik. Ezért szükséges koordinálni a nemzetközi erőfeszítéseket. A probléma globális, csakhogy olyan sok az egymással versengő érdek, hogy nagyon nehéz rátalálni a megoldásra.”

A "szenes bulinak" vége?

A következő előadó, Roger Pielke, a boulderi Coloradói Egyetem környezettudományi programjának professzora arról beszélt, mit tehet a tudományos közösség azért, hogy legalább „ne rontson tovább a helyzeten” a klímaváltozással kapcsolatban. A kutató szerint a tudományos közösségnek meg kellene alkotnia a hippokratészi eskü környezeti változatát, amelynek első pontja az lenne: „Ne okozz kárt!”

„Azok az éghajlati forgatókönyvek, amelyek segítségével a távoli jövőbe tekinthetünk, tele vannak történelmi egyenlőtlenséggel. E forgatókönyvek nemcsak a globális Észak szénkibocsátásban meglévő történelmi felelősségét nem veszik figyelembe, hanem a Dél jövőbeli energiaigényét sem, ami pedig szükséges lenne ahhoz, hogy az országok teljesíthessék a kitűzött fejlesztési célokat – idézte Pielke professzor Kanitkar és munkatársai egy idei tanulmányát.

A klímaváltozás megfékezésének költségeit egy az egyben a kevéssé fejlett országokra terheljük. Eközben a fejlett országok tovább növelik az energiafelhasználásukat, és nem kell törődniük a fosszilis energiaforrások felhasználásának korlátaival.”

A forgatókönyvek szerint, bár általánosságban, ahogy telik az idő, a Föld minden népe egyre gazdagabb lesz, a már most is gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények vagyona viszont korántsem nő majd hasonló mértékben. Vagyis az egyenlőtlenség fokozódni fog. Részben azért, mert Afrikától több erőfeszítést várunk el a klímaváltozás elleni küzdelemben, mint más térségektől.

Manapság heves vita folyik arról, hogy a jövőben meg lehet-e engedni az afrikai országoknak, hogy továbbra is a fosszilis üzemanyagok segítségével fejlődjenek. Erre a kérdésre a legtöbben azt válaszolják: „Sajnáljuk, de a szenes bulinak vége.” De ez nem a reális forgatókönyv, hanem a meglévő forgatókönyvek képzelőerejének a kudarca.

A tudás megosztásának fontossága

A plenáris szekció talán legbefolyásosabb előadója Magdalena Skipper volt, a Nature folyóirat főszerkesztője, aki elmondta, hogy a kutatók számára legalább olyan fontos eredményeik megosztása, mint maga a kutatás.

„Igen, a tettek nagyobbat szólnak, mint a szavak, de a szavaknak mégis meg kell előzniük a tetteket, hogy megoszthassuk a tudást, amit aztán követhetnek a tettek” – érvelt a főszerkesztő. Elmondta, hogyan vált az utóbbi években a Nature szerkesztőségi vezércikkeinek állandó témájává a klímaváltozás – és vele együtt a klíma- és a szociális igazságosság is: „Már nagyon régen foglalkozunk az éghajlati krízissel, de három évvel ezelőtt csatlakoztunk egy globális sajtókezdeményezéshez, amely céljául tűzte ki, hogy a klímaváltozás erőteljesebben jelenjen meg a szerkesztőségi véleménycikkek között.”

Dr. Skipper hangsúlyozta, hogy amikor a klímaváltozással kapcsolatban a társadalmi igazságosságról beszélünk, akkor meg kell vizsgálnunk, mit jelent ez az igazságosság a társadalom különböző szereplői számára: „Például a fosszilis üzemanyagok teljes betiltása nagyon hátrányosan érintené az alacsonyabb jövedelmű országokban élő nőket. A nemi szempontokat akkor is figyelembe kell vennünk, amikor például az IPCC-hez hasonló tudományos testületekről beszélünk. Vajon az adott testület megfelelő módon képviseli a társadalom minden érdekcsoportját? Ha nem, akkor erre fel kell hívnunk a figyelmet, és írnunk kell róla.”

A WSF pénteken – a hagyományoknak megfelelően – zárónyilatkozat elfogadásával ér véget.

Ossza meg:

Kövessen minket: