Tartogatott vizelet és hüvelyszárazság is hajlamosíthat hólyaghurutra

Mi okozza valójában a hólyaghurutot?

A közkeletű, téves megnevezéssel felfázásnak nevezett cisztitiszt általában olyan baktériumok okozzák, amelyek normálisan is jelen vannak a vastagbélben, és szükség is van rájuk. Azonban, ha a húgyutakba kerülnek és elszaporodnak, ott már kórokozókká válhatnak és nagyon fájdalmas hólyaghurutot hozhatnak létre. Az egyik leggyakoribb ilyen kórokozó az Echerichia coli (E. coli.) baktérium. De miért juthat be egy alapvetően bélben tartózkodó baktérium a húgyutakba és miért fenyegeti ez a veszély erősebben a nőket? - Több hajlamosító tényező hozzájárulhat ahhoz, hogy a bélbaktériumok a húgyutakba juthassanak, és ott elszaporodva betegséget okozzanak. A nőknek alapvetően rövidebb a húgycsöve, ami azt jelenti, hogy a baktériumoknak kevesebbet kell utaznia, hogy elérjék a húgyhólyagot, valamint a húgycső alsó harmada folyamatosan ki van téve a hüvelyből és a végbélből származó kórokozókkal való találkozásnak – ismerteti Bajor doktor. – Ezen kívül sok nő úgy tapasztalhatja, hogy szexuális aktus után jelennek meg a tünetek, és ebből tévesen arra következtethetnek, hogy esetleg nemi betegségről van szó. Holott csak az történik, hogy a nemi élettel járó mechanikai behatás elősegítheti a kórokozók bejutását a hólyagba a rövid húgycsövön keresztül. Vagyis bár az intenzív szexuális élet és gyakori partnerváltás hajlamosíthat a húgyúti fertőzésekre, azok önmagukban nem tartoznak az STD kategóriába.

További hajlamosító tényezők

● A nem rendszeres vizeletürítés, a nőknél gyakoribb „tartogatás”, a hideghatás (innen származik a felfázás kifejezés), a nyilvános fürdők meleg vize, a nyilvános WC, a személyes higiéné hiányosságai a húgyutak immunvédekezésének rontásával, a kórokozók elszaporodásának elősegítésével és esetleg a szervezet számára addig ismeretlen kórokozók bevitelével szintén hajlamosító tényezők lehetnek. Ezen kívül is minden olyasmi, ami gátolja az immunrendszer működését (betegség, kezeletlen stressz, gyógyszer) hajlamosíthat húgyúti fertőzésre.
● Hüvelyi és egyéb nőgyógyászati gyulladások, valamint hasmenés szövődményeként is kialakulhat hólyaghurut.
● A menopauza hüvelyi szárazságot és ennek következményeként hüvelyi és húgyúti fertőzést okozhat.
● A húgyutakat és főleg a hólyagot érintő fejlődési rendellenességek, sérülések, kövek, daganatok, sipolyok, vizelet-visszamaradás szintén okozhat hólyaghurutot.
● A pessziárium használata is specifikusan női rizikófaktor. A pesszárium ugyanis spermicid anyagokat tartalmaz. Ezen anyagok pedig elpusztítják a hüvelyben található hasznos baktériumok egy részét, amelyek segítik a fertőzések elleni védekezést. Ezen kívül a pesszárium némileg akadályozza a hólyag teljes kiürülését is, ami szintén kockázati tényező.

Miért lehet szükség kivizsgálásra és kezelésre?

- A diagnosztizálás azért is fontos, hogy kideríthessük, nincs-e valamilyen betegség, rendellenesség a háttérben – hangsúlyozza dr. Bajor Gábor, az Urológiai Központ – Prima Medica urológusa. - A vizeletelemzés mindenképpen alapja a diagnosztizálásnak, de ha már visszatérő, krónikus húgyúti fertőzésről van szó, további vizsgálatokra is szükség lehet. Szóba jöhet többek közt a vizelettenyésztés, a katéteres vizeletvizsgálat, a hasi ultrahang, a hólyagtükrözés vagy cisztoszkópia, a natív vagy kontrasztos röntgenvizsgálatok. Az enyhébb esetek jól kezelhetők otthon is, elsősorban bőséges folyadékfogyasztással, ami segít a salakanyagok hatékony kiürítésében és hígítja a vizeletet. Ezen kívül figyelni kell a gyakori vizelésre, amely során teljesen kiürítjük a hólyagot, a szexuálisan aktus előtti és utáni vizelésre, és ha szükséges, a fájdalmas időszakban vény nélküli fájdalomcsillapítót is alkalmazhatunk. Súlyosabb, visszatérő hólyaghurutnál az orvos elrendelhet célzott antibiotikus kezelést is, amely gyorsan, hatékonyan elpusztítja a fertőzést okozó baktériumokat, így megszabadít a kínzó érzéstől. Az urológus azonban mindig mérlegeli az antibiotikum adását, ugyanis gyakori használat mellett a baktériumok ellenállóvá válnak, és nem reagálnak már az adott gyógyszerre. Ha mégis szükséges az antibiotikum szedés, érdemes a szervezet hasznos baktériumflóráját probiotikumokkal támogatni és a bélflóra mellett a hüvelyi vegyhatás megőrzésére is figyelni.