Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A gyűjtés és a kényszeres gyűjtögetés közti különbség többek között a rendezettség: aki hobbiból gyűjt, ott a tárgyak visszakereshetők, egy rendszernek a részei, míg kényszeres esetben a tárgyak nagy helyet foglalnak el, és gyakran kaotikus az elhelyezkedésük.
A kényszeres gyűjtögetés egy olyan magatartási zavar, amelyben a gyűjtögetés a beteg mindennapjainak részévé válik, nem tud megválni a tárgyaitól, akkor sem, ha azokat már nem használja, elromlottak vagy lejártak. A kényszeres gyűjtögetés drasztikus mértéket is ölthet. Előfordulhat, hogy annyi tárgy halmozódik fel, hogy az ember élettere beszűkül, és nem képes megfelelő higiéniát biztosítani a lakókörnyezetében.
Külön kórkép a szemétgyűjtés, amely komoly fertőzésveszéllyel is jár.
A kényszeres gyűjtögetés viszonylag gyakori, 100 emberből 1-2 embert érint. Az enyhétől a súlyos formáig előfordulhat. A legtöbb esetben a tárgyakhoz főleg eszmei értékük miatt ragaszkodik a beteg.
A kényszeres gyűjtögetés főbb tünetei
A kényszeres gyűjtögetés tünetei sok esetben külső szemlélő számára érthetetlenek, például:
• értéktelen dolgok túlzott felhalmozása,
• az összegyűjtött tárgyak rendszerezhetetlensége,
• nehéz döntéshozási folyamat a tárgyak sorsáról,
• a mindennapi életet, tevékenységeket korlátozó halmozás,
• az összegyűjtött tárgyak fokozott védelme, féltése (sok esetben megérinthetetlenek, nem szívesen adják oda másoknak),
• az érintettek kapcsolata szegényes a családtagjaikkal.
A leggyakrabban gyűjtögetett tárgyak a következők:
• újságok, magazinok,
• könyvek,
• ruhák,
• levelek,
• számlák, nyugták,
• szatyrok, dobozok,
• háztartási eszközök,
• elektronikus adatok.
Amennyiben a tüneteket olvasva magára ismert, vagy a tárgyak felhalmozódása mindennapi nehézséget vagy stresszt okoz Önnek vagy szerettének, akkor keressen fel pszichológust vagy pszichiátert. A területileg illetékes pszichiátriai szakambulancia beutaló nélkül felkereshető. Ha tanácstalan abban, hogy kitől kérhetne segítséget, forduljon háziorvosához, aki a megfelelő szakemberhez tudja Önt irányítani.
A kényszeres gyűjtögetés kiváltó okai
A kényszeres gyűjtögetés pontos oka tisztázatlan. Többnyire döntési képtelenség áll a háttérben. Genetikai, agyi funkcionális eredetet is feltételeznek, autisztikus, perfekcionista (tökéletességre törekvő) személyiség hajlamosít rá, valamint a stresszes életmód is befolyással lehet a betegség kialakulására. A gyűjtögetés más kényszerbetegség tüneteként is felléphet.
Vannak olyan mentális betegségek, melyekhez gyakran társul kényszeres gyűjtögetés (pl. demencia, súlyos depresszió, szkizofrénia). A demencia és a tanulási nehézségek okozta rendszerező, szelektáló hiányosságok is eredményezhetik a tárgyak felhalmozását.
A kényszeres gyűjtögetés az alábbi speciális helyzetekben gyakoribb:
• egyedül élők, főleg időskorban;
• nem házasságban élők;
• nehéz gyermekkort átélt, kevés családi kötelékkelrendelkezők;
• ha a családban előfordult már kényszeres gyűjtögetés;
• zsúfolt otthonban felnövő gyermek, aki nem tanulta meg rendszerezni, szortírozni a körülvevő tárgyakat.
A kényszeres gyűjtögetőt sok esetben az a gondolat vezérli, hogy megtartja az adott tárgyat, mert jó lesz még az valamire, vagy megvásárol valamit, arra hivatkozva, hogy az boldoggá teszi őt, vagy hogy arra később szükség lehet. Adódhatnak olyan élethelyzetek is, például hozzátartozó elvesztésekor, hogy a tárgyakat, amelyek az elvesztett személyre emlékeztetik a beteget, nem engedi kidobni, ezekbe kapaszkodik.
A kényszeres gyűjtögetés lehetséges szövődményei
A kényszeres gyűjtögetés és az ahhoz köthető vásárlás hosszú távon anyagi és párkapcsolati problémákat okozhat, a felgyűlt tárgyak pedig higiéniai gondokat is jelenthetnek, tűzveszélyesek lehetnek, és akár a mindennapi életben is gondot okozhatnak a gyűjtögetőnek (pl. nem tud vendéget fogadni, saját maga is alig fér hozzá fontos dolgokhoz az otthonában).
A kényszeres gyűjtögetés kapcsolatban áll további pszichés zavarokkal, például depresszióval vagy más kényszeres zavarral. Az időskorban gyakoribb szemétgyűjtögetés esetén az önkormányzat és a népegészségügyi szervek segítségére is szükség lehet.
A kényszeres gyűjtögetés diagnosztizálása
A kényszeres gyűjtögetés diagnosztizálása igen nehéz, hiszen számos esetben a beteg nem éli meg gondként a tárgyak felhalmozását, így nem számol be róla szakembernek. A család, illetve a beteg hozzátartozóinak beszámolói, fényképek, videók, illetve a beteggel való részletes elbeszélgetés segíthet a pszichiáter számára a diagnózisalkotásban.
A kényszeres gyűjtögetés kezelése
A kényszeres gyűjtögetés kezelése számos kihívást rejt magában, ugyanis a gyűjtögető sok esetben nem éli meg problémaként a tárgyak felhalmozását, így nincs betegségbelátás sem. Mások pedig, akiket zavar a saját viselkedésük, esetenként nem mernek segítséget kérni, mert szégyellik a helyzetet.
A tünetek enyhe formában tinédzser vagy fiatal felnőtt korban jelentkeznek először, de gyakran előfordul, hogy valamilyen életesemény (pl. válás) váltja ki a kóros felhalmozást. Az idő előrehaladtával egyre kevésbé hatásos a terápia, ezért fontos a korai felismerés és a korai kezelés.
A kényszeres gyűjtögetés leghatásosabb kezelése a pszichoterápia, azon belül is a kognitív viselkedésterápia. Az ülések során a terapeuta segítséget nyújt a betegnek abban, hogy felderítse annak okát, miért kezdett el gyűjtögetni, és hogy miként tudja a viselkedését megváltoztatni. Ezenkívül a szorongásoldó hatású gyógyszerek és egyes antidepresszánsok is enyhíthetik a tüneteket.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
