Az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem munkatársai úgy vélik, hogy nincs olyan étrend, amely mindenki számára tökéletes volna. A megfelelő táplálkozás egyéni jellemzőkön múlik, azok határozzák meg az étellel való viszonyt, illetve ezzel együtt azt is, hogy van-e hajlamunk túl sokat enni. A szakértők beazonosították a „zabálók” csoportját, akik azért esznek, mert sosem érzik magukat jóllakottnak, a „folyton sóvárgókét”, akik állandóan az evésre gondolnak, továbbá az „érzelmi evőkét”, akik bajban nyúlnak a kekszes dobozért.
A munkálatokat Susan Jebb professzor, az Oxfordi Egyetem professzora, valamint Dr. Giles Yeo, a Cambridge-i Egyetem genetikusa irányította. Bebizonyosodott, hogy mindegyik csoport másként reagál a különböző diétákra. Az elméletet összesen 75 főn tesztelték három hónapon keresztül 2013 nyarán. Az eredményeket háromrészes televíziós műsorban fogják bemutatni január 12-i kezdettel a BBC2 csatornán. A műsorvezető Chris van Tulleken hozzátette, hogy a zabálók szervezete nem termel elegendő GLP1 hormont, amely jelezné az agynak a jóllakottságot. „Aki a svédasztalnál sem jut el a teltségérzetig, jó eséllyel ebbe a csoportba tartozik. A kategóriák mellett tisztában vagyunk azzal is, hogy sokaknál genetikailag magasabb az elhízás kockázata. Ez azonban nem egy génen múlik. Akiknek sok van belőle, általában folyton sóvárgók lesznek” – összegezte van Tulleken, aki hozzátette, hogy az érzelmi evők pedig gyógyszerként tekintenek az ételre.