2014. Augusztus 21. csütörtök
Már a gyermekek is -  Intő tünetek -  Megelőzés, kezelés, gyógyítás
Nők, férfiak és érdekes módon kisgyermekek is elég sűrűn szenvednek a vizeletkiválasztó rendszer fertőzéseiben. Orvosi tapasztalatok szerint ezek gyakran a tisztálkodás hiányosságaival, a szexuális élettel, sőt olykor éppen bizonyos egészségügyi beavatkozásokkal függenek össze.

Húgyúti fertőzésről akkor beszélünk, ha a húgyutak bármely szakaszán nagy számban találunk kórokozó mikroorganizmusokat. Ezek előfordulhatnak csak a vizeletben vagy kimutathatóak lehetnek egy-egy szerv fertőzésekor is, például húgycső, prosztata- vagy vesemedence-gyulladás, illetve hólyaghurut esetén. E szervek gyulladásai klinikai tünetekkel járhatnak, de anélkül is jelentkezhetnek.

húgyhólyag, húgyúti fertőzésA húgyhólyag (piros folt), a vesék és a húgyvezetékek röntgenképe

A vesék által kiválasztott vizelet egészséges egyénben gyakorlatilag a húgycső legvégső szakaszáig steril. A húgyutakat a baktériumok leggyakrabban alulról felfelé terjedve fertőzik meg, ritkábban fordul elő, hogy a vérben keringő baktérium a vesébe kerülve okozzon gyulladást. A gáttájékon vagy a hüvely környékén elhelyezkedő bélflórából származó baktériumok felfelé haladva, a húgycsövön át érik el a hólyagot, a húgyvezetéket és a vesemedencét. Kiváltképpen elősegíthetik a fertőzést különféle eszközös beavatkozások (pl. hólyagkatéter, hólyagtükrözés) és főként a vizelet szabad elfolyását gátló megbetegedések (pl. gyulladásos szűkületek vagy kövek).

Már a gyermekek is

Csecsemőkorban a húgyúti fertőzések gyakoribbak a fiúknál, mivel a veleszületett húgyúti apparátust érintő fejlődési rendellenességek náluk sűrűbben fordulnak elő, mint a lányoknál. Az első életév után már fordított a helyzet, mert rossz higiéniás viszonyok esetén a hüvelybemenetbe került szennyeződésből (pl. székletből) könnyebben terjed felfelé a fertőzés a rövidebb női húgycsövön.

Felnőtt korban a húgyúti fertőzés lényegesen ritkább. Férfiaknál 40 éves kor felett emelkedik az előfordulása, ami összefügg a prosztata megnagyobbodásával járó problémákkal. A nőknél a kor előrehaladtával egyenletesen nő a fertőződésre való hajlam. Egyes vizsgálatok szerint kapcsolat van a húgyúti fertőzések gyakorisága, a szexuális aktivitás és a szülések száma között.

A húgyutakba kerülő szinte valamennyi mikroorganizmus okozhat fertőzést, a mikrobák döntő többsége mégis a székletben meglévő baktériumflórából származik. Kevésbé jelentős a húgyúti infekciókban a vírusok, és egyéb kórokozók (pl. gombák, mikroplazmák) szerepe.

Intő tünetek

Heveny fertőzésben a húgyutak bármely területén gyulladás, erőteljes vérbőség, esetleg nyálkahártyavérzés látható. A vesében a legfeltűnőbb elváltozás a vesecsatornácskák közötti szövet gyulladása, amely tályogos beolvadáshoz is vezethet. Az ismétlődő fertőzések hegesedést, krónikus gyulladást okozhatnak, amelyek hosszú távon veseelégtelenséget eredményezhetnek.

Az alsó húgyutak fertőzései közé tartozik a húgycső és a húgyhólyag gyulladása. Ilyen esetekben a beteg vizeléskor jelentkező égő fájdalomról, gyakran zavaros, bűzös vagy sötét vizeletről, állandó vizelési ingerről, alhasi fájdalomról számol be. Amikor a felső húgyutak érintettek (vagyis a vesemedence és a veseszövet gyulladása esetén), a betegek már súlyosabb panaszokat is jeleznek: gyakran fejfájást, igen rossz közérzetet, hányást, hidegrázást, lázat. Kifejezett fájdalmat érezhetnek a vesetájékon. Előfordulhat, hogy a panaszok és a klinikai tünetek olyan erősek, hogy akut hasi katasztrófa (pl. heveny hasnyálmirigy-gyulladás) vagy pl. tüdőgyulladás lehetősége is felmerül a vizsgáló orvosban. Krónikus húgyúti fertőzés esetén gyakran nincs más pozitív tünet, csak a vizeletben kórjelző mennyiségben kimutatható mikrobák.

Krónikus húgyúti fertőzés mellett szólhatnak az ismételten kiújuló heveny alsó és felső húgyúti fertőzések is. Ez, illetve heveny kiújuló epizódjai rendszerint nem okoznak tartós károsodást, hacsak a gyulladás következtében nem alakul ki valamilyen vizeletelfolyási akadály. Ebben az esetben a krónikus vesemedence- és veseállomány-gyulladás hegesedéshez, sorvadáshoz és veseelégtelenség kialakulásához vezethet. E szövődmények kialakulásában a fertőző ágensek okozta gyulladásos jelenségek mellett már toxikus és immunológiai tényezők is szerepet játszanak. A krónikus gyulladás késői szakában magas vérnyomás és vérszegénység is súlyosbíthatja a betegséget.

Megelőzés, kezelés, gyógyítás

A húgyúti infekciók megelőzése érdekében fontos a megfelelő tisztálkodás, és higiéniás körülmények biztosítása. Nőknél előfordulhat, hogy a szexuális aktivitással függ össze a húgyúti fertőzések kiújulása. Ilyen esetekben a közösülés után bevett, orvos által javasolt vizeletfertőtlenítő gyógyszerek megelőzhetik a gyulladás kiújulását. A különböző műtétek után átmenetileg alkalmazott hólyagkatéter vagy egyéb ok miatt végzett műszeres beavatkozások után is javasolják az antimikrobás szerek adását.

Első alkalommal jelentkező heveny húgyúti fertőzés esetén általában a jól megválasztott antibiotikumok teljes gyógyulást eredményezhetnek. Az alkalmazott terápia mellett gyógyulási hajlamot nem mutató vagy kiújuló gyulladásos epizódok esetén az antimikrobás szert a vizeletből kitenyésztett kórokozó alapján célzottan kell alkalmazni, de emellett a betegeket részletesen ki kell vizsgálni vizeletelfolyási akadályt képező elváltozás irányában.

Amennyiben vizeletelfolyási akadályt képező rendellenesség igazolódik, urológiai műtéttel kell törekedni az eredeti anatómiai viszonyok helyreállítására. Az antimikrobás kezelést lehetőleg minden esetben a vizeletből kitenyészett kórokozónak megfelelően kell megválasztani. Ha a célzott antibakteriális kezelés ellenére a vizeletmintában ismételten kimutatható a kóros mikroorganizmusok jelenléte, a baktériumok számának tartós csökkentése céljából akár hosszan alkalmazott vizeletfertőtlenítő kezelés is indokolt lehet.


Forrás: Dr. Fűtő László
2006. 09. 06. (Aktualizálva - 2011. 06. 29.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés