2017. Szeptember 20. szerda
Inzulinfüggőség -  Inzulinrezisztencia -  Gesztációs diabétesz -  Egyéb betegségfajták -  Heveny formák -  Idült formák -  Gyakoriság -  Megelőzés -  Gyógyszeres kezelés
A cukorbetegség, melyet az orvosi szaknyelv diabetes mellitus néven említ, kóros anyagcserével és magas vércukorértékkel jellemezhető tünetegyüttes. Lényege, hogy a hasnyálmirigy egyik hormonja - az inzulin - vagy teljesen hiányzik a szervezetből, vagy csökkent a hatása.

A cukorbetegség egyike a legősibb betegségeknek. Első említése a Krisztus előtt 1550-re datált Ebers papiruszban található. A későbbi évszázadokban is sok szó esik a cukorbajról, jóllehet korszerű felfogását a XIX. század második felében végzett kutatások, majd az inzulin 1921-ben történt felfedezése tette lehetővé. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a cukorbaj oka az inzulinhiány.

Cukorbeteg, cukorbetegség

Az inzulint a hasnyálmirigy béta-sejtjei termelik. A későbbi évtizedek során kiderült, hogy a cukorbetegség nem egységes kórforma, számos alcsoportja létezik. A felosztás mind a mai napig nem végleges, de általános az a vélemény, hogy olyan szindrómáról, tünetegyüttesről van szó, amelyen belül legalább négy fontos "alcsoportot" kell elkülöníteni.

Inzulinfüggőség

Ebbe a csoportba tartoznak a zömmel (de nem kizárólag!) gyermekkorban, fiatal felnőtt korban kezdődő kórformák, melyek nagyon gyorsan súlyos tünetekkel járnak. Ezek: a szomjúság, sok vizelet ürítése, nagyfokú fogyás, izomgyengeség. Nemritkán a diabéteszes kóma a cukorbetegség első megjelenési formája. Ez az ún. 1. típusú (inzulindepdens) kórforma, melynek lényege, hogy az inzulintermelő béta-sejtek egy autoimmun folyamat során gyorsan elpusztulnak.

Nem tudjuk biztosan, mi vezet ehhez az "önpusztításhoz", de biztosan van genetikus hajlam, amelyhez környezeti ártó tényezők (mint vírusok, kémiai méreganyagok) járulnak hozzá. Biológiai alapja ezen diabétesz fajtának a saját (endogén) inzulin teljes hiánya. E betegek az inzulin felfedezése előtti érában néhány hónap alatt elpusztultak.

Inzulinrezisztencia

A cukorbetegek több mint 90%-át teszik ki azok, akiknek betegsége általában (de nem kizárólag!) 45-50 éves koruk felett kezdődött, s akik rendszerint túlsúlyosak, emellett betegségük felismerésekor már egy sor egyéb anyagcsere- és keringési betegségben is szenvednek (magas vérnyomás, zsíranyagcsere-zavar, szívinfarktus, agyi inzultus, fokozott véralvadási készség stb.).

Vérükben a betegség kezdeti időszakában általában megfelelő mennyiségű inzulint lehet még kimutatni, s inzulintermelésük nemritkán akár kifejezetten több is lehet, mint a normális anyagcseréjű egyénekben. Esetükben tehát nem lehet inzulinhiányról beszélni, hanem az inzulin hatásának csökkenéséről van szó (inzulinrezisztencia). Ilyen betegekben egy ideig az inzulintúltermelés biztosítja, hogy a vércukorszint normális maradjon, de bizonyos idő után sajnos az endogén inzulinelválasztás kimerül, ekkor a betegség súlyosabbá válik, s a páciens inzulinkezelésre szorul.

Gesztációs diabétesz

Speciális kórforma a diabétesszel szövődött terhesség, az ún. gesztációs diabétesz. Ezek a nők terhességüket megelőzően nem tudnak cukorbajról, az a graviditás során vált nyilvánvalóvá. A meglévő genetikai hajlamot itt a terhesség okozta hormonális változások, illetve a jelentős súlytöbblet váltja ki.

Nem ritka, hogy a szülés után az anya cukoranyagcseréje ismét normalizálódik. Tekintettel arra, hogy a fel nem ismert vagy nem megfelelően kezelt diabéteszes állapot súlyos magzati szövődményeket idéz elő, indokolt megfelelő időben végzett szűrővizsgálatokkal az ilyen eseteket felderíteni.


A cikk folytatódik - 1/3. oldal
1.  |  2.  |  3.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés