2014. Október 23. csütörtök
Természetesnek tartották -  A család és a környezet szerepe -  A kiközösítés betegít
A homoszexuális elnevezést először egy magyar újságíró használta az 1880-as évek elején. Maga a szóösszetétel görög-latin eredetű, jelentése: az azonos neműek iránt érzett nemi vonzódás. Tehát a nők a nőkre, a férfiak a férfiakra vágynak szexuális értelemben. Ismerünk olyan változatot is, amikor a nemi érdeklődés mindkét nemre irányul, ez esetben beszélünk biszexualitásról.

Homoszexuálisnak szigorúbban meghatározva az tekinthető, aki tartósan az azonos neműekre vágyódik, csak ilyen kapcsolatban talál örömet, élvezetet, csak ilyen jellegű ingerléssel tud eljutni a kielégülésig. Száz ember közül 96-98 heteroszexuális érdeklődésű. A vizsgálatok szerint a férfi homoszexuálisok vannak többen. Egyes kutatók ezt vitatják, úgy gondolják, hogy a nők között sem ritkább a homoszexualitás előfordulása, csak a női homoszexualitás rejtettebb, ezért tűnik ritkábbnak.

Homoszexualitás, homoszexuális

Természetesnek tartották

Valaha természetesnek tartották A világtól elzárva élő természeti népeknél, Afrika, Ázsia, Amerika őslakóinál gyakori és elfogadott volt a homoszexualitás. Az ókori Indiában, a görög kultúrában a római birodalomban úgyszintén, sőt, itt párhuzamosan élték a hetero- és homoszexuális életet. Ez utóbbit mindkét nemnél magasabb rendűnek tartották. Az ókori zsidó kultúra törvényei (lsd. Biblia) tiltották az azonos neműek szexuális kapcsolatát, a római birodalom hanyatlásával már elkezdődött a homoszexualitás elmarasztaló megítélése. Ez a minősítés a középkorban általános elítéléssé vált, bűnnek, büntetendőnek tartották. A polgárosodással fokozatosan enyhült ez a minősítés az előzőekhez képest, de még mindig botrányt keltettek a homoszexuális események. Az 1800-as évek végétől az 1900-as évek elejétől kezdték a homoszexualitást nem bűnnek, hanem betegségnek tekinteni. Orvosi leírások jelentek meg, amelyek ezt a fajta szexuális érdeklődést alkati okokkal magyarázták, amelyen nem lehet változtatni. Aki ilyen, nem tehet róla, nem felelős ezért. Azt is írták, hogy ezek az emberek "amúgy normálisak" és egészséges életvitelűek.

Századunk első felében megengedő, elnéző a viszonyulás a homoszexualitáshoz. A hitleri, a sztálini rendszer szigorított ez ügyben. A második világháború után egyre több országban megszűnik jogilag büntetendő cselekményként elítélni az azonos neműek kapcsolatát. Ugyanaz a jogi feltételrendszer vonatkozik a homoszexuálisokra, mint a heteroszexuálisokra. Nevezetesen, ha két felnőtt ember között kölcsönös beleegyezéssel kerül sor szexuális együttélésre, nem büntethető.

Napjainkban terjedőben van, és sok kutatási eredménnyel megtámogatott az a nézet, hogy a homoszexualitás a szexuális beállítódás egy kisebbségi változata. Tehát nem bűn, nem betegség. Természetesen nekik is be kell tartaniuk az adott társadalom általános játékszabályait a szexualitásra vonatkozóan. Ha ez így történik, akkor a többségnek és a kisebbségnek kölcsönösen el kell viselnie ezt a fajta másságot is. A közgondolkodásban ez még nem általános, de a változás ebbe az irányba mutat.

A család és a környezet szerepe

Már az ókori görögök is feltételezték a családi hatások jelentőségét a homoszexualitás kialakulásában. A tudományos vizsgálódások az utóbbi 100 évben tettek egy nagy kitérőt a téma vizsgálata során. Ma odáig jutottak, hogy a biológiai lehetőségeken túl szintén a családi hatásokat tartják ebben a legfontosabbnak.


A cikk folytatódik - 1/2. oldal
1.  |  2.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés
Ajánló
Ajánló
Ajánló