2022. Január 18. kedd

A szexualitás témakörének tudományos kutatása csak a múlt századtól vált lehetővé. A századvégi írásokban a homoszexualitást biológiai elfajulásnak tartották. Később azt gondolták, alkati-öröklött elhajlásról van szó. Véleményezték ösztönkisiklásnak is. Az orvostudomány fejlődésével lehetővé vált az agykutatás, a gének (az öröklődésért felelős sejtalkotórészek) vizsgálata, a hormonális működés elemzése. Ezeken a területeken találtak különbözőségeket a heteroszexuális és a homoszexuális embereket vizsgálva, de a mai modern kutatások nem erősítették meg ezeket a korábbi adatokat.

Összefoglalóan a biológiai, a testi okokat illetően ma azt mondhatjuk, hogy ezek csak mint lehetőségek jöhetnek számításba, önmagukban nem elégségesek a homoszexuális beállítódáshoz.

Pszichológiai-lélektani vizsgálódások is történtek ebben a témakörben. Az alapkiindulás az volt, hogy a felnőttkori szexuális viselkedés egy születéstől kezdődő fejlődési folyamat (az ún. pszichoszexuális fejlődés) során alakul ki. Ebben a közvetlen környezet, a család hatása a döntő. Például, ha a szexuális megnyilvánulásokat következetesen tiltják, büntetik, az szexuális viselkedési és működési zavarokhoz vezethet, illetve homoszexuális irányba terelheti az érdeklődést. A legtöbbször nagyon szeretetlen vagy az ellenkezője, a túlszerető-óvó környezet egyaránt ártalmas lehet a fejlődésre. Kialakulhat félelem a másik, az ellenkező nemmel szemben. Ez az azonos neműek felé fordíthatja a szexuális érdeklődést. A válások miatt az egyik nem képviselőjének, mint utánzási és tanulási mintának a hiánya is járhat ilyen következménnyel. Fontos, alakító tényezőként idesorolhatók még az iskoláskori élmények, a kortársak vélekedése, a serdülőkori szexuális próbálkozások eredménye, az első páros kapcsolati élmények.

A kiközösítés betegít

A homoszexuális késztetés önmagában még nem okoz feltétlen személyiségzavart, ideges megbetegedéseket. A társadalom kiközösítő, elítélő, megszégyenítő reagálása az, ami károsító, megbetegítő következményekkel jár. A közvélemény jelentős része abnormálisnak, perverznek, sőt elmebetegségnek, de legalábbis súlyos személyiségzavarnak tartja a homoszexualitást.

Ez a minősítés nagyon nehézzé teszi a homoszexuálisok életét, beilleszkedését a mindennapokba, az emberi kapcsolatokba. Titkolózniuk kell, esetleg ha képesek rá formális heteroszexuális kapcsolatot próbálnak kialakítani védekezésképpen. Többek között ezek azok az okok, amiért a homoszexuálisok közül kevesen jutnak el beállítódásuk önmaguk előtti vállalásáig, és még kevesebben a nyilvánosság előtti vállalásig.


Szerző: Dr. Kiss Ernő klinikai szakpszichológus
2006. 09. 06.
« első‹ előző1.  |  2.  |  
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés