2019. December 12. csütörtök
1 . oldal
Amikor felborul a harmónia: a serdülőkor kezdete -  A krízis felerősödése: a valódi serdülőkor -  A szülők nehézségei és azok kezelése
Már megint elszabadult a pokol. Engem mindenki utál! üvölti dühösen a gyerek, majd sértetten elrohan, és becsapja maga mögött az ajtót. Ez a mi gyerekünk lenne?! néznek egymásra döbbenten a szülők, és újra meg újra elhangzik az önvád: vajon hol rontottuk el? Sehol, mondaná erre a pszichológus, hiszen a krízis a serdülőkor természetes velejárója de ez persze csekély vigasz, amikor a szorongás, félelem és indulatok alapjaiban rengetik meg a család életét.

Pedig olyan jó gyerek volt…, mondják a szülők az addig vidám, kiegyensúlyozott, jól tanuló gyerek első indokolatlanul kitörő dührohama után, vagy amikor tehetetlenül állnak látszólag ok nélkül jelentkező hangulatingadozásai előtt.

Amikor felborul a harmónia: a serdülőkor kezdete

Mi történik velem? kérdezi a serdülő az első pollúció (éjszakai magömlés) vagy az első menstruációs vérzés megjelenésekor, amelyek még akkor is ijesztőek lehetnek számára, ha időben felvilágosítottuk. A serdülő ugyanakkor drasztikus fizikai változásokat is észlel magán: kiserken a szőrzete, és az addig lágy, finom idomai aránytalanul megnyúlnak, szögletessé válnak.

Tinédzser szülő

A testi változások már önmagukban is elegendő okot nyújtanának a hangulatingadozásokra, hiszen mindannyian nehezen viseljük megszokott testképünk hirtelen átalakulását, de a legnehezebben feldolgozhatónak mégis csak a külső változások mellett jelentkező belső átalakulás tűnik.

A korai serdülőkor a nemi szereppel való azonosulás időszaka. Megjelenik a szexualitás és a nemi szervek működése iránti fokozott érdeklődés. A "tiltott vágyak", a serdülő által gyakran agresszívnek megélt erotikus fantáziák megjelenése ijesztő, szorongáskeltő lehet. A lelkiismereti szorongás mellett a nemi jellegek testi megjelenése a serdülőnek a felnőttkor fenyegető közeledését is jelenti, a férfivé, nővé válást és ezzel együtt a vágyott, ugyanakkor félelmetes elszakadást a szülőktől. Hamarosan a saját lábára kell állnia, és ha fájdalom vagy bánat éri, már nem kereshet vigaszt az anyja ölében. Amikor a szüleivel barátságtalan, ellenséges, valójában a saját vágya ellen küzd, amely még igényt tartana a szülő által nyújtott biztonságra, gondoskodásra.

A krízis felerősödése: a valódi serdülőkor

A tizenötödik, tizenhatodik életév tájékán a nemi szereppel való azonosulás és a szülőkről való érzelmi leválás mellett a felnőtt szerep vállalása is a serdülő feladatává válik. Feltámad benne a kalandvágy, veszélyes helyzeteket keres, vakmerő sportteljesítményekre képes, sőt gyakran a szülő és a társadalom tűrőképességének határait feszegeti. A szülőket, felnőtteket gyakran megriasztó kalandok nem teljesen haszontalanok: erejének, bátorságának, ügyességének kipróbálásakor a serdülő tulajdonképpen a felnőttkorra készül, és kalandjai gyakran az ősi kultúrák beavatási szertartásait helyettesítik.

Újabb és újabb nehézségek elé állítja a serdülőt, hogy meg kell küzdenie az egyre jobban felerősödő szexualitással is. Ennek az életkornak jellemzője a kisgyermekkorban egyszer már lezajlott Ödipusz-komplexus (az ellenkező nemű szülő iránti vonzalom és a féltékenység) ismételt megjelenése. A társadalmi és erkölcsi normákba ütköző vonzalom ellen a serdülő természetesen erőteljesen védekezik, ezért a családjához fűződő érzelmi szálakat tovább lazítja, ezzel nemritkán riadalmat, bizonytalanságot keltve a szülőben. A szülőgyermek kapcsolat fellazulása ugyanakkor a serdülőt is megviseli: gyakran ürességérzést, szomorúságot, elhagyatottságot él meg, mintha elvesztette volna szeretteit. A családhoz való kötődés meglazulását gyakran csak úgy képes feldolgozni, hogy kötődését egy másik felnőtt személyre helyezi át, akihez rajongva kötődik. A bálványok, sztárok iránti rajongás tehát a hirtelen elvesztett biztonságérzet visszaszerzésére irányul.

Szerencsésebb esetben a serdülő a közvetlen környezetében talál olyan személyt (például egy idősebb barátot vagy tanárt), akivel valódi érzelmi, baráti kapcsolatot létesítve helyreállíthatja megrendült biztonságérzetét. A serdülőkori lázadás, a szülők, felnőttek iránt érzett indulatok és kiábrándultság is a szülők elvesztésétől való félelmet hivatott enyhíteni. A lázadó serdülő ellentétébe fordítja érzéseit, és a korábban imádott szülőkkel hirtelen ellenségessé, kritikussá válik: érzelmileg még mindig könnyebb átélni az indulatokat, kiábrándultságot, mint a családi otthon által nyújtott oltalom, biztonság elvesztésétől való félelmet.

A szülők nehézségei és azok kezelése

Komoly megpróbáltatást és nehézségeket jelenthet a serdülőkorú gyermek nevelése a szülő számára is. A gyereke iránti aggodalom mellett neki is fel kell készülnie a gyermek közeledő leválására, önállósodására. A serdülő önállósodási törekvéseinek elfogadása leginkább akkor nehéz a szülők számára, ha saját életük, egymással való kapcsolatuk sem teljesen kiegyensúlyozott. A gyermek leválása ugyanis az egész család életében új ciklust teremt.

A szülőknek, akik eddig gyermekükre fordították figyelmük, energiáik és érzelmeik nagy részét, újra kell értékelniük életcéljaikat, kapcsolataikat, sőt nemegyszer még házasságukat is. Ebben az időszakban a szülő pontosan ugyanolyan krízist élhet át, mint serdülő gyermeke, de saját nehézségei mellett még gyermeke érzelmi szükségleteire is figyelnie kell.

Serdülő gyermekünk gondjainak megoldásában tehát akkor működhetünk közre leghatékonyabban, ha a gyermeknevelésben felmerülő problémák mellett figyelmet fordítunk saját nehézségeinkre is, hiszen egy kiegyensúlyozott, önmagával és a világgal harmóniában élő szülő sokkal nagyobb figyelemmel, türelemmel tud gyermeke felé fordulni. Az önmagára való odafigyelés mellett az is nagyon fontos, hogy a szülő a legnagyobb viharok, veszekedések közepette se felejtse el: gyermeke talán épp a családi fészek biztonságának elveszítése miatt érzett félelmében küzd ilyen elkeseredetten.


Szerző: Moukhtar Lucia
klinikai pszichológus

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés