2017. Október 19. csütörtök
Farkaséhség, bűntudat, félelem -  A betegség kialakulása -  Milyen veszélyekkel jár? -  A kezelésről
Korunk túlidealizált szépségeszményének köszönhetően egyre nő társadalmunk félelme a kövérségtől, és lassan népbetegséggé válnak az étkezési zavarok. Bár korábban is ismertek voltak már az étkezési rendellenességek, még soha nem öltöttek olyan kóros mértéket, mint napjainkban. A koplalással, nagymértékű fogyással, testképzavarral járó és gyakran halállal végződő anorexia nervosához hasonlóan a bulimia nervosa is igen súlyos betegség.

Általában a serdülőkor végén, illetve a fiatalkor elején alakul ki a bulimia nervosa, és kezdete gyakran összefüggésbe hozható megterhelő életeseményekkel, például valamely szeretett személy elvesztésével, nehéz döntési helyzettel, illetve súlyos stresszállapotot kiváltó eseményekkel.

bulimia nervosa

Farkaséhség, bűntudat, félelem

Rendszeres, titokban végrehajtott falási rohamok jellemzik a bulimiás beteg életvitelét. A falás után jelentkező erős bűntudatérzés és az elhízástól való félelem miatt ezeket a rohamokat általában koplalás, önhánytatás, illetve hashajtó vagy vízhajtó gyógyszerek mértéktelen fogyasztása követi. A bulimiás gyakran még a környezete előtt is sikeresen titkolja betegségét, és mivel azt nem kíséri szükségszerűen erőteljes hízás vagy fogyás, évek telhetnek el, mire fennállására fény derül.

Gyakran előfordul, hogy a beteg megjelenik ugyan az orvosi rendelésen, de valódi problémáját nem tárja fel. Ilyenkor a legjellemzőbb kísérő tünetekből, a gyomorpanaszokból, a fogzománc romlásából, illetve nőknél az esetenként előforduló menstruációs zavarokból következtethetünk a betegség fennállására. A bulimiás betegek sokszor már csak akkor kérnek orvosi segítséget, amikor a mértéktelen evés anyagi, egzisztenciális biztonságukat is fenyegeti. Az ennivaló pénzbe kerül, így megtörténhet, hogy betegsége előrehaladtával az illetőnek el kell adnia lakását, autóját, vagy akár élelmiszer lopására kényszerül.

A betegség kialakulása

Akinek a közvetlen környezetében még nem fordult elő bulimiás beteg, nehezen tudja elképzelni, hogy barátai, családtagjai körét ez a súlyos pszichés zavar veszélyezteti. Jogosan tesszük fel tehát magunknak a kérdést, hogy kinél fordulhat elő a betegség, és hogyan alakulhat ki?

Mint említettük, a bulimia kezdete összefügghet valamilyen megterhelő eseménnyel, de önmagában a betegség kialakulásához ez nem lenne elegendő. Valamennyiünket érnek fájdalmas élmények, csalódások, mégsem válunk mindannyian beteggé, hacsak az aktuális krízishez nem társulnak más családi vagy pszichológiai problémák, illetve a betegség kialakulását hajlamosító személyiségvonások is.

Szinte minden bulimiás betegre jellemző a fokozott teljesítményorientáltság, a tökéletes eredményekre való törekvés, ami kivétel nélkül negatív önértékeléshez vezet. A beteg vagy családja teljesíthetetlen elvárásokat tűz ki, amelyet a beteg evéssel próbál feloldani. Jellemzőek lehetnek a személyiségfejlődés zavarához vezető kora gyermekkori szülőgyermek kapcsolati zavarok. A beszéd kialakulását megelőző időszakban ugyanis a megfelelő énkép, testkép és a kommunikáció alapjainak kialakulásában kiemelkedő szerepet kap az érintés és a nonverbális (nem szavakban megnyilvánuló) kommunikáció. Amennyiben ez a szülő-gyermek között zajló testi dialógus hiányt szenved, testképzavar és a saját testhez való negatív viszony alakulhat ki. Ez nemcsak étkezési rendellenességeket, hanem egyéb kapcsolati, szexuális és kommunikációs zavarokat is előidézhet.

Gyakran fordul elő a bulimiás betegek családjában alkohol-, gyógyszer- vagy kábítószer-függőség, illetve más szenvedélybetegség. Alkohol- vagy drogfogyasztás során a világtól elforduló embernek megszakad a kapcsolata a közvetlen környezetével, önmagára koncentrál. Otthonról hozott mintája is lehet tehát a problémák tudatos átélésétől való menekülésnek, a csökkent kudarctűrés impulzív levezetésének. A bulimia gyakran más pszichés zavarokkal, rendellenességekkel társul, ezért a betegség hátterében álló okok feltárása minden betegnél egyéni sajátosságokat hozhat felszínre.

Milyen veszélyekkel jár?

Kevesen tudják, hogy a bulimia nervosa súlyos testi szövődményekkel járhat. Mint korábban említettük, a hányás következtében fogzománcromlás, majd a fogak szuvasodása lép fel. A nőbetegek negyven százalékánál menstruációs rendellenességek is bekövetkeznek. A hirtelen nagy mennyiségű étel elfogyasztása gyomortágulást, sőt, gyomorszakadást is okozhat, ugyanezen okokból kifolyólag felléphet nyelőcsőgyulladás vagy nyelőcsőszakadás is. A hányás – főleg beszűkült tudati állapotban – aspirációs pneumóniát (az étel légcsőbe való bekerülését) és fulladást is okozhat.

A rendszeres hányás, hashajtó és vízhajtó gyógyszerek fogyasztása felborítja a szervezet elektrolit-háztartását, ami EEG-abnormalitásokhoz, agykamratágulathoz, sőt, az agykéreg elcsökevényesedéséhez is vezethet. A testi szövődmények mellett a pszichés zavarok okozta veszélyeztetettség is megnövekszik, a bulimiás betegek között a depresszió jóval gyakoribb, mint az átlagpopulációban, és az öngyilkosságok száma is megnövekedhet.

A kezelésről

Mivel a bulimia nervosa gyakran jár együtt más pszichés zavarokkal, a betegek komplex, egyénre szabott kezelési eljárás kialakításai igénylik. Húsz százalékuk küzd komoly depresszióval (a noradrenalin- és a szerotoninhormon-háztartás diszfunkciója), és ezek a betegek komplex gyógyszeres, illetve pszichoterápiás kezelést igényelnek, amely magában foglalja az antidepresszáns gyógyszerek adagolását is. Szükségessé válhat gyógyszeres kezelés olyankor is, ha a depresszió csak másodlagosan, a negatív önértékelés következtében alakul ki, hiszen az öngyilkosság elkövetésének veszélye ebben az esetben is fennállhat.

Gyakran társul a bulimia más szenvedély- vagy kényszerbetegségekkel, és ilyenkor a többi tűnél enyhítését, illetve hátterük feltárását is integrálni kell a beteg kezelésébe. A pszichoterápiás módszerek közül kiemelkedő jelentőségűek lehetnek a nonverbális pszichoterápiás eljárások, főleg a mozgásterápia, amely a kora gyermekkorban kialakult testképzavarokat és sérült kommunikációs mintákat korrigálja hatékonyan.

A beszélgetésre építő pszichoterápia egyrészt az önismeret növelése révén a negatív énkép helyesbítéséhez járulhat hozzá, másrészt a betegterapeuta kapcsolaton keresztül a sérült kommunikációs mintázatok korrigálásában játszhat fontos szerepet.


Szerző: Moukhtar Lucia
pszichológus

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés