2014. Október 23. csütörtök
Csak ne tétlenül! -  Mit tehet az átlagember? -  Mit tehet a kórház? -  Ha végképp nincs visszaút -  A mentőszolgálat szerepéről -  Végezetül
Az újraélesztés lehetőségei a rászoruló állapotától, a segítők képzettségétől és a fizikai körülményektől függően eltérhetnek, de a cél közös: visszahozni az illetőt a klinikai halál állapotából az élők közé. Egy dolog azonban biztosan káros: ha nem csinálunk semmit és közömbösek vagyunk, és a segítség is csak akkor hasznos, ha legalább néhány alapszabállyal tisztában vagyunk.

Sokan messziről elkerülik az eszméletlen embert, nehogy segíteni kelljen, a többiek meg általában csak nézelődni szeretnek és anekdotákat mesélni. Tény, hogy aki aktívan segédkezik az újraélesztésben, az jogilag is felelőssé válik a betegért; negatív, azaz halállal végződő esetben akár bíróságra is járhat. Segítségnyújtásért elmarasztaló ítélet ugyan még nem született, de jobb, ha tudjuk, hogy csak olyan ember segítsen az újraélesztésben, aki képzett, és segítségével nem árt többet, mint a közömbösséggel. A következőkben az átlagember teendőiről és a szakellátásról beszélek.

Szájból orrba lélegeztetés és szívmasszázs

Az ábécé mindennek az alapját jelenti, de ugyanakkor sorrendet is. Az újraélesztéshez nem kell sokkal több, mint "A": átjárható légutak biztosítása, "B": befúvásos lélegeztetés, "C": cirkuláció, azaz keringés biztosítása a szív összenyomása révén. Ezt a hármas felosztást az összes elsősegélynyújtó tanfolyamon ismertetik, és feltehetően a jövőben is tanítani fogják. Természetesen más és más mélységig kell ismernie egy diáknak, közembernek vagy egészségügyi szakdolgozónak, a sürgősségi ellátást végző mentősnek és az intenzíves specialistának.

Csak ne tétlenül!

Gyakran a szemünk előtt peregnek az események egy-egy baleset, mérgezés vagy félrenyelés kapcsán, és szembesülhetünk a jövendő halállal. Mivel élő embert nem illik újraéleszteni, ezért meg kell győződni az életfunkciók nemlétéről: spontán légzés hiánya; nem tapintható verőeres pulzus (felnőtteknél a nyakon, gyermekeknél a hónaljárokban tapintjuk); szívhangok hiánya; szürkéslila nyálkahártyák; tág, fénymerev pupillák; eszméletlen állapot stb. Amennyiben ezt észleli a segítségnyújtó, az újraélesztést haladéktalanul el kell kezdeni, a kiváltó októl függetlenül. Ideális esetben három laikus is csodákra képes. Az egyik a befúvásos lélegeztetést végzi, a másik a külső szívkompressziókról gondoskodik, a harmadik értesíti a mentőszolgálatot és begyűjti az információkat az esettel kapcsolatban.

Mit tehet az átlagember?

Miután meggyőződtünk az életfunkciók hiányáról és arról, hogy a klinikai halál beállta nem lehet régebbi, mint 5 perc, haladéktalanul lássunk neki az újraélesztésnek, ha lehet, segítséggel.

Lélegeztetés

Átjárható légutak biztosítása Először is az átjárható légutakról kell gondoskodni. Mindig győződjünk meg róla, hogy nincs-e a garatban vagy a gégebemenetben hányadék, idegentest. Amennyiben van, azt töröljük ki vászonzsebkendővel vagy ronggyal, de ne papírzsebkendővel! Ha a nyaktörés vagy gerinctrauma kizárható, a fejét enyhén hátrahajtjuk, az állkapcsot előemeljük, és a hanyatt fekvő beteg mellé térdelünk. Ezzel a műfogással általában meggátolható a nyelv hátracsúszása. Az újraélesztést mindig 2-3 belégzést biztosító befúvással kezdjük, mely történhet szájból szájba vagy szájból orrba. A kilégzett levegő még így is elegendő oxigént tartalmazhat, s a légzéshiánynál mindenképpen jobb. Amikor szájból szájba lélegeztetünk, az orrot kell befogni, ha szájból orrba, akkor a szájat. Ha jól csináljuk, lélegeztetéskor a mellkas kitér, és a szederjes színű nyálkahártyák újra rózsaszínné válnak. Egyszemélyes újraélesztés során 15 szívkompressziót 2 lélegeztetés követ, kétszemélyesnél minden 5. szívkompresszió után 1 lélegeztetés következik.

Gondoljunk azért arra is, hogy más a levegőmennyiség-igénye egy kisgyermeknek és más egy felnőttnek. Nyugalomban kb. 500 ml levegőt szívunk be és fújunk ki. Kapacitásunk természetesen nagyobb. A kisgyermek vagy csecsemő igénye 8-12 ml/testsúlykg, tehát egy 10 kg körüli gyermek 100-150 ml levegőt lélegzik be. Amennyiben teleszívott tüdőnk minden erejét bevetve lélegeztetünk egy kisgyereket, könnyen barotraumát (túlnyomásos sérülést) okozhatunk. A légzési frekvencia felnőttek esetében l2-16/perc; csecsemőknek 30-40, kisdedeknek 20-25/perc gyakoriság kielégítő lehet. Eredményességünket mindig a nyálkahártya színváltozása jelzi.

Szívmasszázs

Kéztartás a szívmasszáshoz Áthatoló szívsérülésnél, sorozat-bordatörésnél külső kompressziós szívmasszázst végezni nem tudunk, mert igen nagy bajt okozhatunk. Idősebbeknél még így is előfordul, hogy a rugalmatlan mellkasfal miatt egy-két borda vagy a szegycsont eltörik, légmell vagy vérömleny alakul ki a mellkasban. De mi ez az örökkévalósághoz képest? Persze létezik olyan szabály is, hogy ne árts!

Nyilvánvalóan máshogyan kell végezni a szívmasszázst csecsemőnél, kisdednél és felnőttnél. Egy dolog azonban közös. A mellkasfal és a gerincoszlop között található a szív. Amennyiben a szegycsont megfelelő területét kellő mértékben közelítjük a gerincoszlophoz (26 cm), akkor a közé eső szív összenyomódik, és a benne lévő vér az áramlásnak és a billentyűknek megfelelően továbbítódik. A kompressziót befejezve a mellkas a rugalmasságának megfelelően visszanyeri alakját, a szív vérrel telik meg. Erre a telítődési (diasztolés) fázisra is időt kell hagyni.

Szívmasszázs csecsemőknélCsecsemőnek 100 feletti frekvenciát kell biztosítani, kisdednek 80-100/perc, felnőttnek kb. 60/perc a kompresszióigénye. Mindig kemény alapon végezzük a szívkompressziókat és sohasem rugalmas ágyrácson! A csecsemők mellkaskompresszióját két nagyujjunkkal végezzük, úgy, hogy a tenyerünket a háta alá tesszük . Nagyobbaknál és felnőtteknél a nyomási pont három harántujjal a szegycsont alsó széle felett van. A nyomást nyújtott könyökízülettel, egymásra fektetett tenyerekkel végezzük. Általában a szegycsont feletti kezünk azzal párhuzamos, míg a másik erre merőleges, és a nagyujj átkulcsolja a csuklót. Amennyiben jól végezzük szívkompressziókat, vele szinkron pulzáció jön létre a nyaki verőéren, s a nyálkahártyák túlvilági színe kezd közelíteni a normálishoz.
Tudom, nehéz ezt elképzelni lelki szemeink előtt, de azért érdemes részt venni egy újraélesztő tanfolyamon.

Minden az elsődleges ellátáson múlik, és ez általában a kórházakon kívül zajlik. Még az eszközmentes újraélesztés is életet menthet! Az ezt követő korrekt szállítás és az intenzíves ellátás pedig visszaadhatja a teljes értékű életet.

Mit tehet a kórház?

Az intenzív osztályokat kivéve, ahol monitorok is segítik a nővérek és orvosok munkáját, általában a nővér észleli a közelgő vagy már beállt halál állapotát. Értesítve társát és az ügyeletes orvost, haladéktalanul megkezdi az újraélesztő tálca vagy táska műszereinek segítségével az újraélesztést. Több kórházban direkt riasztórendszert építettek ki az intenzív osztályhoz, de általában ez is telefonon történik. Az az 1-2 perc, míg megérkezik az intenzíves szakorvos, igen soknak tűnhet a nővér számára. Ezért, hogy tisztában legyen az újraélesztés teendőivel évente rendszeres elméleti és gyakorlati továbbképzésen vesz részt.

újraélesztés

A kórházon kívüli újraélesztéshez képest csupán annyi a különbség, hogy bent elektromos szívóval lehet leszívni a légúti szűkületet okozó hányadékot, és az átjárható légutak biztosítását követően ambuballonos lélegeztetést végzünk, oxigéndúsítással. A légútbiztosítás speciális légútbiztosító tubussal és az újraélesztéshez szükséges gyógyszerek adása szakorvosi feladat. Mindez bizony eredménytelen lenne, ha a nővér nem észlelné idejében a vészhelyzetet, és nem kezdené meg haladéktalanul az újraélesztést. Gyakran, ha összeomlott a keringés, nem könnyű megtalálni a páciens vénáját. Néhány gyógyszer a légútbiztosító tubuson keresztül is beadható a szervezetbe, ahonnan az felszívódik. A nagy nyaki vénák megszúrása igen gyakorlott orvos kezében biztonságos. Mindenki láthatta a "Vészhelyzetben" azt a speciális készüléket, melyet defibrillátornak nevezünk, ez a szív igen súlyos (izomremegésből fakadó) ritmuszavarainak a megszüntetésére, illetve a szív újraindítására alkalmas.

Ha végképp nincs visszaút

Természetesen az újraélesztés kórházon belül is csapatmunka. Az újraélesztett beteget az intenzív osztályon kezeljük, mert a szervezet ilyenkor még 24-48 óráig komoly meglepetésekkel szolgálhat az új élet és az élesztéshez felhasznált idő általában benyújtja a számlát. Ha jól dolgoztunk, késedelem nélkül, és a páciensnek nem volt gyógyíthatatlan betegsége, akkor minden reménye megvan a teljes felépülésre. Sajnos azonban elég gyakori az idegrendszeri maradványtünet, ha nem úgy zajlott minden, ahogyan kellett volna; és előfordul olyan is, hogy a visszatért keringés mellett, a mesterséges lélegeztetés ellenére az agy végképp felmondja a szolgálatot, kialakul az agyhalál. Igen nehéz annak az eldöntése, hogy meddig érdemes elkezdeni az újraélesztést, vagy meddig kell folytatni, hogy agyi károsodás ne lépjen fel. Azt kijelenteni, hogy itt már nincs visszaút főleg, ha gyermekről van szó leírhatatlan felelőséggel jár. Mint ahogy az is, ha az újraélesztés eredménye egy működő agy nélküli élőlény lesz.

A mentőszolgálat szerepéről

Három hónapig magam is rohamkocsin szolgáltam, és megtanultam tisztelni a szakmát. Az ott dolgozók lelkesedése és kitartása a rossz anyagi és erkölcsi elismertség ellenére példamutató. Szakmai képesítésük magas szintű, és az újraélesztés minden csínját-bínját ismerik. De a mentőszolgálat is tehetetlen, ha az óra túl sok perccel haladta meg a légzés és keringés leállását, illetve ha az újraélesztő laikusok semmit sem tettek a túlélés érdekében a helyszínen, a mentőegység megérkezéséig.

Végezetül

Az agyorientált újraélesztésnek igen komoly és bonyolult irodalma van, melynek ismerete sem az átlagembertől, sem a nem intenzíves területen dolgozó orvosoktól nem várható el. Ám az újraélesztés sikerének legnagyobb ellensége a tehetetlenség vagy a görcsös mozdulatlanságba taszító félelem. A tét igen nagy: élet vagy halál? Amennyiben semmit nem teszünk, az utóbbi következik. Viszont azt se felejtsük el, hogy létezik természetes elmúlás, egyszer mindenkinek meg kell halni. Kinek idős korában, kinek fiatalon, a jelenleg még gyógyíthatatlan betegsége miatt. Mi azokért küzdünk, akiknek még nem jött el az idejük...


Szerző: Dr. Komáromi Tamás
2006. 09. 06.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés
Ajánló
Ajánló
Ajánló