2019. November 12. kedd
A gyógynövények tárolása -  Gyógynövényekből készült teák -  Fürdők -  Tinktúra -  Borogatások, lemosások -  Inhalálás
A „jól ismert” gyógyteák mellett a gyógynövények igen sokféle formában segíthetnek betegségeink tüneteinek enyhítésében és megelőzésében. Bizonyos növényeket tinktúra vagy borogatás formájában alkalmazhatunk leghatékonyabban, míg az illóolaj-tartalmúak fürdő és inhalálás útján fejtik ki hatásukat.

A gyógynövények tárolása

Akár szaküzletben vásároltuk, akár magunk gyűjtöttük be a szükséges gyógynövényeket, mindenképp fénytől, nedvességtől mentes helyen tároljuk azokat. A legalkalmasabbak erre a célra a légmentesen zárható kerámiaedények, vagy a sötétbarna üvegcsék. Az üvegeket mindig színültig töltsük, hogy minél kevesebb legyen benne a levegő, mert az oxigén szintén csökkentheti gyógynövények hatását. Szükség esetén – ahogy fogy az üveg tartalma – papírzsebkendőt tömjünk a maradék szer fölé.

gyógytea, gyógynövény

Rövid idejű tárolásra alkalmasak azok az aromatartó (többrétegű) zacskók is, amelyekben a gyógynövényeket árulják, ezeket azonban minden használat után gondosan le kell zárni. Átcsomagolás vagy saját gyűjtés esetében soha ne felejtsük el ráírni az üvegtartályra, tárolóedényre a gyógynövény nevét, valamint a lejárati idejét. A szárított növények minőségüket rendszerint két évig őrzik meg, ennyi ideig lehet őket frissnek nevezni. A megmaradt öregebb gyógynövényekből azért még kitűnő fürdőt készíthetünk.

Gyógynövényekből készült teák

Áztatással úgy készítünk teát, hogy a felhasználni kívánt növényi részt hideg vízzel leöblítjük, majd néhány (4-8) órás állás után szobahőmérsékletűre – legfeljebb 30-40°C-ra felmelegítjük. Szűrés után fogyasztható. Áztatással kell teát készíteni csipkebogyóból, papsajtból, fagyöngyből, szappanfűből. Erre azért van szükség, mert magasabb hőmérsékleten (forralásnál) az érzékeny hatóanyagok károsodhatnak (pl. papsajt nyálkája, csipkebogyó C-vitaminja), illetve egyes mérgező vagy nem kívánatos anyagok kioldódhatnak bizonyos növényekből (pl. fagyöngy).

Főzetet akkor készítünk, ha kérget, gyökereket, fás részeket kivonatolunk. Ezeket ajánlatos előbb 1-2 órán keresztül hideg vízben áztatni, puhítani. Ezután a drogot a kellő mennyiségű vízzel együtt felforraljuk, legalább 2-3 percig forrásban tartjuk, majd azonnal leszűrjük.

Forrázatról akkor beszélünk, ha egy külön edényben elhelyezett növényt, vagy többnek a keverékét forró vízzel leöntünk (leforrázzuk), és lefedve 3-10 percig állni hagyjuk. Minél puhább és vékonyabb a növényi rész (pl. ha bodzavirágteát készítünk), annál rövidebb ideig tart a gyógyító anyagok kivonatolása. Kihűlés után a teát átszűrjük és fogyasztjuk.

A teák készítésekor általános szabály, hogy egy csésze (1,5 dl) vízhez legfeljebb egy-két púpozott teáskanálnyi szárított növényt adagoljunk. Elkészítésekor kerüljük a teatojás használatát, mert ilyenkor a túl szorosan összepréselődött növények károsodhatnak. A teát az ülepítés alatt mindig fedjük le, hiszen a növényi illóolajok nevükhöz hűen könnyen elillannak.

A teát lassan, kortyolgatva fogyasszuk, és tetszés szerint ízesíthetjük. A nagyon keserű epe- és májteákat nyugodtan kiegészíthetjük szeder vagy málnalevelekkel, de édesíthetjük mézzel, gyümölcslével is. A citromból sokszor elég egy-két csepp is.

Fürdők

Sok panasz estében a gyógyfürdő a leghatásosabb kezelési módszer. A panaszok jellegéből adódik, hogy teljes kádfürdőt veszünk-e, vagy csak részleges, ülő, kéz, lábfürdőt. A fürdőkád vagy fürdőedény méretétől függően adagoljuk a növényeket: 1 liter vízhez körülbelül egy marék gyógynövényt számoljunk. Ilyenkor is mindig „teát” (hideg kivonatot, főzetet vagy forrázatot) kell készíteni, majd ezt kell felengedni folyóvízzel. Az ülőfürdő rendkívül hatásos hasi és altesti görcsök esetében, de alkalmazása hüvelyfertőzés, vesegyulladás esetén is ajánlott.

Tinktúra

A tinktúra szárított vagy friss növények alkoholos kivonata. Készítésekor a gyógyszerészek összeaprítják, porítják a növényeket, majd 40-70%-os alkoholban áztatják. Rendszerint a 10. nap után készül el, és átszűrés után használható. A tinktúrát külsőleg és belsőleg is alkalmazhatjuk, általában erősíti, de alkalmanként helyettesítheti is a gyógytea-kezelést. Fő előnye, hogy a növények hosszú ideig, akár évekig eltartható kivonatát tartalmazza.

A tinktúrát cseppenként kell bevenni, ezért nagyon fontos a pontos adagolása. Csepegtethetjük közvetlenül a nyelvünkre, vagy fogyaszthatjuk teába, gyümölcslébe keverve. Külsődleges alkalmazáskor az előírásoknak megfelelően tehetjük közvetlenül a bőrre, vagy a használandó krémbe.

Borogatások, lemosások

Gyógynövényes lemosással sebeket is kezelhetünk. Az állni hagyott főzetet leszűrjük, majd testhőmérsékletűre hűtjük. Óvatosan a sebre öntjük, ezután körömvirágkenőccsel a sebet és a sebszéleket bekenjük (vagy kenőccsel bekent gézlapot teszünk rá), és bekötözzük. Borogatásoknál az érintett bőrfelületet szintén körömvirág kenőccsel kezeljük, majd növényi kivonattal átitatott vattát helyezünk rá és kötéssel rögzítjük.

Inhalálás

Ebben az esetben is első lépésként egy egyszerű forrázatot készítünk. Fontos azonban a gyorsaság, mert ilyenkor a növényi illóanyagok fejtik ki hatásukat, melyek a vízgőzben oldódnak. Akár 10 perc is elég, hogy ezek az illékony anyagok megszökjenek, és hatástalan legyen a kúra.


Szerző: Nagy Tímea

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés