2019. Szeptember 20. péntek

Ismeretlen daganatos betegség: a limfóma

limfóma, Hodgkin-kór, non-Hodgkin limfóma
3 . oldal

Mellékhatások

Mivel Andrea esetében az érintett nyirokcsomók nem egy helyen voltak, a sugárterápiát kizárták, és kemoterápiás kezelést írtak elő. Andrea a limfóma diagnosztizálásakor, bár a tény megrázta, nem érezte magát betegnek, az igazi megpróbáltatást a kezelések jelentették számára. A daganatterápiás eljárások ugyanis számos mellékhatással járnak.

limfóma lymphoma kezelés

A mellékhatások abból adódnak, hogy a daganatellenes gyógyszerek a gyorsan osztódó daganatsejteket célozzák meg, és mivel a szerek hatása az egész szervezetben érvényesül, a hasonló viselkedésű egészséges sejtek (pl. a csontvelőben, a száj és a bélrendszer nyálkahártyájában, az ivarszervekben, a bőrben, a szőrtüszőkben) működését is befolyásolják. A főbb mellékhatások: hányinger, hányás, hasmenés; afták, fekélyek a szájban; hajhullás, kopaszság és az egyéb testszőrzet kihullása; terméketlenség; fáradékonyság; vérszegénység, illetve fogékonyság a fertőzésekre.

A sugárkezelés során nem csak a rákos, de az ép szövetek is sérülnek, ezért a besugárzott területen bőrpír, a bőr kiszáradása és a hámréteg leválása jelentkezhet, illetve a fáradtság is gyakori lehet. A mellkasi kezelés hatására torokfájás, légzési nehézség, hasi besugárzásnál pedig hányinger, hányás, hasmenés fordulhat elő.

A mellékhatások általában átmenetiek, a kezelés idejére korlátozódnak, és az is egyénenként eltérő, hogy melyek jelentkeznek és milyen mértékben; illetve bizonyos mellékhatások, (pl. a hányinger, hányás) csillapíthatók. A limfómák kezelésének hosszú távon is lehetnek mellékhatásai, pl. Hodgkin-kór következtében évek múltán leukémia, illetve egyéb daganatos betegségek alakulhatnak ki.

Andrea a kezelések során megküzdött a rengeteg injekció, infúziós kanül jelentette állandó „szurkálással”; a kemoterápiás gyógyszerek miatt jelentkező hányással, amit volt, hogy nem sikerült csillapítani; emellett a haja is olyan mértékben hullani kezdett, hogy inkább az önkéntes kopaszságot vállalta. Egy, a fehérvérsejtek termelődését serkentő gyógyszer hatására pedig olyan kínzó csontfájdalom jelentkezett a derekában, amitől úgy érezte, „megőrül”.

„Küzdeni és élni a rákkal”

Andreánál a 2004 októberében kezdődött, és hónapokon át tartó kemoterápia sikeresnek bizonyult: a 2005 júniusában elvégzett PET-CT vizsgálat eredménye negatív lett. A megkönnyebbülés azonban nem tartott sokáig, mivel kb. egy hónap múlva újra jelentkeztek a korábbi tünetek. A limfóma kiújult, a mellkast, a hasat, és még a tüdőt is érintve. Andrea újra kemoterápiás kezelést kapott, ezúttal szteroidokkal kiegészítve, miközben már egy éve küzdött a betegséggel.

A kezelés hatására a daganatos nyirokcsomók nagyjából eltűntek, és 2005 végén őssejt-transzplantációra is sor került: Andrea a korábban a saját véréből levett őssejtjeit kapta vissza. Az őssejtkezelés időszaka nem könnyű, az átültetés előtt Andrea nagy dózisú kemoterápiát kapott, az őssejt-beültetés utáni napokban fájdalmai miatt morfinra szorult, enni sem tudott, és miután jobban is lett, még heteket töltött az ilyenkor nagy veszélyt jelentő fertőzések kivédése miatt egy izolált steril szobában, mielőtt hazamehetett.

Ezek után nem sokkal újabb nehézség adódott: Andrea trombózist kapott. A nyaki vénájában keletkezett vérrögöt nem sikerült teljesen feloldani, ezért azóta is véralvadásgátló szereket kell szednie. És hogy a „baj nem jár egyedül” mondás is beigazolódjon, két hónappal az őssejt-transzplantáció után, amikor a legkevésbé volt várható, a limfóma ismét kiújult. Ez immár a második relapszus volt, és bár a kezdetekkor a szövettani leletek alapján a betegség nem tűnt agresszívnek, ekkorra kiderült, hogy a limfóma mégis ilyen formájáról van szó.

A betegség többszöri visszatérése és agresszív megjelenése miatt Andrea orvosai egy újabb, ezúttal idegen donoros őssejt-beültetés szükségességét helyezték kilátásba, ami talán teljes gyógyulást hozhat. Mivel a családban nem találtak alkalmas donort, Andrea várólistára került. Donor azóta sem akadt, ám mivel az utolsó kemoterápia szerencsére sikeres volt, és a betegség immár tavaly nyár óta remisszióban van, Andrea úgy döntött, egyelőre nem vág bele az idegen donoros őssejt-transzplantációba, hiszen a kockázat nagy: a beültetés sikertelensége halált jelenthet. Ha azonban a betegség újra megjelenne, és donor is akadna, valószínűleg vállalná a kezelést.

Andrea most jól érzi magát, dolgozik, tünetei nincsenek, sem megnagyobbodott nyirokcsomói, laboreredményei is jók, bár kezelőorvosa szerint a mostani állapottól függetlenül számítani kell arra, hogy a limfóma újra ki fog újulni.

A biztató helyzet ellenére Andreának folyamatosan gyógyszereket kell szednie, és kontrollvizsgálatokra is rendszeresen jár. Az egyetlen megoldandó, és a limfómától független problémát most az jelenti, hogy kiderüljön, továbbra is szükség van-e véralvadásgátló gyógyszerek szedésére, ugyanis elképzelhető, hogy a tavalyi trombózis a vérrögösödésre való genetikai hajlam miatt következett be. Ezt egy genetikai vérvizsgálat tudja kimutatni, melynek eredményét Andrea most várja.

Andrea honlapján (www.andi78.mindenkilapja.hu) részletesen beszámol betegsége történetéről, remélve, hogy így sorstársainak segítséget és támogatást nyújthat. Naplóbejegyzéseiből kitűnik, hogy hatalmas kitartással viselte a megpróbáltatásokat, és amikor csak állapota tehette, munkába állt. Elmondása szerint, amikor csak volt hozzá ereje, mosolygott, és végig úgy próbált élni, mintha nem lenne beteg, bár utólag maga is elcsodálkozik azon, hogyan volt kitartása mindehhez. Andrea szerint a betegséggel szembeni harcban „nagyon sokat számít az, hogy belül kell rendet rakni”, ami neki a limfóma másodszori kiújulása után sikerült, és talán ennek is köszönhető, hogy most jól van.


Szerző: Zsadon Sára
2007. 08. 14. (Aktualizálva - 2012. 07. 25.)
« első‹ előző1.  |  2.  |  3.  |  
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés