2017. Augusztus 21. hétfő
Mindenáron való igyekezet -  Gátlás vagy stressz okozta meddőség? -  Ha az egyikük mégsem akar gyereket -  Az apaság aspektusai -  Apák és fiúk -  A férfi meddőség mint lelki teher -  Bízzuk specialistára!
Azt gondoljuk, készen állunk a gyermekvállalásra, miközben a gyermekkorban szüleink részéről elszenvedett, majd felnőttkorba magunkkal „cipelt” traumák, a lelkünk mélyén eltemetett, lezáratlan vagy fel nem dolgozott konfliktusok miatt a tudatalattink hevesen tiltakozik? Esetleg az jelent gondot, hogy már-már túlságosan görcsösen akarjuk azt a babát, és emiatt nem jön össze? A lelki faktor vitathatatlanul lényeges tényező a fertilizációs és a megtermékenyülési folyamatban, a psziché reprodukciós kapcsolata nagyon fontos szempont.

A meddőség nem egy végleges állapot, hanem az esetek többségében a reprodukciós rendszer megfelelő kezelésekkel orvosolható betegsége, amelynek nem feltétlenül csak organikus, hormonális, illetve genetikai okai lehetnek. A meddőség sok más betegséghez hasonlóan – még ha kisebb százalékban is – lelki eredetű, azaz pszichoszomatikus is lehet. A külvilági ingerek, az életünk során bennünket érő negatív pszichés hatások, a tudatalatti (belső félelmeink, megoldatlan konfliktusok), sőt mi több, akár a felénk támasztott társadalmi, családi elvárások (a családalapítás kapcsán belénk nevelt viselkedési normák) is befolyásolhatják testünk-lelkünk működését, valamint az agyi, s általa a reprodukciós folyamatokat. Mindezek a férfiaknál kihathatnak a gyermeknemző képességre, illetve nőknél fertilitási zavarokat okozhatnak. Elsőként vegyünk górcső alá két gyakori esetet.

férfi meddőség

Mindenáron való igyekezet

Anna (30) és Péter (32) még az egyetemen ismerték meg egymást, szerelem volt első látásra. Tökéletes volt köztük a testi-lelki összhang, a romantika még évek múltával sem illant el kapcsolatukból, szerelmük nem halványult. Házasság után egy évvel döntötték el, boldogságuk egy csöppséggel lehetne még teljesebb. Miután fél év elteltével sem jött össze a baba, úgy gondolták, biztosra mennek: kezdetben akkor voltak együtt, mikor megkívánták egymást, mígnem a szexuális együttlétek lassan mindennapos, szinte már kötelező programként szerepeltek napirendjükben…

Ha a pár a szexuális aktivitásra irányuló, belülről fakadó vágy hiányában van együtt., a szexuális élet egy idő után kényszeressé vagy rutinszerűvé válik, ami kihathat a mindkettejük pszichéjére is. Egyikük – leginkább a férfi – görcsös, merev lesz, hogy a másik kedvében járjon, akinek pedig megrögződésévé válhat a gyerekprojekt. Szintén kihat a lelki állapotra, ha az együttléteket egy adott időponthoz, a peteérés, illetve a tüszőrepedés idejére igazítják. A kényszeres próbálkozások a párkapcsolatnak sem tesznek jót, s a gyermeknemzés esélyei is csökkenhetnek.

A meddőség pszichikai okainak feltárásában Dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta segített nekünk. „Amit fontos kihangsúlyozni, hogy a meddőség lelki okait számba véve nem különíthetjük el teljesen a férfi és női oldalt egymástól, mert a szexuális életben, melynek gyümölcseként megfoganhat a közösen vágyott gyermek, a két oldal együtt működik. Mikor megjelennek nálam a párok, a leggyakoribb, hogy elsősorban a hölgyek jönnek el. Ebből is arra lehet következtetni, hogy az erősebb nem képviselői kevésbé kérnek segítséget: a férfiak inkább egyedül próbálják megoldani problémáikat, visszahúzódnak és magukban őrlődnek, vagyis egyfajta passzív ellenállásban fejeződik ki a problémájuk. Így többnyire a párjuktól kapok olyan információkat, melyekből el lehet indulni.”

A régóta tartó sikertelen próbálkozás a férfiaknál gyakran teljesítménykényszerhez vezethet, ahogyan Dr. Süli mondja, a szeretkezés a pár kötelező programjává válik – mindenféleképpen együtt kell lenni, muszáj a gyereket összehozni. Ha pedig a hőmérő is szerepet kap, a férfi teljes mértékben elveszheti a vágyat, így a „kényszermunkaként” megélt együttlétek általában nem vezetnek eredményre.

 A szexuális együttlétek hormonális háttere is érdekes szempont lehet. Talán csak kevesen tudják, hogy ha az együttlét során a szex nem párosul vággyal, akkor bizonyos hormonok nem termelődnek, ami a teherbeesés esélyét nagymértékben csökkenti.

„Ilyen esetekben azt javasoljuk a párnak, hogy próbáljanak meg az együttlétekhez olyan körülményeket teremteni, egy csipetnyi romantikát, spontaneitást, esetleg valami újszerűt becsempészni, hogy a kényszeres próbálkozásokból fakadó feszültséget valamelyest oldani tudják. Próbálják meg felidézni kapcsolatuk korábbi éveit, amikor még az egymás iránti érdeklődés volt elsősorban a szexuális élet motivációja, s ha egy kicsit jobban el tudnak lazulni, akkor az olyannyira vágyott közös gyermek könnyebben összejöhet, mint azt esetleg gondolták volna” – magyarázza a doktornő.

Gátlás vagy stressz okozta meddőség?

Egy feltevés szerint pszichés gátlás kizárólag a nők esetében hathat ki a termékenységi folyamatra, míg a férfiaknál a lelki tényezők, illetve a stressz „mindössze” merevedési problémát eredményezhet, ami azonban nem tévesztendő össze a férfi meddőséggel. Ezzel szemben mások úgy vélik, hogy a stressz hatására a férfiaknál is felléphet fertilizációs probléma: megszűnhet a spermiumképződés. Elgondolkodtató eset például az, amelyben egy amerikai szövettanász kegyelemre váró, de végül mégis kivégzett halálraítéltek heréit vizsgálta meg, amelyekben az ondótermelésnek jelét sem látta. Valójában melyik vélemény áll közelebb az igazsághoz?

„Amit biztosan tudunk, hogy a nők esetében van kölcsönhatás a két tényező, a stressz és a reprodukciós rendszer között, ugyanis az agyműködés és a tüszőrepedés között létezik közvetlen összefüggés” – kezdi Dr. Vereczkey Attila főorvos.

„Nagyon érdekes, hogy a nők reprodukciós rendszere miként viselkedik háborús környezetben: a második világháború idején például, amikor bombázták a városokat, a nők menstruációja teljesen leállt. Ami a férfiakat illeti, véleményem szerint a lelki tényező (például az önbizalomhiány) és a stressz elsősorban a férfi szexuális teljesítményére hatnak: a nemi vágy csökkenhet, illetve ha az illető pszichésen mélyponton van, depressziós, gyakorlatilag megszűnik a szexuális aktus utáni szexuális inger. Ennek következtében hónapokkal később a spermaképzés, ha nem is véglegesen, de leáll” – részletezi a doktor.

A szakember az amerikai szövettanász kutatásainak eredményeire vonatkozóan nem tud olyan publikált tudományos eredményről, amely alátámasztaná, hogy a spermaképzés zavarában a pszichés hatások ilyen mértékben közrejátszottak volna, a kérdést azonban szerinte nagyon izgalma, és az összefüggést nem tartja elképzelhetetlennek. „Miért állítanánk be a férfiakat egy szexuális értelemben folyamatosan egy szinten lévő, megtermékenyítésre képes gépezetnek vagy eszköznek, ami csettintésre működik, és a megfelelő spermát a megfelelő helyre juttatja? – teszi fel a kérdést Dr. Vereczkey.

A szexuális gátlások, az önbizalomhiány kialakulásában sajnos a médiának is komoly szerepe van: a mai modern társadalomban erősen sugallják az emberek felé, milyen szexuális teljesítőképességűnek kell lennie egy férfinek vagy egy nőnek. Ám ennek mintáit meghatározni és széles körben kommunikálni nagy felelősség. Hányszor és milyen hosszan kell együtt lenni egy párnak – napjában kétszer, s az aktusnak órákon keresztül kell tartania –, ezt halljuk mindenhonnan, miközben tudjuk, átlagban percekről van csak szó. Ennek következtében nagy a nyomás az embereken, mert azt hiszik, nekik is úgy kellene teljesíteniük, mint amit a magazinokban vagy riportokban olvasnak-látnak, s frusztrálva érzik magukat, ha ez a gyakorlatban náluk másként működik. A lelki tényező tehát egyértelműen kihathat a reprodukciós képességre, például oly módon, hogy ezek a folyamatok lelassulhatnak.

Ha az egyikük mégsem akar gyereket

A lélek szerepe kétségtelenül nagyon fontos az egész reprodukciós folyamatban, legyen szó akár felvállalt, akár ki nem mondott problémákról, dilemmákról. Képzeljünk el egy olyan kényes szituációt egy pár esetében, mikor egyikük nem akar gyereket, vagy legalábbis nem az aktuális párjától. „A klinikai gyakorlatban volt már rá példa, hogy a rendelőnkben ült együtt egy pár, keresve a meddőség okait, miközben egyikük titkolt érzéseit nyíltan felvállalva elmondja nekünk, hogy ő igazából nem is jelenlegi párjától akar gyereket, mert mást szeret, esetleg még mindig régi szerelméhez kötődik. Ha ez már tudatosul is az illető hölgyben vagy férfiben, csak nem meri kimondani, akkor miért is nem lehetne ennek az egész rendszeren végigmenő hatása?” – kérdezi a főorvos úr.

„Egy hölgy például fél évig járt pszichoterápiára – veszi át a szót Dr. Süli Ágota –, mert dilemmája volt, hogy valóban az a férfi való-e hozzá, akit választott, s mikor végre eldöntötte, hogy tőle szeretne gyereket, akkor spontán terhes lett. Ugyanezen folyamatok játszódhatnak le egy férfi esetében is.”


A cikk folytatódik - 1/2. oldal
1.  |  2.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés