Életmentés négy lábon - Mentőkutyák élete

A kutyák szerepe mentési feladatokban

Az 1800-as évek vége felé a német katonaság komolyabban érdeklődni kezdett a kutyák katonai alkalmazása iránt, különösen a lövedék-szállítási, és -felderítési feladatok területén, amely az ellenséges erők gyorsabb észlelésében segített volna. Ezzel egyidejűleg Jean Bungartz, festő és állatidomító egy olyan, kutyákra specializált program kidolgozást kezdte meg, amely a sebesültek felkeresését és ellátását könnyítette volna meg.

Bár a program támogatását 1911-ben megszüntette a német katonaság, az első világháború kitörése után újra felmerült a különleges kiképzésben részesült kutyák iránti igény.

A katonai és mentési feladatokra elsősorban olyan fajtákat alkalmaztak, amelyek különösen intelligensek, terhelhetők és jól alkalmazkodtak a harctéri körülményekhez. Leggyakrabban német juhászkutyák, dobermannok, valamint belga juhászkutyák szolgáltak, de mások mellett airedale terriereket is bevetettek. Természetesen ez nem zárta ki a keverék kutyák képzését sem, de a bevethetőség feltételeinek minden kutyának meg kellett felelnie.

A Brit Vöröskereszt és az „irgalmas kutyák”

A mentőkutyák történetében és a mercy dogs (irgalmas kutyák) elnevezés elterjesztésében kiemelkedő szerepet játszott a Brit Vöröskereszt. A brit Edwin Richardson őrnagy hamar felismerte a kutyák potenciális lehetőségeit háborús időkben, és egy olyan sajátos tréningprogramot fejlesztett a négylábúak számára, amely során realisztikus környezetben tanulhatták meg az elvárt feladatokat. Az így kiképzett kutyák képesek voltak nemcsak megtalálni, de különbséget tenni a halálos sebesülést szenvedett katonák és a megmentésre váró sebesültek között. Továbbá rengeteg kézmozdulatot ismertek, valamint a gázmaszkokat és harctéri zajokat is megtanulták félelem nélkül elviselni. Biztonsági okokból a baráti katonák felismerésére is kiképezték őket. A kutyák jelenléte sok esetben lelki támaszt és megnyugvást nyújtott a harcoló katonák számára, különösen azokban a helyzetekben, amikor a sebesültek életük utolsó perceit töltötték a harctéren.

Richardson felajánlotta a segítségét a brit hadseregnek, de ők eleinte elutasították azt. Ellenben a Brit Vöröskereszt örömmel fogadta a jól kiképzett négylábúak segítségét, akik rövid időn belül nagy sikereket értek el.

A kutyák főként az éjszaka leple alatt, csöndesen kutatták át a „senki földjét”, túlélőket keresve. Minden mentőkutya egy vörös kereszttel ellátott felszerelést és elsősegélycsomagot viselt. A könnyebb sérülést szenvedett katonák önellátásához ez gyakran elegendő volt. A súlyosabb vagy eszméletlen sebesültek esetében a kutya a katona egy ruhadarabjával tért vissza vezetőjéhez, majd az orvosi csapatot a sérülthöz vezette.

Elsősegély-kutyák az Osztrák-Magyar Monarchiában

Az első világháború során már az Osztrák-Magyar Monarchiában is alkalmazták a speciálisan kiképzett kutyákat. Az egészségügyi kutyák szervezett kiképzése 1914-ben indult meg. A kutyákat a hadsereg szerezte be, tanításuk pedig Bécsben, „a helyőrségi kórház parancsnoksága és az Osztrák–Magyar Rendőr és Hadikutya-Szövetség szakmai irányításával” (Kiss Gábor 2003.) történt. Feladatuk elsősorban a sebesültek felkutatása volt, különösen az emberi szem elől elrejtett területeken, de alkalmanként a sebesültek szállításában is részt vettek.

A tapasztalatok továbbélése békeidőben

A két világháború során becslések szerint csak a németek alkalmazásában több mint 200 000 kutya vett részt a katonai és mentési feladatokban a frontvonalokon, jelentős mértékben hozzájárulva a sebesültek felkutatásához és a hadműveletek támogatásához. Kitartó munkájukkal több ezer életet mentettek meg. A kutyák járőrszolgálatban, őrzésben, üzenetközvetítésben, vontatásban és kártevők irtásában is szerepet vállaltak. Kitűnő példa Sergeant Stubby, az amerikai hadsereg első világháborús kutyája, aki több alkalommal figyelmeztette egységét gáztámadásra, és sebesülteket talált meg a harctéren. Szolgáláért később kitüntetésben is részesült.

A világháborúk során szerzett tapasztalatok megalapozták a modern mentő-, kereső- és terápiás kutyák alkalmazását, amelyek békeidőben is fontos szerepet töltenek be az emberi élet védelmében