2019. Október 20. vasárnap
1 . oldal
Lehetséges okai -  Tünetei és terjedése -  Diagnosztizálása -  Kezelési módszerek
A nyelőcsőrák az emésztőrendszeri daganatok közül viszonylag ritkább daganatféleség, bár előfordulása jelentős földrajzi különbségeket mutat: Európában és Amerikában viszonylag ritka, de Ázsia egyes részein feltűnően gyakran tapasztalható, a leginkább érintett országok Mongólia, Kína, Afganisztán és Irán.

Előfordulása gyakoribb a férfiaknál, főleg 50 év felett és kedvezőtlen szociális körülmények között. A betegség korai szakaszában nem okoz tüneteket, ezért általában későn kerül felismerésre, de már korai stádiumban is képes áttéteket okozni, a betegek hosszú távú túlélési esélyei tehát meglehetősen alacsonyak.

nyelőcsőrák, nyelőcső

A folyamat az esetek 20%-ában a nyelőcső felső harmadában, felében a középső, a fennmaradó hányadban pedig az alsó részén keletkezik.

Lehetséges okai

Az elváltozások döntő többsége a szervet bélelő nyálkahártya felszíni rétegéből származó laphámrák. Ritkábban fejlődik ki daganat a mélyebben található mirigyekből (adenokarcinóma), akkor is inkább az alsó harmadban. Ennek valószínűségét a savas jellegű gyomornedvnek a nyelőcsőbe történő, tartósan fennálló, a gyomorszáj záródási elégtelenségével kapcsolatos, időnkénti kóros visszafolyása (reflux) fokozza. Két típusú rákot említettünk, ezek csak szövettani vizsgálattal különíthetők el egymástól.

A lehetséges kiváltó okok közül a legnagyobb szerepet a jelentős mennyiségű alkoholfogyasztásnak és a dohányzásnak tulajdoníthatjuk, különösen mindkettő meglétekor. Ezek intenzitásának növekedésével párhuzamosan fokozódik a betegség rizikója is. Nem közömbös az ital alkoholtartalma sem, mert például a tömény szeszt fogyasztók veszélyeztetettsége egyértelműen nagyobb a bor- vagy sörivókhoz képest. Szerepük lehet a betegség kialakulásában a túl forró italok (tea) fogyasztásának, a savanyúságokban található gombatermékeknek és bizonyos vitaminok, illetve ásványi anyagok hiányának is.

Az évtizedekkel ezelőtt gyakran előforduló szándékos vagy véletlen lúgivás, valamint sugárártalom, illetve bizonyos beidegzési zavar miatt fellépő nyelőcsőszűkületek esetleg daganatos elfajulás táptalajai lehetnek.

Tünetei és terjedése

Az első szubjektív tünet a nyelési nehezítettség szokott lenni. Eleinte csak szilárd táplálék fogyasztásakor jelentkezik, később azonban már folyadék ivásakor is tapasztalja a beteg. Ahhoz, hogy ez a tünet megjelenjen, általában a nyelőcső 60%-os szűkülete szükséges, és ez a stádium már egyértelműen diagnosztizálható. Későbbiekben főleg a hátba sugárzó, nyeléskor fokozódó fájdalom, fogyás, a lenyelt falat visszagördülése jelentkezik, és hányás is előfordulhat. Ennek „félrenyelés”, tehát az ételnek a légutakba való bejutása lehet a következménye, ami légzési zavar, későbbiekben tüdőgyulladás veszélyét hordozza magában.

Mivel a nyelőcsövet kívülről nem borítja a tápcsatorna szerveire általában jellemző „burok", a daganatos folyamat könnyebben tud környezete felé növekedni. A szerv bőséges nyirokérellátása pedig a nyirokcsomók felé történő terjedésnek kedvez. Megjelenhetnek a daganatsejtek a májban, a tüdőben és a csontokban is. Kóros, daganatos összeköttetés alakulhat ki a nyelőcső és a légcső üregei között, a már említett szövődményekkel kísérve.

Diagnosztizálása

Tipikus tünetek jelentkezésekor endoszkópiás vizsgálattal erősíthetik meg a betegség gyanúját, melynek során szövetmintavételre is lehetőség nyílik biopsziával, vagy a felületen található sejteknek speciális „kefével” való „ledörzsölése” révén. Az utóbbi eljárás tünetmentes emberek szűrő jellegű vizsgálatára is alkalmas, hiszen már néhány, daganatosan átalakult sejt is figyelmeztethet a szemmel még nem látható betegség megjelenésére. Minél korábban derül fény az elváltozásra, annál eredményesebb lehet a terápia.

A diagnosztikai módszerek között szerepelhet kontrasztanyagos röntgenvizsgálat, ultrahang-, CT- (komputertomográf), endoszkópiás ultrahang-, és MRI- (mágneses rezonancia) vizsgálatok.

Kezelési módszerek

Miként általában a daganatos betegségek esetében, a nyelőcsőrák kezelése során is három fő lehetőség kínálkozik a kezelőorvos számára. Ha megoldható, egészében kell az elváltozást eltávolítani. A műtét nem tartozik a legkönnyebben kivitelezhető beavatkozások közé, és több szövődménye is lehet (például rekesz alatti tályog). Kombinálható a sebészi kezelés sugárterápiával is, mely javíthatja az eredményeket. A műtét előtt besugárzást és gyógyszeres kezelést alkalmaznak a tumortömeg csökkentése, azaz a műtét esélyeinek javítása érdekében, majd az operáció után újabb gyógyszeres kúra következik az esetleg benn maradt daganatsejtek szaporodásának meggátlása céljából.

A kiegészítő tüneti kezelési lehetőségek a beteg életminőségét hivatottak javítani. Mód van a daganatos szűkület ismételt tágítására arra alkalmas eszközzel: a daganat „égetéses”, lézeres megkisebbítésére a tükrözés során használt műszer segítségével; táplálkozási képtelenség esetén annak mesterséges biztosítására; illetve a kioperált nyelőcsődarab protézissel történő pótlására is.

Mindezek az eljárások a betegnek megterhelést jelentenek, és ezért is csak ismételni tudjuk az unos-untalan hangoztatott „leckét”, hogy a legelső gyanús jelre forduljunk szakemberhez a könnyebb és biztosabb gyógyulás érdekében.


Szerző: Dr. Békési Gábor
belgyógyász szakorvos
2007. 02. 13. (Aktualizálva - 2012. 07. 25.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés