2014. Április 24. csütörtök
Az epilepsziák csoportosítása -  A generalizált rohamok -  A parciális epilepszia -  Különleges rohamformák -  Drámai események, intő gyanújelek -  Nyilvános helyen -  Segítségnyújtás
Legtöbbször csak egy-egy idegen, szokatlan, ismétlődő mozgására leszünk figyelmesek, ahogy az arca vagy végtagjai meg-megrándulnak, ám ijesztő látványban van részünk, amikor talán éppen jó ismerősünk esik össze nagyot kiáltva, majd néhány percnyi, görcsökkel járó eszméletvesztés után lassan-lassan magához tér, de fogalma sincs, mi történt vele.

Ki ne hallott volna még az epilepsziáról? Csakhogy a betegség az előbbieknél lényegesen bonyolultabb, sokszínűbb megjelenési formájú és okú kórkép, az egyik leggyakoribb idegrendszeri bántalom ráadásul. Amennyiben a családban már előfordult, akkor az általános népességhez viszonyítva megnő a kockázat is.

epilepszia

Az epilepszia rohamszerűen jelentkező, majdnem mindig eszméletvesztéssel járó, esetleg egyéb rohamszerű motoros, érző vagy vegetatív jelenségekkel kísért, kóros agyi izgalmi állapot. A roham alatt az agy felszínéről vagy mélyéből elvezetett abnormális elektromos jelenség elektroencefalográfiával (EEG) rendszerint kimutatható. Oka az agy idegsejtjeinek megzavart működése, az idegsejtek bizonyos csoportjának szinkron (egyidejű) kisülése. Hátterében némely esetben valódi morfológiai eltérést lehet találni, pl. agyfejlődési rendellenességet, szülés körüli vagy később szerzett traumás heget, helyi vérellátási zavart vagy daganatot. Máskor anyagcserezavar mutatható ki (alacsony vércukorszint stb.). Sokszor azonban semmilyen kézzelfogható okot nem találunk.

Az epilepsziák csoportosítása

Az epilepsziákat csoportosíthatjuk aszerint, hogy örökletesek vagy tüneti, szerzett agykárosodás következtében alakultak ki; klinikai tüneteik alapján; az elektroencefalográfia (EEG) alapján; illetve az első roham jelentkezésének időpontja szerint (pl. a 30. év után jelentkezők esetén késői epilepsziáról beszélünk).

Cikkünkben a tünetek szerinti részletezést választottuk, mivel a nem szakemberek mindig ezekkel a jelenségekkel találkoznak először, a többi tényezőről csak később szereznek tudomást.

A generalizált rohamok

Első formája a grand mal epilepszia: ez a laikus számára jól ismert kép az egész testre kiterjedő (innen a generalizált elnevezés) görcsökkel, eszméletvesztéssel jár. A rohamot a beteg megérezheti, ezt nevezzük aurának. Ezután tör ki az elvágódással járó roham, fel is ordíthat a beteg, majd légzésszünet alakul ki. Néhány másodperc múlva az egész testre kiterjedő rángások jelentkeznek, a beteg szája habzik, elharaphatja a nyelvét, esetleg vizeletét, székletét maga alá engedheti. A rángások percekig tartanak, amikor megszűnnek, a tudatzavar még egy ideig megmarad, az eszméletvesztés fokozatosan megy át ködös ébrenlétbe, majd a tudat feltisztul. A beteg a rohamra, illetve a roham utáni időre nem emlékezik vissza.

Ha a roham többször megismétlődik, idővel személyiségváltozás alakulhat ki: a beteg meglassul, körülményessé, esetleg túl precízzé válik, természete „tapadós” lesz, kóros nyugtalanság, ingerlékenység jelentkezhet. Jól beállított gyógyszeres kezelés mellett azonban ez csak ritkán fordul elő. A roham kiváltó tényezője lehet az alvásmegvonás vagy az ismételt fényinger (pl. diszkó, megvilágított alagútban való utazás, televíziónézés stb.). Terhesség folyamán gyakoribb az első epilepsziás roham, mint az eklampsziás roham (rángógörcs), mely általában a terhesség 26. és 36. hete között jelentkezik. Az alkohol a már meglévő epilepsziát provokálhatja, sőt néha maga az alkohol a roham oka. Emellett idős, idült alkoholistákban valódi epilepszia is kifejlődhet.

Másik formája az úgynevezett status epilepticus: ilyenkor a rohamot roham követi, a rohamok közti szünetben a beteg nem nyeri vissza teljesen az eszméletét. Ez a forma életveszélyes állapot: testhőmérséklet-emelkedéssel, anyagcserezavarokkal jár, oxigénhiány alakulhat ki, mely károsítja az agyat, s halálhoz vezethet.

Harmadik formája az úgynevezett absence: lényege, hogy a tudatzavar nagyon rövid ideig tart, és eszméletvesztés nem is jön létre. Kísérhetik az izomtónus zavarai vagy enyhe motoros megnyilvánulások. Ezek a rohamok a gyermekkorra jellemzőek; és ezen belül is ismeretes, hogy melyik fajtája milyen életkorra specifikus.

a) Egyszerű forma: az iskoláskor epilepsziája. A tudatzavar csak néhány másodpercig tart, a gyerek egy pillanatra abbahagyja tevékenységét, mereven maga elé néz, majd félbehagyott tevékenységét ott folytatja, ahol megszakadt. Iskolások környezete ezt a jelenséget sokszor szórakozottságnak minősíti. A lefolyás különböző lehet, az esetek negyedében a rohamok a serdülés táján megszűnnek.

b) Absence: a beteg befolyásoltnak látszik, álomszerű állapotban van, lassan reagál, válaszol, és nem adekvátan a kérdésekre, ugyanakkor cselekedetei sokszor értelmesek.

c) BNS-görcsök: legtöbbször az első életévben kezdődnek; az agy korspecifikus reakciófajtája. Okai lehetnek fejlődési rendellenességek, szülés körüli károsodások, az agy veleszületett megbetegedései stb. Jellegzetessége a gyors, előre irányuló, rángásszerű mozgás; a fej hirtelen bólint, néha ezzel egy időben a csecsemő előre és oldalra veti karjait, az egész test összerándul úgy, hogy a beteg karjait felemeli és behajlítja a mohamedán köszöntéshez hasonlóan, lábait felrántja. A roham akár óránként 100-szor is jelentkezhet.

d) Elvágódásos roham: ebben általában 1-9 éves fiúk betegszenek meg. A roham néha csak rövid bólintás, de helyzettől függően a gyerek összecsuklik vagy előrebukik a földre. A tudatállapot általában nem befolyásolt.

e) Serdülőkori epilepszia: a rohamok általában a második évtizedben jelentkeznek, rövid, hirtelen, heves, rendszertelen rángások jellemzik. Gyakoriak a nyakon, a vállakon és felső végtagokon. Ébredés után, alvásmegvonáskor szaporodik, de ijedtség, villogó fény is kiválthatja. Az eszmélet tiszta marad.


A cikk folytatódik - 1/2. oldal
1.  |  2.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés