2020. Október 01. csütörtök

Az új szerkezet

A szerkezet alapvetõen három részbõl áll. A mellkasi egység voltaképpen egy kb. 90 dkg tömegû (az elsõ egység még kétszer nehezebb volt), titánés mûanyagelemekbõl álló pumpa, melyben mesterséges kamrákat alakítottak ki. Ezekhez megfelelõ szelepek, és egy motoros meghajtású hidraulikus pumpa csatlakozik. A mûködés során a hidraulikus rendszerben létrejövõ nyomás hajtja át a vért az egyik oldalról a másikra, esetünkben a mesterséges jobb kamrából a tüdõ felé (kis vérkör), vagy a mesterséges bal kamrából a nagy vérkörbe, azaz a test további szervei felé. A megfelelõ nyomás létrehozásáról gondoskodó pumpa motorja a szükségletektõl függõen 4000 és 8000 fordulatot tesz meg percenként.

A tápellátást biztosító rész egy, a test belsejében elhelyezett akkumulátor, melyet egy külsõ egység folyamatosan tölt. A töltéshez nem kell fertõzésveszélyt jelentõ drótokat vezetni a szervezetbe, mivel a külsõ áramforrás indukciós elven tölti fel az akkumulátorokat, s ehhez elég, ha a test megfelelõ pontjára helyezik az energiát átadó egységet. A harmadik egység az érzékelõés vezérlõegység, melyet szintén a testen belül helyeznek el. Ez méri a szervezet különbözõ változásait, és dönt arról, hogy a pillanatnyi szükségleteknek megfelelõen több vagy kevesebb vért pumpáljon a mûszív az erekbe.

A mûtét

A több mint 7 órás mûtét a maga nemében egyedülálló volt. A sebészek nem csupán kivágták és kiemelték a természetes emberi szív jobb és bal kamráját, de egyszersmind egy idegen testet is behelyeztek a páciens mellkasába. Ezalatt a beteget a szív és a tüdõ funkcióit ellátó gépre kapcsolták. A mûtét alatt több száz öltéssel rögzítették a szív megmaradt részeit a mesterséges kamrákhoz; a mesterségest a természetessel összekötõ részeknél pedig különleges, testbarát, szintetikus szöveteket alkalmaztak. A történelmi jelentõségû beavatkozásban számtalan szakember vett részt, többek között két vezetõ sebész, vérátömlesztési specialisták, aneszteziológusok, tucatnyi nõvér, valamint a technikai személyzet tagjai.

A jövõ

Bár a mesterséges szívvel élõk túlélési esélyei ma nem jobbak a szívtranszplantáción átesett betegek esélyeinél, a két adatot még nem lehet összehasonlítani. A donorszervek száma azonban rendkívül korlátozott, az új szívre várók hónapokat, éveket is várhatnak, sokan nem is érik meg a beültetés napját. Másik szempont, hogy már az elsõ mesterséges eszközök beültetési költsége is sokkal alacsonyabb a természetes szívtranszplantáció áránál. Az AbioCor beültetésének költsége ötévi utógondozással együtt körülbelül 148 ezer dollár, míg egy szívátültetés az ötévi utánkövetéssel, gyógyszerekkel (nem számítva az esetleges komplikációkat) 284 ezer dollárba kerül.

Mindezeket figyelembe véve az olyan legújabb generációs mesterséges szívek, mint az AbioCor, valószínûleg hamarosan valós alternatívái lehetnek a korlátozott számban igénybe vehetõ szívtranszplantációs beavatkozásoknak.


2005. 04. 08.
« első‹ előző1.  |  2.  |  
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés