Reumatológiai betegségeknek a mozgásszervek fájdalmával, későbbi mozgáskorlátozottságával és alakváltozásával járó betegségeket nevezzük. Gyakran más szervek, szervrendszerek bántalmai is mozgásszervi tüneteket okozhatnak. A mozgásszervi betegségek gyakran vezetnek a munkaképesség csökkenéséhez és az életminőség megváltozásához; a keresőképtelenséget okozó betegségek között pedig a harmadik leggyakoribb helyet foglalják el. A rokkanttá minősítettek 10%-a szenved mozgásszervi betegségben.

A mozgásszervi betegségeket a klinikai kép alapján a következőképpen csoportosíthatjuk:
• gyulladásos reumás betegségek
• idült kopásos betegségek
• lágyrész-reumatizmus
• a csontok és ízületek anyagcsere-betegségei.
Vezető helyet foglalnak el a megbetegedési statisztikában a kopásos ízületi betegségek. A magyar népesség 20-25%-ában vannak különböző súlyosságú kopásos ízületi elváltozások. Ezek lényege az ízületi porc elfajulása. A későbbiekben fellépő csont- és lágyrész-elváltozások másodlagosak.
Részben öröklött, részben szerzett okokra vezethető vissza ez a betegség. A szerzett okok közül leggyakoribb a súlyfelesleg, a baleset, a gyulladás és olyan statikai rendellenességek, amelyek ízületi kopáshoz vezetnek. A kopásos ízületi betegséget régebben a porc öregedésének tartották, mert idősebb korban gyakrabban kezdődik. Ma azonban már kimutatható, hogy a betegség 20-30 éves korban is jelentkezhet. Elektronmikroszkópos vizsgálattal a porc öregedése és kopása között különbséget lehet tenni.
A kopásos ízületi betegségek közül a csípőízületi kopás elsősorban a férfiakat érinti. Kezdetben a kopás egyoldali, a későbbiekben viszont gyakran kétoldalivá válik. Tünetei közül elsődleges a fájdalom, amely eleinte bejáratódáskor érezhető, később terhelésre fokozódik, majd nyugalomban is jelentkezhet. A fájdalom a lágyékban, a comb belső oldalán, a láb hátsó felszínén keletkezik. Az érintett oldalon nehézkessé válik a cipő, a zokni felhúzása. Gyakori a végtag megrövidülése, amely az izmok zsugorodása és a csípőfej áthelyeződése miatt alakul ki. Az ízület körüli farizmokban sorvadás léphet fel. Csípőízületi kopásra hajlamosítanak a veleszületett csípőficam és a statikai rendellenességek.
Térdízületi kopás az 50 év feletti, túlsúlyos nőkön gyakoribb. Férfiaknál inkább balesetet követően alakul ki. Ennek tünetei a fájdalom, amely először indítási, azután terhelési, majd nyugalmi jellegű. Megnehezedik a lépcsőn lefelé járás és az ülésből való felállás. Deformálódik, gyakran beduzzad a térdízület, a comb izomzata elvékonyodik. Térdízületi kopásra hajlamosítanak a térdízületi felszínt érintő baleset, a szalag és porcsérülés, valamint a statikai elváltozások.
A gerinc kopásos elváltozása elsősorban a csigolyák közötti porckorongot, kisízületeket, másodsorban a csigolyatestet és a gerinc szalagjait, inait érinti. Az emberben a gerinc függőleges tartó szerepe folytán a csigolyák közötti porckorongok folyamatos károsodásával kell számolni. Tünetei a fájdalom és a mozgáskorlátozottság az érintett gerincszakaszon, valamint kisugárzó fájdalom, érzészavar, zsibbadás a károsodott ideggyök beidegzési területén.







