2017. December 18. hétfő
Semmelweis felfedezése -  Hazatérés Magyarországra -  Semmelweis elmebetegsége -  Betegségének okai
A 19. században élt orvos, Semmelweis Ignác neve mellé nem véletlenül került az „anyák megmentője” szókapcsolat: korában talán ő tette a legtöbbet azért, hogy az anyák számára a szülés ne halálfélelmet, rettegést jelentsen.

A XIX század közepére a bécsi Közkórház Európa egyik leglátogatottabb kórházává vált, ahol medikusok és bábák képzése egyaránt folyt. A halandóság a szülészeti osztályon 57%-os volt. Ám 1840 októberében szétválasztották az oktatást, a medikusok Klein professzor keze alá, az I-es klinikára kerültek, a bábák a II-es számúra.

semmelweis ignác

Tudnunk kell, hogy Bécsben az orvosok körében ekkoriban vált népszerűvé a boncolás, amit többnyire ők és a medikusuk végeztek, a bábák soha. A két szülészet különválasztása drámai hatást gyakorolt a halandósági statisztikákra. Míg a medikusok osztályán a nők közel egytizede – sőt volt év, hogy közel 10%-uk halt meg gyermekágyi lázban, addig a bábáknál ez e szám 3-4%-ra esett vissza.

A rémisztő adatok természetesen nem maradtak titokban. A várandós anyák rettegtek az I-es számú klinikától, ahogy Semmelweis is írja, számtalanszor fordult elő, hogy azok a nők, akik tájékozatlanságuk folytán először nem tudták, melyik osztályra kerültek, a felismerés után térden állva könyöröglek kiengedésükért. Számos bizottság próbálta feltárni a tragédiák okát, nem túl sok eredménnyel.

Semmelweis felfedezése

Semmelweis szemét egy barátjának, Kolletschka törvényszéki orvosnak a halála nyitotta fel, aki véletlenül megszúrta ujját a boncolásnál használt szikével. A sérült orvoson ezután ugyanazok a tünetek fejlődtek ki, mint amit Semmelweis a gyermekágyi lázban szenvedő anyáknál már tapasztalt, s hozzájuk hasonlóan rövid idő múlva bele is halt a fertőzésbe. Semmelweis rádöbbent, hogy a két betegség – ami végzett barátjával és a frissen szült nőkkel – egy és ugyanaz.

A kérdés magától értetődő volt: hogyan kerülhetett „hullaméreg" a nők szervezetébe? A válasz rémisztő: csakis az orvosok kezéről, azaz éppen Semmelweis és kollégái voltak megannyi fiatal élet kioltói. A tudós a mérgező anyagokat klórvizes mosakodással távolította el, melynek eredményeképpen szinte egy csapásra megszűnt a „járvány" a bécsi szülészeten.

Hazatérés Magyarországra

A nagy horderejű felfedezés gyors elterjedésének azonban két akadálya is volt. Semmelweis nem publikálta eredményeit, valamint bécsi karrierje áldozatul esett a különböző orvosi csoportok között dúló hatalmi harcnak. Bécsi ellehetetlenülése után Semmelweis Pesten, a Rókus kórházban helyezkedett el. Bámulatos, ám senki által figyelemre nem méltatott eredményeket ért el a gyermekágyi láz megfékezésében. A Rókus kórház után a következő lépcsőfok a pesti egyelem szülészeti tanszéke volt.

Az 50-es évek végére rászánta magát az írásra, a közel 550 oldalas Aetiológia azonban nem érte el a kívánt hatást. Oka volt ennek maga az író is; adatai nem a legpontosabbak, folyton ismétlésekbe bocsátkozott, meg sem említette újabb tapasztalatait. A kellő hatás hiánya nemcsak azzal magyarázható, hogy Semmelweis rossz író volt, hanem igen gorombán sértegette a kor legjelesebb orvosait is, akik így képtelenek voltak elismerni igazát. Csupán Magyarországon volt valamivel kedvezőbb a fogadtatás.

1864-től azonban egyre szaporodtak az elismerő nyilatkozatok, módszerét is egyre több helyen alkalmazlak, még olyanok is, akik tanításai helyességét kétségbe vonták. A jó hírekre azonban már nemigen figyeli, egyre ingerlékenyebb lett és figyelme is a gyermekágyi láztól a nőgyógyászat felé fordult. Cikkeket írt a témáról, az Aetiológia stílusánál sokkal összefogottabb és higgadtabb modorban.


A cikk folytatódik - 1/2. oldal
1.  |  2.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés