2017. Október 19. csütörtök
Mik is azok az UV-sugarak? -  UV-ábécé

Az erős napfénynek kitett vidékek lakói az évezredek során a saját bőrükön tanulták meg, hogy aki nem védekezik kellő mértékben a káros sugarak ellen, az nagyon olcsón viszi vásárra a bőrét. Az elmúlt évezredek során azonban e könnyelműségnek még jóval kisebb volt az ára.


A napfény maga az élet. Szinte minden életforma fejlődéséhez szükség van rá. A növények belőle merítik a fotoszintézishez szükséges energiát, de az állatok és az emberek is hamar elpusztulnának, ha valamely szerencsétlenség folytán következő napunk nem a Nap első sugaraival indulna. Szó szerint sötét jövő elé néznénk ebben az esetben. Bár a napfényből merítjük az életet adó meleget és a szervezet számára fontos vitaminokat, nem szabad elfelejtenünk, hogy a tűzforró planéta sugarai ma már veszélyforrást is jelentenek.

UV-sugárzás

Mik is azok az UV-sugarak?

A nem látható sugarak közül az emberi szervezet szempontjából a legfontosabb az ibolyán túli sugarak (UV) spektruma. Ehhez a hullámhossz tartományhoz számos biológiai hatás fűződik káros és jótékony egyaránt. Bár az ibolyán túli sugarak a napfény energiájának csupán 5%-át teszik ki, biológiai hatásuk a bőr számára elsődleges. Nélkülük nem képződne D vitamin, de sajnos részük van a bőr elöregedésében és számos bőrelváltozás kialakulásában is.

A Napból érkező sugarak hullámhossza az infravöröstől egészen az ultraibolya (UV) tartományig terjed, melybe a látható fény is beletartozik. Ha a Napból származó sugárzás közvetlenül azaz mindenféle szűrés nélkül érne el bennünket, meglehetősen gyorsan kétségbe vonnánk e sugarak bármiféle pozitív hatását. Az élet a bolygónkon nagyjából olyannyira lenne nyüzsgő és vidám, mint bármely más légkör nélküli égitesten, például a Holdon. A légkör ugyanis az, ami megkímél bennünket a számunkra halálosnak bizonyuló sugarak jelentős részétől.

UV-ábécé

Az UV-sugárzás legrövidebb hullámhosszú részeit, az UVC- és az UVB-tartomány nagy részét szűri ki a földi légkör, mely feladatot a sztratoszférában található ún. ózonpajzs látja el. Mindannyian tudjuk, hogy napjainkban az ózonpajzs jelentős mértékű elvékonyodása tapasztalható. E jelenséget először a hetvenes években észlelték amerikai tudósok az Antarktiszon, s a helyzet azóta romlott. Megjelent az ózonlyuk a az Északi sark felett, de a déli féltekén is egyre nagyobb méreteket öltött. Ausztráliát és Dél-Amerika magasabban fekvő részeit fenyegeti leginkább az ibolyántúli sugárzás veszélye. Amennyiben az ózon mértéke csökken a légkörben, és napjainkban sajnos ez figyelhető meg úgy a káros környezeti UVB-sugárzás mértéke növekszik.

Az UVB-sugarak felelősek a leégésért. Nagy energiájukkal közvetlenül a DNS-spirálban okoznak károkat, megváltoztathatják a bőr sejtjeinek genetikai állományát, ami a későbbiekben bőrdaganatok alapjául szolgál. Az UVA-sugarakról sokáig azt gondolták, hogy csak a barnulás köszönhető nekik. Kiderült azonban, hogy szervezetünket, elsősorban bőrünket érintő komoly megbetegedésekért ők is felelőssé tehetők. Mélyen a bőrbe behatolva a kötőszövet ellasztikus és kollagénrostjaiban okoznak helyrehozhatatlan károkat, mellyel siettetik a bőr öregedését. A napsugárzásnak rendszeresen kitett terület mély ráncait figyelhetjük meg pl. tengerészek, földművesek nyakán, tarkóján.

Légkörünk összetételének megváltozása és annak következményei egyike az emberiséget fenyegető globális problémáknak.


Szerző: Czerok Tamás

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés