2014. Július 22. kedd

Sokarcú betegség: a PCOS

Policisztás ovárium szindróma
1 . oldal
Mi jellemzi a kórképet? -  Mi alapján mondható ki a diagnózist? -  A PCOS gyakorisága -  A kórkép lényege -  A PCOS klinikai tünetei -  A PCOS kialakulása -  Vizsgálatok -  Kezelés
Az utóbbi években igen gyakran találkozunk a policisztás ovárium szindróma (PCOS, Polycystas ovarium syndroma) nevű betegséggel, főként fiatal lányoknál. A leggyakoribb panasz, ami miatt kivizsgálást kérnek a betegek: menstruációs zavar, szőrösödés, hízás, teherbeesés hiánya, vagy csúnya pattanások megjelenése, melyek eltérnek a szokványostól. Előfordulhat az is, hogy „rutin” nőgyógyászati vizsgálat során történik hüvelyi ultrahang, mely észleli a policisztás petefészkeket.

A PCOS a gyakorisága miatt kiemelt figyelmet érdemel mind a nőgyógyászok, mind az endokrinológusok (hormonnal foglalkozó orvosok) részéről. A policisztás ovárium szindróma kísérője, következménye lehet inzulinrezisztencia, cukorbetegség, magas vérnyomás, magas vérzsírszintek, de akár szívinfarktus is kialakulhat.

PCOS, policisztás ovárium szindróma

Mi jellemzi a kórképet?

A betegség leírásával már a 19. század közepétől próbálkoztak, de csak később, 1935-ben Stein és Leventhal ismertette a kórképet (ezért nevezi a szakirodalom Stein-Leventhal szindrómának is). A leírás szerint a policisztás ovárium szindróma magában foglalja a menstruációs zavarokat (általában a ciklus hosszabbodását vagy kimaradását vagy esetleg a teljes elmaradását), az ovuláció (peteérés) hiányát, a következményes teherbeesési nehézséget vagy képtelenséget, a fokozott szőrösödést, az elhízást és a megnagyobbodott típusos cisztás petefészkeket. Ez a leírás napjainkban is megállja a helyét, természetesen némi kiegészítéssel.

Az újonnan kiegészített ismeretek szerint a kórkép a férfihormonok túltermelésén és a peteérés hiányán alapul. Mások szerint a férfihormonok túltermelődése mellett a magas LH-szint vagy a petefészkek ultrahanggal igazolt sokcisztás jellege a diagnózis kritériuma. Típusos hormoneltérésnek tartjuk a magasabb LH/FSH arányt, de ez sem minden esetben észlelhető. A petefészkek cisztás elváltozása azonban rendszerint igazolható, de a diagnózis felállításához ez sem feltétlenül szükséges.

Mi alapján mondható ki a diagnózist?

A fentiek szerint tehát diagnosztikus jel a típusos ultrahanggal észlelt sokcisztás petefészkek megléte, akár tünetmentesen, akár egy vagy több jellemző tünettel, esetleg hormonális eltéréssel. De diagnosztikus az is, ha az ultrahang ugyan negatív, de a típusos klinikai jelek, tünetek mellett észlelhetőek a kórképre jellemző hormonváltozások. Vagyis a kórkép nem egységes, mondhatjuk azt is, hogy mozaikszerű, egyes esetekben csak menstruációs zavar van, más esetekben inkább szőrösödés jelentkezik, vagy van olyan eset is, amikor rendezett a ciklus, nincs szőrösödés, de a gyermekvállalás akadályozott.

A PCOS gyakorisága

Az ultrahang széleskörű elterjedése óta panaszmentes, egészséges nőknél kb. 20-25%-ban észlelhető, a fokozott szőrnövekedések kb. 80%-ában a PCOS áll a háttérben.

A kórkép lényege

Az alapelváltozást a petefészkek genetikailag determinált férfihormon-túltermelődése okozza, melyet egyéb, petefészken kívüli tényezők is jelentősen befolyásolnak vagy provokálnak, ilyen pl. az inzulintúltermelés. Ez a felfogás annál is valószínűbb, mert a PCOS valóban mutat családon belüli halmozódást.

A PCOS klinikai tünetei

Mint ahogy azt korábban említettem, a tünetmentes, „normális” női alkatú, rendszeres ciklusú, nem szőrös, férfihormon-túltermelődést nem mutató páciensnél esetleg a hüvelyi ultrahang igazolhatja a PCOS-t, míg más esetben a férfias alkatú, kifejezetten szőrös, rendszertelen menstruációs ciklusú hölgynél igazolható a kórkép.

A „klasszikus” tünetek tehát: pattanások, a bőr megvastagodása, fokozott szőrnövekedés (a hölgyeknél nem szokványos helyeken is: pl. arcon, állon – bajusz, szakáll megjelenése –, a has közép vonalában, az emlőkön), de férfias típusú kopaszodás is kialakulhat. Gyakori az elhízás, a férfias alkat, vagy a menstruációs ciklus zavara: a ciklus hosszabbodása, esetleges kimaradások, sőt akár a menses teljes elmaradása is, gyakori a peteérés hiánya, valamint a teherbeesés sikertelensége is.

A kezeletlen esetekben kialakulhat szívinfarktus is, de az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vérzsírszintek elősegítik a szívbetegségek jelentkezését. Ha a következményes magas inzulinszintek (hyperinzulinémia, inzulinrezisztencia) mellett az előzőek is fennállnak, az állapotot metabolikus X szindrómának hívjuk.

Az emlők néha kisebbek, néha feszülnek és tejcsorgás is megjelenhet, következményes hormonhatásra. Gyakran észlelhető premenstruációs szindróma és terméketlenség a peteérés hiánya miatt. Egyes kutatások feltételezik, hogy növekszik az endometrium rák (méhüregi rák) kockázata, főként dohányosoknál.

Pszichés zavarok is megjelennek, fokozott ingerlékenység, depresszió, kisebbségi komplexusok, nemi működési zavarok, stb. A szindróma társulhat más hormonális eltérésekkel vagy hormonbetegségekkel is.

PCOS, policisztás ovárium szindróma

A PCOS kialakulása

Ma sem teljesen tisztázott, annyi azonban elmondható, hogy több tényező felelős a kialakulásáért. Több elmélet ismert, mely magyarázhatja a policisztás ovárium szindróma kialakulását: egyik ilyen pl. a petefészkek kóros érzékenysége az LH iránt (agyalapi mirigy hormon, mely a nemi szervek irányítását végzi), másik elmélet a mellékvesék (szintén hormontermelő szervek) szerepét említi, a harmadik a petefészkekben zajló hormonátalakulás során szerepet játszó enzimek károsodását emeli ki, de feltételezik az agyalapi mirigy és az a feletti hormonális irányításban szereplő agyi struktúrák hibáit is, és felmerül egyes növekedési faktorok és a túlzott inzulintermelés is a szindróma hátterében.

Vizsgálatok

Legfontosabb a nőgyógyászati vizsgálat, kiegészítve hüvelyi ultrahangvizsgálattal. Természetesen fontos a részletes endokrinológiai (hormon) vizsgálat.

Differenciáldiagnosztikai szempontból a vizsgálati sort ki kell egészíteni a „rutin” laboratóriumi vizsgálatokkal (vércukor, májfunkciók, vesefunkció, vérzsírok, stb.), illetve hasi ultrahangvizsgálattal.

Néhány esetben szükség lehet az agyalapi mirigy MR-vizsgálatára is (mely a típusos hormoneltérés miatt válhat szükségessé).

A pontos diagnózis felállítása nőgyógyász és endokrinológus együttes munkájának eredményeképpen történik, ugyanis fontos számba venni az esetleges egyéb belgyógyászati betegségeket is, melyek bármilyen tünetet provokálhatnak, okozhatnak.

Kezelés

Tekintettel arra, hogy a PCOS pontos oka nem teljesen ismert, így egyszerű, „oki” kezelés nincs. A kezelésnek a tünetekre kell irányulnia, vagyis elsődlegesen a kialakult kóros kör megszakítására, a tünetek megszüntetésére és természetesen a szövődmények megelőzésére. A kezelés irányát elsősorban az határozza meg, hogy a hölgy jelenleg tervez-e terhességet vagy nem.

Amennyiben a beteg elhízott, az első és legfontosabb kezelés a testsúly csökkentése, melynek óriási szerepe van az inzulinszint csökkentésében is, mely provokálhatja vagy súlyosbíthatja a tüneteket.

Természetesen kozmetikai, bőrgyógyászati kezelések is szükségessé válhatnak. A további kezelési lehetőségek már hormonális kezelést jelentenek. Minden eset egyedi, a kezelések a tünetek és az egyéb eltérések alapján történnek.

Az endokrinológiai (belgyógyászati) kivizsgálás és a szükség szerinti (hormonális) kezelés az estek nagy részében eredményes, máskor pedig nőgyógyászati beavatkozásra kerülhet sor, ilyenkor a férfihormon-túlprodukció a petefészekben lévő ciszták roncsolásával csökkenthető.


Szerző: Dr. Jakab Csilla
Belgyógyász-endokrinológus
2008. 12. 18.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés