2020. Szeptember 26. szombat
Ki lehet csontvelődonor?  -  Mikor nem adhat valaki őssejtet?  -  Hogyan válhatunk csontvelődonorrá?  -  Mi történik, ha szükség van a sejtjeinkre?
Sok családban előfordul komoly vérképzőrendszeri megbetegedés, és a hozzátartozók nem minden esetben tudnak segíteni. A gyógyulás esélyét növelhetjük, ha csontvelődonorok leszünk. Az orvostudomány ma már annyira fejlett, hogy a rettegett leukémiát is jó eséllyel képes gyógyítani. De ehhez mi is kellünk! Egy kis áldozattal segíthetünk embertársainkon, új életet adhatunk nekik.

A szövet- és szervátültetések története több évezredre tekint vissza. Legendák szólnak a láb, fej és egyéb testrészek átültetéséről már ókori görögök óta. Az első vérátömlesztést 1667-ben Angliában hajtották végre, de a vércsoportokat csak 1901-ben fedezték fel, ezért addig halálos szövődményekkel járt a beavatkozás. Az első sikeres szervátültetés (veseátültetés) 1954-ben történt meg, majd 1963-ban Párizsban végezték el az első csontvelő-átültetést. Azóta óriásit fejlődött az orvostudomány. Ma csak ritkán kerül sor erre a beavatkozásra. Már nem kell műtét, ennél egyszerűbb módon, egy komolyabb kivizsgálás és egy kezelés után történő speciális vérvétellel oldják meg az életmentő vérképzésre ösztönző őssejtek gyűjtését. Több vérképző rendszerből kiinduló rosszindulatú megbetegedés, öröklött immunhiányos állapot, valamint egyéb vérképzőszervi rendellenességek és anyagcserebetegségek egyetlen gyógyító terápiája ez az eljárás.

Csontvelődonor

Világszerte 32 milliónál is több donort tartanak nyilván, ennek ellenére a betegek legalább 25%-ának nem találnak megfelelő donort. Minden új jelentkező esélyt jelent egy másik embernek. Magyarországon eddig 819 beteg kapott így segítséget, a 7039 nyilvántartott magyar donor pedig 17 alkalommal adott őssejtet.

Ki lehet csontvelődonor?

Szinte bárki, aki 18 és 45 év közötti, egészséges, legalább egyszer már adott vért és a nyilatkozat aláírásával vállalja, hogy kiválasztása esetén a világ bármelyik táján élő, rászoruló beteg számára őssejtet, illetve csontvelőt ad. A nyilatkozaton megjelölheti, hogy kiválasztása esetén melyik beavatkozást részesíti előnyben. Az őssejtdonorok 55 éves korig, extrém esetben 60 éves korig szerepelnek a regiszterben.

Mikor nem adhat valaki őssejtet?

Ha bármilyen akut vagy krónikus, illetve szervi vagy mentális megbetegedésben szenved, akkor saját maga és a recipiens érdekében sem adományozhatja vérét. Ilyen betegségek többek között: fertőzések, daganatos megbetegedések, vérképzési zavarok, az immunrendszer rendellenességei, epilepszia, Parkinson-kór és bizonyos keringési, emésztőrendszeri és légzőrendszervi betegségek.

Hogyan válhatunk csontvelődonorrá?

•Első lépésként keressük fel a lakóhelyünkhöz legközelebb eső hematológiai centrumot. Ezek a nagyobb városainkban találhatók (Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Gyula, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szekszárd, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg).

•Általános egészségiállapot-felmérést és laboratóriumi, vérképvizsgálatot végeznek el, hogy megállapítsák, alkalmasak vagyunk-e donornak.

•Az úgynevezett HLA- (humán leukocita antigén-) tipizálást is elvégzik vérünkből, ez a szövettípus meghatározása. Ezek a sejtfelszíni fehérjék felelősek az immunrendszer szabályozásáért az emberekben. Gyakorlatilag ennek kell megegyeznie a donor (az adó) és recipiens (a kapó) között, hogy létrejöjjön az idegen sejtek befogadása.

•Véradáson kell részt venni, hogy megtapasztaljuk milyen hatással van a szervezetünkre.

•Ha a vizsgálatok során alkalmasnak bizonyultunk, akkor következik a nyilatkozat aláírása. Ekkor aláírásunkkal vállaljuk a csontvelőből vagy véradással történő őssejtadást és az ezzel kapcsolatos kötelező kivizsgálásokat, egyúttal megjelölhetjük, hogy melyik eljárást részesítenénk előnyben. Megfelelés esetén regisztrálásra kerülünk a Magyar Csontvelődonor Regiszterbe, amivel egyúttal a nemzetközi regiszterbe is bekerülünk.

•Ezt a nyilatkozatot bármikor, minden indoklás és következmény nélkül vissza lehet vonni.

Mi történik, ha szükség van a sejtjeinkre?

Ha eljön a kiválasztás ideje, akkor újabb laboratóriumi vizsgálatokon kell átesni. Ha minden megfelel, leveszik az őssejteket. Ez történhet csontvelővétellel, ami pár napos kórházi tartózkodást igényel, illetve vérből, ami járóbetegellátáson elvégezhető.

A vérből történő őssejtgyűjtés egy 2-3 napos injekciós előkezeléssel kezdődik, ennek hatására a csontvelőből a keringésbe jutnak az őssejtek. A megfelelő őssejtszám elérésekor egy gép segítségével kigyűjtik ezeket, és a megtisztított vért visszajuttatják testünkbe. Ehhez mindkét karunkba vénát szúrnak, ami pár órás kellemetlenséggel, ágyhoz kötöttséggel jár. Őssejtjeink rövid időn belül újra képződnek, így semmilyen egészségkárosodás nem ér bennünket. Az őssejtek nagyon „okosak”, miután beadták őket a rászoruló betegnek, rögtön teszik a dolgukat. Körülbelül 1,5 héten belül megtapadnak a csont üreges részeiben és elkezdik a fehérvérsejtek, a hemoglobin és a trombociták képzését. A donornak és a recipiensnek genetikailag és nem vércsoportilag kell megfelelnie egymásnak. Sikeres őssejtbefogadás után, mivel a kapott sejtek indítják el a vérképzést, a recipiens vércsoportja elnyeri a donorét.

Hiába a fejlett technika, ha mi emberek nem vagyunk empatikusak, ha nem adunk magunkból a rászorulóknak. Minden ember egy külön kis világ, mindenki valakinek a gyermeke, a testvére, az édesanyja vagy az édesapja. Egy élet megmentésével egy világot menthetünk meg!


Szerző: Józsa Ildikó
2019. 07. 17.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés